Katolikusok az embrió személyi méltóságának védelmében
Róma - „Minden emberi lénynek, fogantatásától természetes haláláig, kijár a személy méltósága.” A kezdőmondat adja a legújabb bioetikai témájú vatikáni dokumentum alapvető értelmezési kulcsát. A benne vizsgált különböző eljárások – a mesterséges megtermékenyítéstől az őssejtkutatásig – erkölcsileg aszerint megengedhetők vagy elítélendők, hogy ezt az elvet figyelembe veszik-e. Forrás: Magyar Kurír
Hittani Kongregáció 2008. szeptember 8-i dátumot viselő, december 12-án nyilvánosságra hozott Dignitas personae (A személyi méltóság) kezdetű utasítása (instrukció) olyan – a szélesebb közvéleményt is érdeklő és érintő – témákban kívánja segíteni az eligazodást, mint az utódnemzéssel kapcsolatos újabb eljárások vagy az embriók és az ember genetikai állományának manipulálására irányuló kutatások. A hasonló kérdésekkel foglalkozó 1987-es Donum vitae utasítás frissítésének tekinthető, hiszen az utóbbi két évtized tudományos fejlődésére és elterjedt gyakorlatára reflektál.
Amint arra az utasítás ismertetésekor Rino Fisichella, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke rámutatott, a következő évtizedekben a társadalom életét leginkább meghatározó kihívásnak a fogantatástól a természetes halálig tartó emberi élet méltóságának védelme bizonyulhat. Az egyház fontosnak tartja tehát ezen a területen megszólalni, hogy az emberiség közös erkölcsi örökségének részét képező elvek fényében vizsgálja a tudományos fejlődés legújabb vívmányait. Minthogy a tudományok jóra és rosszra egyaránt irányulhatnak, művelésük során az emberi méltóság elismerésében gyökerező etikai elvekhez kell igazodni.
A modern genetikai eljárásokkal való visszaélés például diszkriminációhoz, a gyengébbek elpusztításához vezethet, s általában véve az embert eszköznek tekinti. Miközben a gyermek utáni vágy a legérthetőbb természetes emberi igények közé tartozik, megvalósítása nem járhat együtt emberi élet kioltásával, sem pedig a házasság és a házastársak közötti kapcsolat természetének tagadásával.
A két alapelv
A Dignitas personae szerint a mesterséges utódnemzési technikákat, a genetikai és az embriókutatások erkölcsi értékét két alapelv fényében kell vizsgálni, amelyek elfogadásából automatikusan következik mi az, amit meg szabad tenni, s mi az, amit nem.
A legfontosabb alapelv, hogy tiszteletben kell tartani minden emberi lény személyi méltóságát, mégpedig fogantatásától természetes haláláig. A Dignitas personae leszögezi, hogy az embrió is az emberi személy méltóságával bír. Ugyanis az emberi lény életének minden – születés előtti és utáni – szakaszát vizsgálva nem lehetséges abban bármiféle természetbeli változást vagy erkölcsi értéke kialakulásában valamiféle fokozatosságot felfedezni: antropológiai és etikai értelemben mindvégig teljes értékűnek számít. Tehát kizárólag olyan eljárások erkölcsileg megengedhetők vele kapcsolatban, amelyek ezt a méltóságát s konkrétan az élethez való jogát nem sértik. Ez a méltóság pedig mindenekelőtt azzal jár, hogy az embert mindig önmagáért való célnak kell tekinteni, és sohasem szabad eszközként használni.
A másik fontos alapelv, hogy az emberi élet továbbadásának természetes színtere a házasság, vagyis a kölcsönös szereteten és önátadáson alapuló házastársi aktus. A házasfeleknek joguk van kizárólag egymás révén szülővé válni, és joguk van a szexuális egyesülés sajátosan emberi intim természetéhez. Ez biztosítja ugyanis a felelős hozzáállást a világra jövő emberi lény méltóságának tiszteletben tartásához.
A meddőség kezelése kapcsán mindazok az eljárások tiszteletben tartják a fenti alapelveket, amelyek esetében az orvosi beavatkozás nem lép a házastársi aktus helyébe, hanem csupán abban segít, hogy természetes módon megvalósulhasson, illetőleg elérje célját, vagy a természetes termékenység előtt álló akadályokat távolítja el.
Erkölcsileg nem megengedhetők ellenben azok az eljárások, amelyeknél az utódnemzés elszakad a házastársi cselekedettől, s még inkább azok, amelyek esetében embriók élete kerül veszélybe.
Mesterséges megtermékenyítési eljárások
A lombikban történő megtermékenyítésnél közismerten nagy a „feláldozott embriók” száma: nem mindegyiket ültetik be az anyaméhbe, hanem vagy megsemmisítik, vagy lefagyasztva tárolják. Ehhez társulhat még egyfajta előzetes szelekció is az előállított embriók között. Mindegyik esetben a házastársi szeretetet kifejező aktus helyébe egy technikai eljárás lép, ahol az embrió is csak eszköz, aminek elvesztését tudatosan vállalják. Pedig – mutat rá a dokumentum – más területen egyetlen ilyen súlyos következményekkel járó orvosi beavatkozást sem tartanak szakmailag és etikailag elfogadhatónak. Hasonló megítélés alá esik a sejtplazmába történő spermiuminjekció (ICSI) is, ahol ugyancsak meghatározónak bizonyul a „technika uralma az emberi személy eredete és sorsa felett”.
Az embriók lefagyasztása (kriokonzerválás) összeegyeztethetetlen a személy méltóságával: általa emberi lények vannak életveszélynek vagy súlyos egészségkárosodás veszélyének kitéve. Alapvetően eszközként kezelik őket, amikor esetleges későbbi „felhasználás” szándékával mesterségesen „előállítják” az embriókat. Az egyház tehát ezen eljárás megszüntetését szorgalmazza. Már csak azért is, mert a már meglevő lefagyasztott embriók tömegeit illetően sajnos nincsen erkölcsi szempontból elfogadható kiút. Minden felmerült megoldás (megsemmisítésük, „örökbefogadásuk” vagy más szülők általi kihordásuk, kísérleti célokra történő felhasználásuk) további erkölcsi aggályokat vet fel, így – állapítja meg az utasítás – ezen elhagyott („árva”) embriók esetében lényegében orvosolhatatlan helyzettel szembesülünk. Az egyedüli petesejt lefagyasztása viszont nem önmagában erkölcstelen, hanem a mesterséges megtermékenyítés során történő későbbi felhasználásának módja válik azzá.
A mesterséges megtermékenyítési eljárásoknál (FIVET) problémát szokott jelenteni a többszörös terhesség kialakulása (egyszerre több beültetett embrió is fejlődésnek indul). Bevett gyakorlattá vált ezért az ún. embrió-redukció, vagyis a nemkívánatos embriók elpusztítása, ami pedig szelektív abortusznak számít.
A beültetés előtti diagnózis esetében nem más történik, mint hogy az embriók közül nemük vagy különféle betegségeik esélye, esetleg emberi tulajdonságaik szűrése céljával kiválasztják a legmegfelelőbbet vagy a leginkább kívánatosat, majd a többit általában megsemmisítik. Ez esetben nemcsak abortuszról van szó, de a válogatás okán sokszor rejtett diszkriminációról is. Mindenesetre az embriókat laboratóriumi termékként kezelik.
A dokumentum foglalkozik a nemkívánatos terhesség megelőzésére szánt olyan szerekkel, mint az ún. esemény utáni tabletta, illetve az abortusztabletta. Ez utóbbi a már beágyazódott embriót pusztítja el. Az előbbi kategóriába tartozó szerek pedig az esetlegesen jelen levő megtermékenyült petesejt beágyazódását hivatottak megakadályozni (tehát ha éppen nincs megtermékenyülés, nincs abortusz). Ám használatuknál az abortuszra irányuló szándék általában jelen van.
Génterápia
A génterápia két válfaja közül az ún. szomatikus génterápia erkölcsileg elfogadhatónak bizonyul, mert egy konkrét személy adott betegségén hivatott segíteni, ám nem módosítja öröklődő génállományát. Ellenben az ún. csírasejtes génterápia (ami az ivarsejtek módosításával jár) a tudomány jelenlegi állása fényében nem tűnik megengedhetőnek, a következő generációkra gyakorolt előre nem látható hatásai miatt.
Az egyéb genetikai manipulációk, amelyek különféle kívánalmaknak megfelelően „feljavítani” törekszenek a születendő gyermek tulajdonságait (eugenetika), közvetetten diszkriminációhoz vezethetnek, az emberek közötti alapvető egyenlőség rovására. A háttérben felsejlik egy újfajta ember létrehozását célul tűző ideológia is, aminek lényege, hogy az ember a teremtő Isten helybe akar lépni (az ún. transzhumanizmust a dokumentum nem említi kifejezetten, de Elio Sgreccia, a Pápai Életvédő Akadémia volt elnöke szerint utal rá). Hasonló okokból elítélendők az ember-állat hibrid embriók létrehozására irányuló kíséretek.
A reproduktív klónozás ugyancsak az emberi természet manipulálásával jár (egyfajta „biológiai rabszolgaságot” eredményezhet annak vonatkozásában, aki meghatározza a születendő ember tulajdonságait), ezért önmagában megengedhetetlen. Emellett pedig az új emberi lény létrejöttét teljesen elválasztja a házastársak kölcsönös önátadásától és a szexuális dimenziótól. A terápiás klónozás pedig amiatt elítélendő, mert az emberi lényt eszközként kezeli, amikor kifejezetten terápiás célból „hoznak létre” később elpusztítandó embriókat. Két újabb eljárás, a módosított sejtmag-átültetés (ANT), illetve a petesejt átprogramozása (OAR) esetében további tisztázásra vár, hogy az általuk létrehozott „termék” minek számít.
Az őssejtkutatás esetében a megengedettség kritériuma, hogyan nyerik ki azokat. Súlyosan erkölcstelen az a fajtája, amely embriók feláldozása révén tesz szert őssejtekre, míg a felnőtt szervezetből, a köldökzsinór-vérből vagy a természetes úton meghalt magzatokból kinyert őssejtek felhasználása megengedett. Az instrukció azt is megemlíti, hogy a kutatás jelenlegi állása szerint éppen az őssejtek ez utóbbi fajtájának felhasználása hoz jobb eredményeket.
Szintén elsősorban a kutatók számára jelent lelkiismereti kérdést az embriók felhasználásával előállított anyagokkal történő kísérletekben való részvétel. A Dignitas personae egyértelművé teszi: nem ad erkölcsi szempontból felmentést az a körülmény, hogy a kutató közvetlenül nem vett részt embriók elpusztításában, ha az így nyert „termékeket” használja. Természetesen ezen belül a felelősségnek különböző fokozatai vannak. Ellenben igazolható lehet, súlyos okok miatt, ha a szülők hozzájárulnak az ilyen anyagok felhasználásával készült oltóanyagok alkalmazásához gyermekük egészségének megóvása érdekében.
Az utasítás jellege és hatása
Az instrukció műfaja szerint a törvényi előírások jobb megvilágítását, illetve végrehajtásuk konkrét módozatának kimunkálását célozza. A rendes, egyetemes egyházi tanítóhivatali megnyilatkozások körébe tartozik, vagyis az isteni kinyilatkoztatásban foglalt hitbeli és erkölcsi kérdéseket segít jobban megérteni; iránymutatását tehát a hívőknek vallásos lelkülettel kell követniük.
A Dignitas personae utasítást a Hittani Kongregáció készítette el és adta ki, a Pápai Életvédő Akadémia és számos további szakértő bevonásával. A dokumentumot XVI. Benedek jóváhagyta, ami annyit tesz, hogy úgy kell tekinteni, mint pápai megnyilatkozást. A benne foglaltak nem tartoznak ugyan a tévedhetetlen tanítás kategóriájába, hiszen funkciója éppen az, hogy az örök és változatlan elveket egy adott kor konkrét és ezért változó körülményeire – jelen esetben a gyorsan fejlődő biológiai tudományok területére – alkalmazza.