Irányt mutatott Brazíliának? – Kaká katolikusból pünkösdi keresztény lett

Nem telik el két perc, míg valaki oda nem jön hozzánk. Akkurátusan elöltözve, sötétkék szövetnadrágban, rövid ujjú ingben és nyakkendőben, amelyen az egyház logója díszeleg, egy fehér galamb, vörös, szív alakú háttérben. „Üdvözöljük a hit templomában” – mondja a kopaszodó férfi, kezét nyújtja és megkérdezi, hogy jártunk-e már itt.

Az Aurelinohoz hasonló férfiak azonnal felismernek bennünket. Ő egy úgynevezett obrerio, Isten munkása, az Isten Országa Univerzális Egyházában (IURD), Brazília egyik legnagyobb újpünkösdi gyülekezetében. Neki az a feladata, hogy figyelje, ki jön be illetve megy ki a templomból. Azokat a látogatókat, akik sokat kérdeznek és sokat nézelődnek, nem kedvelik. Mi szívélyesen válaszolunk Aurelino kérdéseire, majd leülünk egy puhán bélelt ülésre, amely inkább egy mozisszékhez hasonlít, mint egy templomi padhoz.

Öt istentisztelet naponta

A Salvador da Bahiában lévő óriási templomban 6000 hely van. Naponta öt darab, kétórás istentiszteletet tartanak, amelyet cultosnak neveznek. Alexander Gropper ezt „spirituális ambulanciának” nevezi. Minden pár órában van egy istentisztelet, mindig valaki ott van, aki hallgatja azt és valami jót szeretne tenni. A Passaui Egyetem kulturális szakértője már évek óta a brazíliai vallási jelenségekkel foglalkozik és jelenleg Salvador da Bahiában kutat. Karakterisztikus a saját lelkigondozói telefon is, az SOS Espiritual – véli Gropper. „A nap 24 órájában barátságos és nyitott munkatársaktól lehet felvilágosítást kérni.”

Brazília sokáig a katolicizmus fellegvárának számított, ez volt a világ legnagyobb katolikus országa. Az 1950-es évekig a hivatalos népszámlálás szerint a brazilok 90 százaléka katolikusnak vallotta magát. 2000-ben már csak a lakosságnak 70 százaléka érezte magát a katolikus egyházhoz tartozónak. Két millió hívőt veszít évente a katolikus egyház az országban – így becsli a vallástudós. Ezzel egyidejűleg a pünkösdi gyülekezetek egyre több hívet számlálnak. Csak Rio de Janeiroban naponta alapítanak egy újabb pünkösdi gyülekezetet

Prominens mágnesek

A brazil pünkösdi mozgalom már a XVI. században kezdődött. Ma már számos politikus és híresség is tagja a pünkösdi gyülekezetnek. A brazil focista, Kaká az egyik nemzetközileg ismert személyisége az Újjászületés Krisztusban (Renascer em Cristo) nevű egyháznak. FIFA trófeáját demonstratív módon a Sao Pauloban lévő fő templomuknak ajándékozta és ha focista pályafutása véget ér, szeretne ebben az egyházban lelkészként tevékenykedni. Az, hogy korábban pénzmosás és devizacsempészés miatt egy amerikai börtönben kellett ülnie, ma már nem érdekli sem elöljáróit, sem pedig őt nem tántoríthatja el elhatározásától.

Marina Silva, aki az idei elnökválasztáson jelöltként szerepel a Zöldek színeiben, maga is tagja az Assembléia de Deus gyülekezetnek. Az ő vallási karrierje szinte tipikus a braziloknál: katolikus templomban kereszteltél és ebben a hitben is nevelkedett, majd a szegény körülmények közül származó politikus számos egészségügyi panasza és betegségek sora után csatlakozott az Assembléiához.

Tanúkat keresnek

Silvas útja nagyszerű reklám az evangelicosok számára, mert a siker nagyban függ a tanúságtevőktől – olyan emberektől, akiknek sikerült egészen lentről, kétségek és betegségek közül felküzdeniük magukat és új életet kezdtek, miután csatlakoztak a pünkösdi közösséghez, hiszen jobbra fordult minden az életükben.

Aurelino is szívesen elmondja élettörténetét: obrerioként az első lépcsőfokon áll az Isten Országa Univerzális Egyházának ranglétráján. Aki nem túl idős, az egészen a lelkészségig is eljuthat. Teológiai képzésre nincsen szükség. Ami számít, az a kemény múlt, mert ez autentikussá tesz. „A padlón voltak” – meséli Aurelino és felhúzza karján az ingét: „Itt a tetoválásom. Az életemben minden a drogok körül forgott: marihuána és kokain. Rosszul voltam, még a fogaim is kihullottak.” A 47 éves férfi ujját szájába teszi és kiveszi protézisét.

A középpontban a pénz áll

Nem kétséges, hogy ennek az embernek az élete maga lehetett a pokol. „Aztán megtértem Istenhez – meséli Aurelino. – Jézus hívott. A templomba mentem és most nézzetek rám.” Végigsimítja nyakkendőjét és az ég felé emeli kezét. „Isten megmentett. Én és mindenem, ami van, az övé.”

Nem csinálnak titkot abból sem, hogy a pénz körül forog minden. „Az IURD különösen is agresszív stílusú – magyarázza Alexander Gropper. A középpontban a fizikai gyógyulás, a nyilvános örödögűzés és az adományok begyűjtése állt. Nagypénteken közösen tanúi leszünk, ahogyan a lelkész egy kétórás istentiszteleten adományokat kér, az úgynevezett ofertast. Közben a tizedre utal és konkrét összegeket is mond. „Hét reai az Istennek. Sok ez?” – „Nem!” – kiáltják a hívek, egyhangúlag, és máris vagy hatvan segítő fut, mint a méhecskék, hogy a padsorok között szétosszák a borítékokat, amibe a pénzt kell beletenni.

Segítség az olvasásnál

Egyszerű lenne a pünkösdi egyházak szemére vetni, hogy csak kihasználják tagjaikat. Ám a legtöbb ember életében valóban jobbulás áll be, miután komolyan csatlakoznak a pünkösdi gyülekezethez. Újságokban találunk olyan hirdetéseket, amelyekben olyan házvezetőnőket keresnek, akik tagjai a gyülekezetnek. A pünkösdisták megbízhatóaknak számítanak, mert ezt egyházuk előírja.

Az olvasás szorgalmazása is pozitívum, hiszen előírják tagjaiknak a vallásos könyvek olvasását, így ezzel az analfabétizmus ellen is tesznek. De ennek is van gazdasági háttere: Könyv- és zenei kiadványaikkal milliókat keresnek a pünkösdisták.

Gyere hozzám!

Jheison Santiago lelkész a Rio de Janeiro melletti Santa Cruzban megalapította a Csodák Egyházát. Az istentiszteleteken cédulákat osztogat szét, amelyeken a heti terv olvasható, egy cím és egy bibliai idézet: „Jöjjetek mindnyájan, akik megfáradtatok...”

És jönnek. A 45 éves Alana például nagyon hálás Istennek. Miután a szomszédjába egy evangélicos költözött, végre úgy érezte, hogy abba a helyzetbe került, hogy erőszakos férjét elhagyja. Nemsokára meghalt az apja, aki gyermekként szexuálisan zaklatta őt. Fia kertészként talált állást – hála az egyházi ismerősnek.

Alana visszatalált az Istenhez és végre az élete is értelmet nyert: „Néha döntenem kell, hogy a számlát fizetem-e ki vagy a tizedet fizetem-e be – mondja. – Aztán Isten mellett döntök és végül a pénzt a templomban lévő borítékba rakom.”