Húsz éve szabadult Mandela, a szabadság és a megbocsátás jelképe
Johannesburg – Húsz éve, hogy a Dél-afrikai Köztársaság első fekete bőrű elnöke, az apartheidellenes harc hőse, a Nobel-békedíjas Nelson Mandela kiszabadult a fehérek felsőbbrendűségét hirdető hatalom börtönéből. Forrás: coolpolitika.hu
Jellemének legkiválóbb ismerője harmadik felesége, Graca Machel. Az al-Dzsazíra arab televíziónak adott interjújában rendkívüli személyiségnek nevezte őt. „Státusszimbólum, de nem szent. Neki is vannak hibái” – jelentette ki. Mindazonáltal szentségtörés bírálni Mandelát, közismert klánnevén Madibát, akit az ország lakossága csak Tatának, vagyis Nagypapának hív.
Környezete bevallottan távol tartja az 92. életévét idén betöltő politikust a nyilvános szereplésektől, éppen hírnevének megőrzése végett, pedig a dél-afrikai közvélemény mohón keresi a lehetőségét annak, hogy láthassa. A nevét felvevő alapítvány minden olyan találgatást hevesen cáfol, amely egészsége megromlásáról szól. A fiatal Mandela a társadalom kollektív tudatának mélyére került. Megtartotta a róla mint békéltetőről alkotott képet, azt a tudatot, hogy ő mentette meg az országot a polgárháborútól, miközben éppen ő volt az, aki korábban majdnem belesodorta abba. Eltűnt vele kapcsolatban a lázadó képe, azé a lázadóé, aki 1961 végén fegyveres harcot indított a fajgyűlölő rendszer ellen.
„Mandela az elnyomás és az elszigetelés jelképének számító Robben-sziget börtönében dicsőült meg” – véli Aubrey Matshiqi, a politikai tanulmányok hazai intézetének munkatársa. A tolerancia és a megbocsátás, amelyet kiszabadulásakor mutatott, megtisztította ezt a képet – teszi hozzá.
A Mandelát hatalomra segítő első demokratikus választások után 16 évvel Dél-Afrikának szüksége van erre a jelképre, mert ez a társadalom még mindig szenved az egyenlőtlenségtől – jegyzi meg Matshiqi. E tökéletes ember kultuszát az egész világ ápolja, mert Madiba „megtestesíti a szabadság és a megbocsátás egyetemes értékeit" – mondja.
A Johannesburg tőszomszédságában lévő Sowetóban, ahol egy ideig Mandela élt, a turisták úgy veszik az őt ábrázoló képeket, pólókat, órákat, egyéb emléktárgyakat, mint a cukrot. Pedig a Mandela-alapítvány nem szeretné, ha ez a jelenség olyan méretűvé válna, mint Che Guevara esetében. „Nem tudom elviselni, amikor azt mondja valaki, hogy ha az emberiségnek választania kellene egy atyát, akkor Mandelára kell esnie a választásnak. Nelson Mandela egy politikus, nem pedig mítosz” – jelentette ki Laurent Gbagbo elefántcsontparti elnök egy közelmúltbeli interjújában.