Délkelet-Törökországban még ma is Jézus anyanyelvén imádkoznak

Az arámi nyelvet ma már csak a liturgiában használják. Az egyik olyan hely, ahol e nyelv még ma is él, Tur Abdin környéke, Törökország délkeleti részén található, Szíriával határos, hegyes vidék – szerepel a L'Osservatore Romano által közölt cikkben.

Tur Abdin jelentése ősi szír nyelven: „Isten szolgáinak hegye”. E területen valamikor számos templom állt; ma égbe törő minaretek és végtelen csend uralja – az ezeréves keresztény harangtornyok megrendítő látványt nyújtanak a minaretek között Törökország, Irán, Irak és Szíria határán. Ennek magyarázatát a hagyományokban találhatjuk meg: pünkösd után Tádé apostol Edesszába érkezett. Később itt egyetem is született, ahol Szent Efrém tanított, és ahol a Bibliát nyolcszáz növendék az arámi nyelvről a helyi nyelvjárásra fordította, amelyet még ma is beszélnek.

A hétköznapi életben arabul beszélnek az itt élők, de a szír keresztények liturgikus nyelve továbbra is az arámi. A szerzetesek  büszkén használják Jézus nyelvét, kiváltságosnak érezvén magukat: nagy megelégedéssel tölti el őket, hogy a világon egyedül ők ismétlik Jézus szavait az eredetileg használt nyelven a kenyér és a bor átváltoztatásakor.

Tur Abdin környékén található néhány olyan keresztény település, melyek túlélték a történelmi viszontagságokat és az emberi gonoszságokat, amelyek következtében számos család kényszerült elvándorolni. Néhányan azonban az első világháború tömegmészárlásai ellenére is kitartottak, amelyek az örmények kiirtásához hasonlíthatók: mintegy ötszázezer szír ortodox hívőt öltek meg. E szomorú időkben számtalan emberi életet oltottak ki, templomokat koboztak el és alakítottak át mecsetekké. Ez időszakot a még ma is tartó gerillaharcok követték.

Az 1923-as lausanne-i békeszerződés a nem muzulmán kisebbségek közül csak a görög, örmény és zsidó közösségeket védi. Az itt élő szír ortodoxoknak semmilyen törvény nem biztosít vallás- és szólásszabadságot. „Nincs saját területünk, szétszóródva élünk a világon, de nagyon egységesek vagyunk nyelvi, társadalmi és kulturális identitásunknak köszönhetően” – vallják. „Ahogyan azt a történelem is bizonyítja, a vallás mindig is uralkodó szerepet töltött be a civilizációban. A mi népünk nagyon vallásos, és büszkék vagyunk arra, hogy Jézus nyelvét beszéljük.”