Hajléktalanok kaptak szállást a francia plébániákon
Párizs – Anélkül, hogy át akarnák vállalni a meglévő szociális háló feladatait, több franciaországi plébánia is átmeneti szálláslehetőséget nyújt a hideg által fenyegetett hajléktalanok számára. Forrás: Magyar Kurír
A hívek hívták fel a figyelmet a problémára. Egy házaspár addigra már csaknem két hete húzta meg magát éjszakánként a grenoble-i Feltámadás-templomban. A hatvan év körüli pár aggasztó helyzete együttérzést ébresztett a hívekben, akik a plébánoshoz fordultak segítségért. A 70 éves Marcel Schlewer úgy ítélte meg, hogy ebben a nagy hidegben „nem hagyhatja annyiban” a dolgot. A városházához fordult, ahol a városi lakosságsegítő központhoz irányították őt, ott viszont a hajléktalanokat segítő non-stop telefonos szolgálat megkeresését javasolták, mivel a hideg miatt megnövekedett szállásigények következtében ők maguk is helyhiánnyal küzdöttek… Akkor a plébános úgy döntött, hogy kinyitja a Szent István-templomot, és ott fogja elszállásolni őket.
Az elhatározást már másnap tett követte. Ezt a templomot szertartási célokra csak évi két-három alkalommal használják, a fennmaradó időben pedig kulturális kiállításoknak ad otthont. „Az asszony megölelt örömében” – meséli Schlewer, aki csak annyit tudott az általa befogadott házaspárról, hogy több hónapja nincs állandó lakhelyük. – „Nem folytattam nyomozást velük kapcsolatban” – mondja a plébános, és döntését Máté evangéliumának szavaival indokolja: „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjaztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem”.
Noëlle Guiguet polgármester helyettes, aki egyben a Francia Karitász egyik helyi rádiójának munkatársa, többet is tud erről a párról: a férfi azelőtt vasutas volt. „Helyzetük komolyan elgondolkodtatta a városházán és a plébánián dolgozókat – meséli. – Szembe kellett néznünk azzal a jelenséggel, hogy amiként ez a házaspár is, bárki az utcán találhatja magát egyszerűen azért, mert nem tudja tovább fizetni a lakbért.”
Az egyház ugyan nem tekinti feladatának a fedél nélkül maradt emberek befogadását, a házaspár mégis több mint egy hónapja a templomban alszik. A hívek pedig ellátják őket: hoznak nekik élelmet, buszjegyet…, amíg a pár arra vár, hogy egy hajléktalanokat segítő szervezet be tudja fogadni őket. A hasonló sürgős esetek kezelésére a Párizsi Főegyházmegye már második alkalommal indította el a „Téli segítség” nevű programot. André Vingt-Trois bíboros kérésére Olivier Ribadeau-Dumas lelkipásztor arra hívta fel a plébániákat, hogy nagy hideg esetén adjanak szállást a fedél nélkül élőknek – írja a La Croix.
Párizsban több plébánia is részt vesz a programban. A 20. kerületi Saint-Joseph-des-Nations plébánia egyetlen közösségi terme, melyben napközben pasztorációs megbeszéléseket és hittanórákat tartanak, esténként hálóteremmé alakul az utcán élő emberek befogadására. „Nincs túl sok helyünk, de azért boldogulunk” – mondja a 60 éves Micheline Brémond, aki a szolidaritási akciókért felelős a plébánián. – „Tavaly már befogadtunk egy férfit. Nem bírtuk nézni, hogy az utcán alszik. Idén tíz ágyat helyeztünk el.”
A plébános pedig adakozásra szólított fel. Egész segítő hálózat alakult: egyik plébánia matracokat és ágyneműt küldött, a másik pénzt adott, egy önkéntes csoport pedig ügyeletet szervezett: minden éjjel másikuk alszik az elszállásolt emberekkel, amíg tart a nagy hideg. Egy másik csoport a rendrakást végzi el a teremben minden reggel, az idősebbek pedig az esti leves elkészítését vállalták.
„Nemcsak hogy nem volt nehéz önkénteseket találni, de a kezdeményezés olyan fiatal párokat is megmozdított, akiket azelőtt szinte soha nem láttunk a templomban, illetve eddig soha nem vettek részt hasonló akciókban” – folytatja Micheline Brémond. – „Az összefogás a keresztény vallás keretein is túlnyúlik” – meséli örömmel. – „Az arab zöldséges, miután hallott az akcióról, az összes zöldséget ingyen adta, amikor az egyik apáca hozzá ment vásárolni. A pékünk pedig, aki szintén muzulmán, egy halom kenyeret és croissant-t küldött nekünk!”
A kezdeményezés elindult a Saint-Joseph-des-Nations plébánia már működő segítő rendszerére épült. A hívek jól ismerik az elszállásolt fedél nélkülieket, mivel azok közül az emberek közül kerülnek ki, akiknek a közösség már hét éve oszt ingyen reggelit minden vasárnap délelőtt. „Úgy fogadjuk őket, mint a barátainkat, hiszen azok is. Együtt vacsorázunk, ők pedig segítenek utána elmosogatni, mint egy családban” – mondja még Micheline Brémond. A tél végén nehéz lesz újra az utcára küldeni őket – teszi hozzá.
„A tél nagyon nehéz időszak a hajléktalanoknak, de nem csak ilyenkor kellene segíteni őket, hiszen nyáron ugyanannyian halnak meg közülük, mint ilyenkor” – nyilatkozza Philippe Ravant, a Francia Karitász Antonyban működő rádiójának munkatársa. Antonyban (a hatvanezres város Párizstól nyolc km-re délre) a Karitász és a Saint-Saturnin plébánia négy éve tart fenn telente éjszakai szállást a fedél nélküliek számára. A plébánia egyik épületében hét ágyat helyeztek el erre a célra. A rászorulókat telente legalább egy hónapon keresztül fogadják, és társadalmi munkát igyekeznek találni nekik. Az éjszakai ügyeletet itt is önkéntesek vállalják, akik szakmai képzésben is részesülnek (a drogfüggőség, az erőszak kezelési módjai stb.).
„Mindjárt az elejétől arra törekedtünk, hogy a Karitász gyakorlott önkénteseinek munkájába bevonjuk a híveket és a város többi lakóját is” – folytatja Philippe Ravant. – „A célunk az volt, hogy megváltoztassuk az emberek véleményét a hajléktalanokról. Lehetővé vált, hogy az akcióban részt vevő önkéntesek a misén is beszámolhassanak a tapasztalataikról, melyeknek így sok ember válhatott fültanújává.” Barátságok is szövődtek az önkéntesek és a hajléktalanok között, a kezdeményezésnek köszönhetően pedig a múlt évben két embernek sikerült lakóhelyet, másik kettőnek pedig munkát találnia.
