Felmérés: A németek szerint a halállal vége mindennek

Létrehozás: 2010. március 30., 11:20 Legutolsó módosítás: 2010. március 30., 11:22

Baierbrunn – A keresztények számára húsvét a feltámadás ünnepe. De mégis a német egyháztagok kétharmada szerint (64,6 százalék) a halállal vége mindennek és csak egy kisebbség hisz abban, hogy a halállal egy új élet veszi kezdetét. Forrás: idea.de, evangelikus.hu

A megkérdezettek 63,2 százaléka szerint bár a lét a halállal végetér, de az ember egy része utódaiban tovább él.

Ennek némileg ellentmondva azonban majdnem minden második ember (49 százalék) hisz abban, hogy a halál után az elhunythoz közelálló emberek őt újra láthatják majd.

A nürnbergi piackutató intézet, a GfK által végzett felmérés egy gyógyszertárakban megjelenő lap, az „Apotheken Umschau“ (Baierbrunn bei München) számára készült.

A megkérdezettek között vallásos elképzelések mintegy kétharmaduk számára konkrétum:35,2 százalék hisz a bűnök bocsánatában, a halottak feltámadásában, az örök életben, ahogyan az a kereszténység hitvallásaiban is benne foglaltatik.

32,7 százalék meg van győződve arról, hogy a halál utáni életet befolyásolja az, amit az ember az életében tesz. A Paradicsomban és a pokolban a németek 27 százaléka hisz, és 21,3 százalékuk hisz abban, hogy a halál után egy új testben, vagy más élőlényben újjászületik. A felmérést 1917, 14 év feletti emberrel végezték.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben

Üres a sír!

Elküldte Rácz Lajosné idő 2010. március 30., 21:36
Feltámadt!

Egy édes titkom van nekem,
Fénnyel betölti életem,
Mosolyra nyitja számat:
A Megváltó feltámadt!
    Velem van nappal-éjjelen,
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
Oltalmazó kezével.

Nem, nem maradt a sír ölén…
Ujjongok az örömtől én,
Hisz nem vagyok már árva,
Nincs többé sírba zárva!
Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog,
Elűzve minden árnyat:
A Megváltó feltámadt!
      (Túrmezei Erzsébet)

Az Isten "mérlege"

Elküldte Rácz Lajosné idő 2010. március 30., 21:20
Ott függ a néma bárány:
A vére földre hull,
Míg dúl körül az ármány,
S a tömeg zúg vadul.
 
Szent arcát ütleg éri,
és hull reá a vád,
S Ő szelíd hangon kéri
 Az ég bocsánatát.
 
Úgy fáj a szívem, nézve
E koronás királyt,
Mert rút tövis az éke,
S testét kín járja át.
    
Én térdre hullva kérdem:
Ó mért szenvedsz, miért?
Ô választ ád szelíden:
Tengernyi bűnödért.
 
Most hogy rebegjek hálát
A megnyílt öt sebért,
Hogy adta bűnöm árát
Elrontott éltemért?
 
Ím magamról lemondok,
Övé egész valóm.
Így leszek véle boldog,
Hisz ő az üdvadóm.
     (Gerzsenyi Sándor:
 Ott függ a néma bárány)
      

 „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hisz ő benne,
el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
(János 3,16.)