Jehova Tanúi – magas az anyák halálozási aránya a szülésekkor

Létrehozás: 2009. július 02., 11:35 Legutolsó módosítás: 2009. július 02., 11:37

Amsterdam – A Jehova Tanúi egyház tagjai körében az átlagosnál lényegesen nagyobb arányú az anyai halálozás a szülés során, a szülés kapcsán fellépő vérzések okozta halálozás esetében például több mint százszoros a kockázat – derült ki egy holland felmérésből. Forrás: velvet.hu

A világszerte több mint 6 millió tagot számláló Jehova Tanúi egyház szabályai közé tartozik, hogy akár még életveszélyes helyzetekben sem fogadnak el vért vagy vérkészítményeket. Egészen pontosan: „Vajon helytelen vértranszfúziót elfogadni? Emlékezz rá, Jehova megkívánja tőlünk, hogy tartózkodjunk a vértől. Semmilyen módon nem fogadhatjuk be a testünkbe mások vérét, sőt a saját vérünket sem, miután tárolták. Az igaz keresztények tehát nem fogadnak el vértranszfúziót. Másfajta orvosi kezelést elfogadnak, például vér nélküli készítmények infundálását. Élni akarnak, de nem próbálják meg Isten törvényeinek a megszegése árán megmenteni az életüket." (Az idézet a Jehova Tanúi hivatalos weboldaláról származik.)

Ez pedig esetenként veszélyt – akár életveszélyt – rejt magában, hiszen a szülés kapcsán előforduló anyai halálozás leggyakoribb oka éppen a vérzés. A BJOG című szülészeti-nőgyógyászati szaklap legfrissebb számában nyilvánosságra hozott holland felmérésben az 1983 és 2006 közötti időszakra vonatkozóan elemezték a szülés kapcsán fellépő anyai halálozás okait. Azt találták, hogy az átlagos holland nők körében a szülészeti vérzések miatti anyai halálozás gyakorisága 100 ezer szülésre számítva átlagosan 0,67. Ezzel Hollandia jó helyen áll az országok közötti rangsorban, melyet a kutatást vezető Jos van Roosmalen professzor jórészt azzal magyaráz, hogy egy ilyen súlyos komplikáció bekövetkeztekor vér és vérkészítmények állnak rendelkezésre az édesanya életének megmentésére.

A Jehova tanúi azonban nem fogadnak be testükbe vért, ezzel több mint százszorosára növelik annak esélyét, hogy az anya belehal a szülés közben fellépő vérzésbe. A professzor tapasztalatai szerint a teljes vér és annak fő alkotóelemei tekintetében valóban igen merev a hívők álláspontja, nem egységes ugyanakkor az elutasítás például az alvadási faktorok pótlása vagy a korábban levett saját vér bejuttatása tekintetében. A szülési vérzések miatti halálozásban mutatkozó igen döbbenetes különbségek megszüntetésére éppen ezért azt javasolja, hogy az orvos már a terhesség korai szakaszában pontosan tisztázza a várandóssal, mely kezelési módszereket tartja hitével összeegyeztethetőnek egy esetleges súlyos szülési szövődmény elhárítására. Fontos, hogy az ilyen speciális igényekkel jelentkező anyák terhességét olyan szakintézményben kísérjék figyelemmel, ahol megfelelő protokoll áll rendlelkezésre, és a személyzet is felkészült a szülés kapcsán fellépő vérzések vértranszfúzió nélküli kezelésére.

Adott esetben sok múlhat persze azon, hogy az anya mennyire mereven ragaszkodik egyháza szabályaihoz. „Nem próbálják meg Isten törvényeinek a megszegése árán megmenteni az életüket” – mindenkinek szíve joga, hogy hite szerint éljen vagy akár haljon meg. De ki kérdezi meg az alig megszületett gyereket? Neki mihez van joga?

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben

gáz

Elküldte toklaza idő 2009. július 08., 14:52
Ez egy egyszerű rágalom.
Nincs ideírva milyen orvosi statisztika bizonyítja ezt?
Hol olvasható?
Az hogy valakinek előítélete van a tanúkkal szemben magánügy.
Otthon sírja ki magát egyedül.
Az viszont elkeserítő, hogy ilyet lemer írni, és sajnos meg is jelenik.

Csak a cikkből idézem:

Elküldte Horváth-Bolla Zsuzsanna idő 2009. július 08., 15:06
„A BJOG című szülészeti-nőgyógyászati szaklap legfrissebb számában nyilvánosságra hozott holland felmérésben az 1983 és 2006 közötti időszakra vonatkozóan elemezték a szülés kapcsán fellépő anyai halálozás okait...” és a további sorok szólnak arról, hogy milyen felmérés eredményei ezek.

Maga az újság a neten:

Elküldte Horváth-Bolla Zsuzsanna idő 2009. július 08., 15:08
Ha a cikkel kapcsolatos konkrét tények érdeklik, nézze meg ezeket az oldalakat:
http://www.bjog.org/view/0/index.html
http://www3.interscience.wiley.com/[…]/abstract?CRETRY=1&SRETRY=0

A vérevés és vértranszfúzió tilalmának állítólagos bibliai alapja

Elküldte Horváth Gábor idő 2009. július 17., 05:23
Először is angolul tudóknak ajánlanám Jehova Tanúi Vezető Testületének volt tagjának írását a kérdésről:
http://www.commentarypress.net/[…]/Search-Eng-Chap%209.2006.pdf - Blood and Life, Law and Love

A keresztény ember számára csak az Ószövetség erkölcsi parancsolatai kötelezőek (hiszen azok nem változhatnak), de a különböző liturgikus, szociális, és egyéb ún. kazuisztikus törvény már nem kötelezi őket. Így az étkezési szokások sem, pl. sertéshús-tilalom, vagy zsír tilalom, de ugyanide tartozik a vér-tilalom is.

Jézus is ezt mondta:
Mt 15,11
Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a szájába, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.«

Mk 7,15-19
Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Akinek füle van a hallásra, hallja meg.« Amikor bement a házba a tömeg elől, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értelméről. Így válaszolt nekik: »Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe, nem szennyezheti be őt, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig a félreeső helyre kerül?« Ezzel megtisztított minden ételt.

Isten megismétli:
Csel 11,7-9
Szózatot is hallottam, amely felszólított: „Kelj föl Péter, öld meg és edd!” Én azonban azt mondtam: „Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!” Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: „Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.”

Pál ugyancsak:
1 Tim 4,3-5
Akik azt mondják, hogy tilos a házasság, hogy tartózkodni kell egyes ételektől, holott azokat azért teremtette Isten, hogy hálát adva élvezzék őket a hívek, azok, akik megismerték az igazságot. Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, amit hálaadással vesz magához az ember, mert szentté lesz Isten igéje és az imádság által.

A JT-k azt mondják, hogy igen, de az Apostolok cselekedeteiben (15. f.) is meg van tiltva a vér, a bálványhús és a fulladt állat evése, azaz az Újszövetség ezt továbbra is tiltja. A katolikusok számára ezt a kérdést a Firenzei zsinat eldöntötte, ui. kijelentette, hogy ez az apostoli rendelkezés csak ideiglenes intézkedés volt, hogy megkönnyítsék a zsidók és a pogányok közötti egyetértést a korai Egyházban. Tehát a rendelkezés csak az adott körülmények között volt kötelező. Úgy is mondhatnánk, hogy egyházfegyelmi kérdés volt.

Ugyanezt a Biblia is megerősíti, és megadja arra a választ, hogy miért is hozták ezt a döntést az apostolok. Pál kétszer is beszél erről:

Róm 14,1
Karoljátok fel szeretettel azt, aki gyönge a hitben, de anélkül, hogy vitatkoznátok az eltérő felfogásokról. (2) Van, aki hiszi, hogy mindent szabad ennie; aki pedig gyönge, az növényekkel táplálkozik. (3) Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Hiszen Isten magáévá fogadta őt… (6) Aki megtartja a napot, az Úrért tartja meg; s aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, mert hálát ad Istennek; és aki nem eszik, az Úrra való tekintetből nem eszik -- s ő is hálát ad Istennek. … (13) Ezért ne ítéljük el többé egymást, hanem inkább arra határozzátok el magatokat, hogy ne okozzatok a testvérnek megütközést vagy megbotránkozást. (14) Tudom, és meggyőződésem az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában; csak annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. (15) De ha a testvéred elszomorodik az ételed miatt, akkor már nem a szeretetnek megfelelően jársz el. Ne veszítsd el ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. (16) Ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. (17) Isten országa ugyanis nem étel és nem ital, hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben… (20) Ne rontsd le az étel miatt Isten művét. Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak az embernek, aki botránkozással eszi. (21) Jobb, ha nem eszel húst és nem iszol bort, sem egyebet nem teszel, ami miatt testvéred megütközik. (22) A meggyőződésed maradjon a tied Isten előtt. Boldog, aki nem ítéli el magát azzal, amire elhatározza magát. (23) Akinek azonban kétségei vannak, és mégis eszik, ítéletet von magára, mert cselekvése nem származik meggyőződésből. Bűn tehát mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből.

1 Kor 10,25
Mindent, ami a húspiacon eladásra kerül, egyetek meg, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek. (26) Mert az Úré a föld és annak teljessége. (27) Ha valaki a hitetlenek közül meghív titeket és el akartok menni, mindent egyetek meg, amit elétek tesznek, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek. (28) De ha valaki azt mondja nektek: »Ez a bálványok áldozatából való«, ne egyétek meg amiatt, aki szóvá tette, és a lelkiismeret miatt; (29) nem a te lelkiismeretedet értem ezen, hanem a másikét. Miért ítélje meg az én szabadságomat másnak a lelkiismerete? (30) Ha én hálaadással étkezem, miért káromoljon engem valaki azért, amiért hálát adok? (31) Tehát akár esztek, akár isztok, és bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek. (32) Ne adjatok okot a botránkozásra se zsidóknak, se görögöknek, se Isten egyházának…

Tehát azért tiltották meg a vér evését az apostolok, hogy „ne adjanak okot a botránkozásra” s hogy „ne káromolják azt a jót”, amiben részesültünk, s hogy ne veszítsük el egy étel miatt azt, akiért Krisztus meghalt. Mindezt a tiltó rész is megerősíti, hiszen megadja az okot, hogy miért kell tartózkodni a vértől: „Mert Mózesnek ősi nemzedékek óta hirdetői vannak a városokban” (ApCsel 15,21).

Általában az apostoli zsinat (Kr.u. 50 körül) egyes végzéseivel jönnek.

Azonban az apostoli zsinat pasztorális és nem doktrinális végzését idézik, amely bármikor, a körülményekhez mérten megváltoztatható.

Az apostoli zsinat leszögezte azt az örökérvényű dogmatikai igazságot, hogy egyedül Jézus Krisztus húsvétja által van üdvössége minden embernek a Földön, az Ószövetség csak előkép volt, amely beteljesedett. Ezért egyetemleges (katholikos) az Egyház, minden kor és minden hely emberéhez szól a "királyi decretum", vagyis az "Euvangelion".

Az apostoli zsinat ezenkívül pasztorális, diszciplináris döntvényt is hozott. A zsidók tisztán pasztorális szempontból megtarthatják (nem kötelező jelleggel) az Ószövetség rituális és fegyelmi szabályait (alapja a 613 előírás a Tórában), míg a betérő "sokaságnak" (goyim) kötelessége a "békesség kedvéért" megtartania a 7 db noachida törvényt, amelyet a nem zsidóvá önként "betért" pogányok, hanem a már Krisztus előtt meglévő "noachida" pogánymisszió által ún. "prozelitává" lett pogányok kötelesek voltak megtartani Izrael messiásváró adventjában. Ezek között található például a vérevés tilalma. Azonban ne felejtsük el, hogy az apostoli zsinat a Zerubábeli-Heródesi Templom lerombolása (Kr.u. 70) előtt volt, s az ószövetségi "halakha" ennek lerombolása után gyakorlatilag megtarthatatlan. A farizeusi-rabbinikus judaizmus kétezer éves erőfeszítése ellenére, mély hiány és sóvárgás él minden jámbor zsidóban, mert érzi, hogy bármely talmudparafrázis ellenére valami mélységes seb van belül... A kőszív, a kőtemplom kivésetett, azonban a hússzív, melyről a próféta jövendölt, a "vízzel meghintés" által adatik meg, az Eucharisztia válik új hústemplommá az ember centrumában.

A mózesi Törvényben leírt ún. tisztátalan állatok elfogyasztásának tilalma az egészségügyi óvintézkedéseken túl a zsidóság elkülönülés-tudatát is hivatott volt erősíteni, amely során a mindennapokba is bekerült a különbségtétel, a megkülönböztetés vélelme a zsidó (szent) és a pogány (tisztátalan) dolgok között. Ez Krisztus egyetemes küldetése után megszűnt, és így megszűntek a tisztátalan dolgok megkülönböztetései is, és ezért az Újszövetség feloldotta ezeket a tilalmakat (vö. ApCsel 11,7-9; Róm 14,14.20; 1Kor 10,23-33; 1Tim 4,3-5). Ugyanez vonatkozik a vérre is: „Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert.” (Mk 7,15)

Az ApCsel 15,20.29-ben található tilalom csak első látásra tűnik a régi törvény megerősítésének. Itt ugyanis az apostolok az Izrael földjén lévő idegenekre vonatkozó törvényt idézik (Lev 17,8-9.10-12.15; 18,6-18), azaz egyrészről a megtért pogányok (illetve a keresztények általában) bebocsátást nyertek „Izrael földjére”, viszont megbotránkozást nem akartak a régi „földiek” között (vö. 1Kor 10,28-33).

A XVII. Egyetemes Zsinat Firenzében egyértelműen állást foglalt a vérevés tilalmával kapcsolatban, mikor is a jakobiták számára dekrétumban a következőket jelentette ki:

"[A mi Urunk és Üdvözítőnk szavára alapozott Szentséges római Egyház] erősen hiszi, vallja és hirdeti, hogy Istennek minden teremtménye jó, és "semmi sem elvetendő, amit hálaadással vesz magához az ember" [1Tim 4,4], mivel, az Úr szava szerint, "nem az szennyezi be az embert, ami a szájába bemegy" [Mt 15,11]; és a mózesi Törvénynek a tiszta és tisztátalan ételekre vonatkozó megkülönböztetését a szertartási törvényekhez tartozónak állítja, amelyek az evangélium keletkezése után túlhaladottnak és hatásukra nézve megszűntek. Még az apostolok ama tilalmát is, hogy "tartózkodjanak a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől és a fojtott állattól" [ApCsel 15,29] úgy ítéli meg, hogy az az akkori helyzetnek felelt meg, mikor az annak előtte különféle szertartások és szokások szerint élő zsidókból és a pogányokból egy Egyház keletkezett, hogy a pogányok is megtartsanak valamit a zsidókkal együtt, és hogy alkalom adódjék az Isten egyetlen tiszteletében és hitében való megegyezésre, és hogy az egyenetlenkedés okát megszüntessék, minthogy a zsidók számára a régi szokás alapján a vér, a fojtott állat utálatosnak látszott, és az áldozatokból való evés miatt a pogányokról azt lehetett volna gondolni, hogy vissza fognak térni a bálványimádáshoz. Mihelyt azonban a krisztusi vallás annyira elterjedt, hogy test szerint származó zsidó már nem volt benne, hanem mindenki, aki az Egyházba lépett, megegyezett az evangélium ugyanazon szabályaiban és szertartásaiban, hittel elfogadva, hogy a "tisztáknak minden tiszta" [Tit 1,15]: ekkor, mivel megszűnt az említett apostoli tilalom oka, megszűnt az érvénye is.
Nem jelenti ki tehát elítélendőnek semmilyen olyan eledelnek a természetét, amelyet az emberi társadalom elfogad; és nem tesz különbséget az állatok között, akár férfi, akár nő által, és akármilyen halálnemmel is pusztulnak el; ámbár a test egészsége szempontjából, az erény gyakorlása végett, az egyházi szabályok és fegyelem érdekében lehetséges, és szóükséges is, hogy sok olyan dolgot mellőzzünk, ami nem tilos, mivel az Apostol szerint "minden szabad nekem, csakhogy nem minden használ" [1Kor 6,12; 10,23]."

In these prohibitions, the Church indulged the particular feelings of the Jews, that the bond of union between them and the Gentiles might be more closely united; the latter in these two instances giving way to the prejudices of the former, who in their turn gave up much, by submitting to the abolition of the ceremonial law of Moses. This prohibition was of course only temporary, and to cease with the reasons, which gave rise to it. --- The Jews had such a horror of blood, that they considered those who eat it as defiled, and violators of the law of nature. The Lord had in effect from the beginning forbidden the use of blood to Noe [Noah], (Genesis ix. 4.) which he likewise reported in the strongest terms in Leviticus viii. 26.[vii. 26.?] By this we see the great authority of God's Church, and Councils which may make permanent or temporary decrees, such as are fitting for the state of the times or peoples, without any express Scripture at all, and by this authoritative exaction, things become of strict obligation, which previous to it, were in themselves indifferent. The use of these things, though of their own nature indifferent, were here prohibited, to bring the Jews more easily to admit of the society of the Gentiles; and to exercise the latter in obedience. But this prohibition was but temporary, and has long since ceased to oblige; more especially in the western churches.