Egy francia újságíró a dél-afrikai egyház térfelén
A 32 éves francia újságíró, Antoine Soubrier, aki önkéntesként dolgozik a Fidescónál Pretoriában, a futball-világbajnokság idejére honlapot készített a dél-afrikai egyháznak. Az újságíró a Dél-Afrikai Püspöki Konferencia – mely Dél-Afrikát, Botswanát és Szváziföldet öleli fel – kommunikációs felelőseként készítette el a honlapot a június 11-én kezdődő VB-re. Forrás: Magyar Kurír
A www.churchontheball.com című oldal célja, hogy a futball-világbajnoksághoz kapcsolódó vallási és etikai kérdésekről tájékoztassa a focirajongókat és az internetezőket. Láthatunk rajta videót, melyen Wilfrid Napier dél-afrikai püspök lila reverendában cselez, tájékozódhatunk a stadionhoz közeli templomok miserendjéről, a virtuális kápolnában két euróért gyertyát gyújthatunk kedvenc csapatunkért, de olvashatunk figyelemfelkeltő cikkeket negatív jelenségekről is, mint például arról a negyvenezer szexuális munkásról, akiket a világbajnokság helyszíneire hoznak majd.
Antoine Soubrier nagyon büszke a honlapra, melyet márciusi indulása óta több mint ötezren látogattak meg. „Nap mint nap tapasztalom az internet hatalmas erejét, mely lendületet ad a dél-afrikai egyháznak is” – nyilatkozza az újságíró, aki korábban a vatikáni iMedia sajtóügynökség munkatársa volt. Az interneten keresztül kapcsolatban áll európai és afrikai fiatalokkal is, akik részére „békekupát” készül szervezni: „szeretnék a nyomornegyedek fiataljainak is lehetőséget teremteni a játékra és a versenyre, hiszen a futball a legszegényebbek körében is rendkívül népszerű.”
Antoine Soubrier-t nem kizárólag a foci érdekli. Fáradhatatlanul dolgozik a dél-afrikai katolikusokkal, akik a lakosságnak csupán 8%-át teszik ki, az állam után mégis ők segítik a leginkább az AIDS-fertőzött betegeket. Az újságíró feleségével, Claire-Emmanuelle-lel és két kisfiukkal Pretoria egyik feketék lakta részén él. „Ez elég szokatlan a Dél-Afrikában élő fehérek körében, de nekünk segített, hogy könnyebben beilleszkedjünk” – nyilatkozza a családfő a La Croix című lapnak.
A közbiztonság teljes hiánya minden egyes napjukra rányomja bélyegét. „Amint hazaérünk, kulcsra zárjuk az ajtókat, és bekapcsoljuk a riasztót” – mondja a francia, akit egyszer már megtámadtak az utcán. „Egyik kedves barátomat, Louis Blondelt néhány hete megölték. Hozzá hasonlóan számos misszionárius adta már életét ezért az országért az elmúlt 40-50 évben” – folytatja. A bizonytalan helyzet ellenére Antoine minden héten elmegy feleségével az egyik szegénynegyedbe, hogy informatikaórát tartson a gyerekeknek. „A félelem nem tarthat vissza attól, hogy a feladatunkat elvégezzük.”
