Ereklyék árverésen

„Soubirous Szent Bernadett ereklyéje 24,90 Eurótól eladó. Sötétbarna doboz kék felirattal: A koporsóból származó faforgács.” „XIX. századi ereklyetartó 168 Eurótól eladó. 10 szent ereklyéjét tartalmazza: Szent Felicis, Clement, Regis, Modeste, Serina, Jucunda, Maxim, és három másik szent, akik neve már nem olvasható.” „Krisztus keresztjének egy nagyobb méretű, valódi darabját tartalmazó kristály ereklyetartó 1980 dollártól eladó.”

Ugyan a fenti hirdetések mindegyike az eBay internetes oldalon olvasható, a hasonló, szentek ereklyéit kínáló hirdetések másutt is egyre gyakoribbak. A híres árverési oldal a „vallási tárgyak” kategórián belül külön alpontot is nyitott nekik. Egy átlagos napon 570 körüli tárgyat árulnak az „ereklyék” kategóriában az Egyesült Államokban és 60 körülit Franciaországban.

Az egyház évszázadok óta tiltja az ereklyékkel való kereskedést. 2008 februárjában José Saraiva Martins bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának akkori prefektusa az eBay-en folyó ereklyekereskedelmet „üzleti szentségtörésnek” nyilvánította. „Írásos bizonyítvány nélkül az ereklyéket hamisnak tekintjük, ahogy véleményem szerint hamis az interneten található ereklyék legnagyobb része is” – nyilatkozta.

A francia egyházat is nyugtalanítja a jelenség. Múlt decemberben Alençonban például közel 360 vallási tárgyat árvereztek el nyilvánosan, köztük 50 ereklyét, 10 ostyatartót, kelyheket, szentségtartókat. „Egyike vagyok azon keveseknek Franciaországban, akik ezt a fajta kereskedelmet űzik” – nyilatkozza Patrice Biget régiségkereskedő, aki szerint a vallási tárgyaknak és az ereklyéknek van piacuk. „A tradicionalista papokat érdeklik a régi miseruhák és a szent edények, az ortodoxok az ereklyéket keresik, de erre szakosodott gyűjtők is léteznek” – mondja.

Az egyházi törvények egyértelműen tiltják az ereklyék adás-vételét, a szent edényekről azonban nem nyilatkoznak. „Ez érthető is: régen, a keresztény kultúrában elképzelhetetlen lett volna, hogy egy ostyatartót vagy kelyhet eladásra ajánljanak” – mondja Norbert Hennique atya, a francia Szentségi és Liturgikus Pasztorációs Intézet (SNPLS) „Szent művészet” osztályának vezetője.

Ma azonban az elvilágiasodás egyik következményeként a vallási tárgyak egyre elterjedtebbek a piacon. Patrice Biget szerint elsősorban szerzetesközösségektől származnak, amelyek megszűnnek vagy szeretnének túladni azokon a szertartási tárgyaikon, amelyeket már nem használnak. A kármelita rendben például a közösségek teljesen önállóak, és egy-egy közösség utolsó nővérére száll minden, amit a kolostor tartalmaz. Ha ő is meghal, sokszor saját örökösei számolják fel ezt a terjedelmes örökséget. Ugyanez a helyzet azokkal, akiknek például egy misekehely kerül a birtokukba elhunyt pap nagybátyjuktól, és nem tudnak vele mit kezdeni. „Ilyen esetekben a püspöki kar nem tehet semmit” – panaszolja Hennique atya, aki nemrég összehívta a rendfőnököket, hogy felhívja figyelmüket a problémára.

Az egyházat legfőképpen ezeknek a tárgyaknak a további sorsa aggasztja, mivel a vásárlók nem csupán a ministránsfiúk soraiból kerülnek ki. „Számolnunk kell a veszéllyel, hogy sátánista szekták kezébe kerülnek, akik elpusztítják vagy az eredeti rendeltetésükkel homlokegyenest ellenkező, szentségtörő célokra használják őket” – teszi hozzá Saraiva Martins bíboros.

Az Egyesült Államokban Thomas Serafin Los Angeles-i fotográfus 1990 óta vadászik az ereklyekereskedőkre a neten. Hívő katolikus lévén megalapította a Nemzetközi Keresztesháború a Szent Ereklyékért (International Crusade for Holy Relics) mozgalmat. 200 fős, különböző keresztény felekezethez tartozó önkéntesből álló csapata folyamatosan figyeli az árveréses honlapokat. Levelek, telefonhívások, e-mailek: minden eszközt megragadnak, hogy megállítsák az ereklyék adás-vételét. Eddig több mint 1200 ereklyét gyűjtött össze így, melyeket vándorkiállításokon mutat be a világ minden táján, hogy helyreállítsa megbecsülésüket – írja a La Croix.

Csapata a honlapok működtetőivel is felvette a kapcsolatot, és próbálta elmagyarázni nekik, hogy az ereklyék emberi maradványok, amelyek internetes kereskedelme – hasonlóan a náci tárgyakhoz és a tűzfegyverekhez – az amerikai törvények értelmében tilos. Sok eredményt nem értek el vele. „Egész egyszerűen nem törődnek vele, hogy ezzel megsértik a keresztényeket a világ minden táján” – mondja Thomas Serafin, aki 2006-ban a küzdelembe belefáradva a weboldal bojkottálására szólította fel az embereket.

Franciaországban más a helyzet, mivel az ereklyék más törvénykezés alá esnek. „A törvény erről a kérdésről minden országban mást és mást mond. Franciaországban például megengedi az ereklyék eladását, és mi bízunk a törvényben” – nyilatkozza Esther Ohayon, az eBay France szóvivője. „Egyébként soha nem érkezett hozzánk panasz ezekkel a tárgyakkal kapcsolatban, és a visszavonásukat sem kérte senki.”

Patrice Biget a szabályozott eladás mellett érvel: „Nem lenne-e jobb egy kizárólag ezekre a tárgyakra szakosodott, nyilvánosan meghirdetett árverés, ahol a vásárlók 90%-a egyházi személy lenne, mint a titokban zajló kiárusítások, amelyek résztvevőinek 90%-a világi?” – teszi fel a kérdést ez az egyébként hívő katolikus ember.

*

Magyarországon nincs eBay, többek között a www.vatera.hu oldalon adhatunk-vehetünk árveréssel tárgyakat. Itt az „Antik, műtárgy, régiség” kategórián belül, a „Feszület, kereszt” alcsoportban találhatunk vallási tárgyakat, az alcsoport nevében foglaltakon kívül rózsafüzéreket, Mária-szobrot, imakönyvet, szentképeket és egyéb kegytárgyakat kínálnak eladásra. Ereklyét a magyar oldalon nem találtunk.