Jeanne D’ Arc ereklyéjében macskacsontot találtak

A 17. század óta a tours-i püspökségen őrzött csontdarabkákat és hamvakat a történet szerint annak a máglyának a maradványai alól emelték ki, amelyen 1431. május 30-án megégették az eretnekséggel vádolt fiatal lányt. A középkor egyik leghírhedtebb koncepciós perének máig ható tanulságai évszázadokon keresztül izgatták a politikai gondolkodók, a történészek, a teológusok, a művészek és a hétköznapi emberek fantáziáját is.

Az egyszerű francia parasztlányt, Jeanne d'Arc-ot mennyei hangok szólították arra, hogy a százéves háborúban szembeszálljon az angolokkal. Már az csodaszerű, ahogy a tanulatlan kamaszlány a francia seregek élére állt, és rövid időn belül szinte egész Franciaországot felszabadította az angoloktól. A lány befolyását féltékenyen figyelő francia egyházi körök árulása miatt került brit fogságba.

Az ellene lefolytatott koncepciós pert egy francia abbé vezette: a lányt mint fekete mágust és csalót előbb életfogytiglani börtönre ítélték, majd később máglyán kivégezték. A franciák által nemzeti hősként tisztelt Jeanne elítélését az egyház 1456-ban érvénytelenítette, majd 1909-ban boldoggá, 1920-ben pedig szentté avatták.

Az orleans-i szűz feltételezett maradványaival néhány évvel ezelőtt Philippe Charlier törvényszéki szakértő és kutatócsoportja foglalkozott. Akkor megállapították, hogy a Tours-ban őrzött üveg egy 10 cm nagyságú emberi bordát és egy szövetanyagba csomagolt macska combcsontját tartalmazza, és mindkettőt fekete burkolat borítja. A szakértő szerint a macskát, mint a gonosz jelképét valaki akár rá is dobhatta a lobogó tűzre, azonban a radiokarbonos vizsgálat során fény derült arra, hogy mindkét csontlelet a francia hősnő korát évszázadokkal megelőzi, Kr.e. 6-3. századból valók.

A legújabb vizsgálat eredménye a Forensic Science International című tudományos folyóiratban jelent meg, a cikk elkészítésében orvosi szakértők, patológusok, genetikusok, biokémikusok, radiológusok, zoológusok és régészek is részt vettek. Az ereklyetartó üveg tartalmát DNS- és kémiai analízis, valamint mikroszkópos vizsgálat segítségével tanulmányozták.

A kutatók biztosak abban, hogy a maradványok egyiptomi múmiáktól származnak, amelynek darabjait a középkorban gyógyászati célokra használták. Általában olyan kötést készítettek belőle, ami egy múmiadarabból és különböző növények leveiből állt. A Jean D'Arc-kultuszt ez a felfedezés természetesen egyáltalán nem befolyásolja, hiszen az orleans-i szüzet élő hitéért, bátorságáért és Istentől rendelt sorsáért tisztelik a hívek évszázadok óta – nem pedig feltételezett maradványai miatt.