Erdő Péter Nagyváradon boldoggá avatta Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt

A boldoggá avatási szentmisén és szertartáson XVI. Benedek pápa képviseletében a Vatikán Szenttéavatási Kongregációjának prefektusa, Angelo Amato érsek is részt vett, valamint a magyar és a román püspöki konferencia tagjai. Bogdánffy Szilárd boldoggá avatási dekrétumát XVI. Benedek pápa március 27-én engedélyezte.

Ötvenhét éve vártuk ezt a napot. Várta az itteni egész katolikus közösség, várta a magyarság, várták mindazok, akik tudták vagy sejtették, hogy milyen szörnyű megpróbáltatás nehezedett az Egyházra és a hívő emberekre a háború, majd a fanatikus kommunizmus nehéz és sötét évei alatt – mondta szentbeszédében Erdő Péter bíboros. – Bogdánffy Szilárd vértanú püspök boldoggá avatása megtöri az évtizedek hallgatásának csendjét, a liturgia fenségével és titokzatos erejével indítja el azok hosszú sorának nyilvános tiszteletét, akik vértanúként vagy hitvallóként szenvedés árán is helytálltak Krisztus és az Egyház igazságáért.

Erdő Péter feltette a kérdést: „mit tanít nekünk, mai katolikusoknak, itt, Közép-Kelet-Európában Boldog Bogdánffy Szilárd személyisége és vértanúsága? Tanítja, hogy minden mártíriumnak van előtörténete. A szorgalmas diák, a minden egyházi megbízatását szívesen elvállaló papnövendék és fiatal pap, aki nem bizakodik el, nem könnyelműsködik, nem lázad fel a rá záporozó sokféle feladat ellen, amit egyidejűleg kell betöltenie – ő az, aki a kegyelem rendjében lassan megérik a vértanúságra.”

Az esztergom-budapesti érsek kifejtette: „Bogdánffy Szilárdot 1949. február 14-én a bukaresti nunciatúra épületében még püspökké szentelhették. Nem is váratott magára sokat a hatóságok válasza. Nagyváradon már várták a hazaérkező új főpásztort. Másfél hónappal püspökké szentelése után 1949. április 5-én már letartóztatták. Különböző börtönökben kegyetlen kínzásokat szenvedett. Kőbányában, ólombányában dolgozott, akárcsak az ókeresztény kor vértanúi. Mintha a konstantini egyházbéke utáni hosszú korszak alkonyát jeleznék ezek az ijesztően hasonló jelenségek is.”

De milyen lélekkel viselte Szilárd püspök a szenvedést? Egyáltalán: miért kellett szenvednie? Ahogy egyik kínzója gúnyolódva kérdezte: Még most is kitartasz a pápa melletti hűségben?- Ez volt hát az ok a Krisztushoz, az Egyházhoz, a pápához való hűséges ragaszkodás, amiért nagylelkű szeretettel vállalta a halált is – mondta Erdő Péter, aki szerint „Szilárd püspök vértanúsága a remény forrása számunkra. Szenvedésével és halálával igazolta, hogy olyan örömre, olyan boldogságra kaptunk hivatást, ami nagyobb, mint ez a földi élet.”

*****

A mindennapi.hu így írt a boldoggá avatott püspökről:

Újabb magyar érkezett a szentek és boldogok csarnokába. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek vasárnap avatta boldoggá Nagyváradon Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt. 

Bogdánffy püspök sosem tört meg, a legnagyobb üldöztetések idején, de még a haláltáborként is emlegetett Capul Midia-i börtönben is kitartott elvei mellett. Pedig az üldöztetést és a börtönt alaposan megszenvedte a királyi Romániában is, és a kommunistában is.

Ma Szerbiában található az egykori Magyarország Torontál vármegyéjének az a fertálya, ahol Bogdánffy Szilárd 1911 február 21-én meglátta a napvilágot. Akkor még, a magyar időkben, Feketetónak hívták ezt a települést, manapság azonban Crna Baránnak. Édesapja, Bogdánffy Ignác a falu tanítója volt. Iskoláit a szomszédos Torontálkeresztesen, édesapja új állomáshelyén kezdte meg. Ezt a falut azonban már a mai Romániában kell keresni. Trianon után a család a Partiumban maradt. Tanulmányait a temesvári Piarista Főgimnáziumban folytatta, ahol 1929-ben érettségizett. Még ebben az évben felvették a nagyváradi Teológiai Akadémiára. A színjeles bizonyítvánnyal rendelkező  gyermeket elöljárói a Budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldték, ahol a kor kiváló tanáraitól tanulhatta meg a lelkipásztorkodáshoz szükséges alapismereteket. 

Tanulmányai befejezését és a kisebb rendek felvételét követően 1934 nyarán visszatért Nagyváradra, ahol június 29-én Fiedler István püspök pappá szentelte. A következő másfél évtizedben a katolikus ifjúság oktatásával és nevelésével foglalatoskodott. 1938-ban az Orsolya-rend Tanítóképző Intézetének hittanári és lelkészi teendőit is magára vállalta, ezzel a teljes nagyváradi katolikus diákság szellemi és lelki gyarapodását felügyelte.

A hamar népszerűvé vált fiatal papot 1939 novemberében a román hatóságok először letartóztatták, majd azzal a koholt váddal, hogy részt vett a Rongyos Gárda szervezésében, megkínozták, és román állampolgárságától megfosztva kitoloncolták Magyarországra. Valójában azzal vívta ki a hatóságok rosszallását, hogy az akkor még szinte színmagyar Nagyvárad ifjúságában úgy kívánta életben tartani az Isten iránt hitet, hogy közben a magyarság-tudatukat is meg kívánta őrizni.

Kilenc hónappal később azonban nagyot fordult a világ, mert Észak-Erdély visszatért Magyarországhoz, így a honvédekkel együtt Bogdánffy is hazatérhetett Nagyváradra. Elöljárói ekkor a szeminárium lelki vezetésével és az erkölcstan oktatásával bízták meg.

Aztán beköszöntött a vészkorszak. Bogdánffy ekkortájt zsidó menekülteket bújtatott, úgyhogy sikerült a nyilasok rosszallását is kivívnia. Csakhogy a magyarvilág nem tartott már sokáig, 1945-ben újra román trikolór lengett Erdély és Partium felett.

A front elvonulása, valamint az impériumváltás után Bogdánffy részt vett a Premontrei Gimnázium és az Orsolya-rendi leánygimnázium újjászervezésében. A háborúban elhurcolt tanárok helyett 1945 és 1947 között hittant,  latint, franciát és matematikát  tanított. 1945 őszén az Orsolya-rend lelki vezető nélkül maradt növendékei számára pápai jóváhagyással megalapította a Merici Szent Angéla harmadrendet.

Két évvel később Scheffler János püspök kérésére tanári működését félbeszakítva Szatmárra költözött, ahol tanácsosi és püspöki titkár minőségében a püspöki aula sokoldalú és nélkülözhetetlen tagja lett. A papneveldék 1948. évi államosítását követően a papi utánpótlás biztosítására Felsőbányán és Színfaluban titkos szemináriumot szervezett.  

Ez már a romániai egyházüldözés időszaka. János püspök bizalmasaként 1947-től Bogdánffy Szilárd lett a szatmári és váradi egyházmegyék, valamint a bukaresti apostoli nunciatúra összekötője. Az egyre fokozódó keresztényüldözés közepette Gerald P. O’Hara nunciatúrai régens 1949. február 14-én titkos püspökké szentelte. A román állambiztonsági szervek alig két hónappal később, vagyis április 5-én tartóztatták le. 

Mi volt a „bűne”? Abban az időben a román hatalom olyan nemzetállamot akart létrehozni, amely vallási szempontból is egységes. Ez a politika azzal indult, hogy a görög katolikusok vagyonát elvették, és az ortodox egyháznak adták. A görög katolikus egyházat 1948-ban hatalmi szóval tiltották be. Egyszerűen kijelentették, hogy aki idáig görög katolikus vallású volt, az mostantól kezdve már ortodox. Aki pedig ezt nem ismerte el, börtönbe hurcolták. A görög katolikus püspökök java része ott is halt meg.

A római katolikusokat is ugyanezért akarták elszakítani a pápától. Hiszen ezzel őket még inkább kiszolgáltatott helyzetbe tudták volna taszítani. Ráadásul a romániai római katolikus hívek túlnyomó többsége magyar nemzetiségű. A hatalom úgy gondolta, hogy így „két legyet üt egy csapásra”, hiszen nem csak a hívek lelkét, de a nyelvét is ellenőrizni tudja. Az összes római katolikus püspököt megkörnyékezték, hogy vállalja el ennek, a szakadár egyház vezetését. De egy sem volt erre hajlandó. Bogdánffy Szilárd sem. Ezért tartóztatták le.  

Bírósági ítélet nélkül négy évig volt a korszak rettegett börtöneiben, majd a Capul Midia-i haláltáborba került. Rendszeresen kínozták. „Meddig hisz Istenben?” – kérdezték vallatói. „El lehet viselni.” – válaszolta. Koncepciós perére csak 1953 áprilisában került sor: 12 évnyi kényszermunkára ítélték.

A börtönben is társai vigasztalása foglalkoztatta. Naponta kereste a szeretetszolgálat lehetőségeit: elrejtett kenyérdarabokat adott a legyengültnek, cigarettát a dohányosnak, más helyett cipelte a nehéz zsákokat. Végül aztán tüdőgyulladást kapott. A börtönorvos nem adott neki gyógyszert. „Nem kár érte ha meghal, a nép gyilkosa” - mondta.

Bár családjának és ügyvédjének sikerült elérnie az ítélet megsemmisítését, még perének újratárgyalása előtt, 1953. október 2-án a nagyenyedi börtönben belehalt az elszenvedett kínzásokba. Az egyházhoz való hűségéért szenvedett. Halála vértanúság volt. 1992 márciusában Tempfli József akkori nagyváradi megyéspüspök indította el a boldoggáavatási ügyét.