Feltárták Jeruzsálem második templomkorabeli főutcáját

Már a Kr. e. X. században nyitott csatornával hasznosították a Gihon forrás vizét, amely a dávidi Jeruzsálem déli sarkában lévő Siloé-medencébe torkollt. Ezékiás júdeai király a várható, s Kr. e. 701-ben be is következő asszír támadásra készülve megerősítette Jeruzsálemet, a forrás számára pedig egy csaknem fél kilométer hosszú, kanyargós alagutat vágatott, hogy egyrészt biztosítsa a város vízellátását, másrészt pedig megnehezítse az ostromlók dolgát.

Az ásatásokat irányító Ronny Reich, a Haifai Egyetem professzora szerint a Siloé tavától vezető utat használták a zarándokok, hogy eljussanak a szentélybe.

„Semmi kétség, hogy ez volt a zarándokok útvonala. A medence egyszerre emberek százainak biztosította a megtisztuláshoz szükséges vizet, s innen emelkedtek fel a Templomhegyre” – magyarázta Ronny Reich.

A 40 méteres útszakasz eredetileg 1894 és 1897 között tárták fel brit régészek, akik a munkálatok befejeztével betemették a létesítményt. Ugyanennek az útnak egy másik szakaszát a XX. század első felében tárták fel, majd temették be ismét.

A lépcsőzetesen emelkedő útszakasz, amelyet egykoron nagy kőlapokkal kövezték ki, 550 méterre van a Templom-hegytől. Noha a régészek csupán 2 méter szélességben tárták fel, becslések szerint keresztirányú mérete elérhette a 8 métert is.

Mint Ronny Reich rámutatott, az útszakasz bepillantást enged a második templom korába. Ebben az időben a várost 25 ezren lakhatták, ám az ünnepek alatt a zarándokoknak köszönhetően a népesség megduplázódhatott. Az aprólékos műgonddal kifaragott nagy kőlapok a korabeli mesteremberek kiemelkedő szakmai tudásáról tanúskodnak.

Az utat váltakozó szélességű lépcsőfokok szakítják meg, ez az építészeti stílus más helyszínekről is ismert.