Teremtés Múzeuma: Csak négyezer éve haltak ki a dínók?

Létrehozás: 2009. december 02., 08:26 Legutolsó módosítás: 2009. december 02., 08:29

Petersburg – A Teremtés Múzeuma elbűvöli a látogatókat és valósággal sokkolja a természettudósokat. A létesítmény 2007-ben nyílt meg Petersburgban, hogy a Biblia szószerinti értelmezésével adjon választ az emberiség származásával kapcsolatos kérdésekre. Forrás: kulturpart.hu

A paleontológusok és a kreacionisták világa ritkán találkozik, ám a közelmúltban a Cincinnati Egyetem adott otthont egy nagyszabású nemzetközi őslénytani konferenciának. A résztvevők közül hetvenen az előadások közötti szünetben kirándulást tettek a Teremtés Múzeumába. A kirándulás ötlete Arnold I. Millertől, az egyetem geológusprofesszorától, a konferencia szervezőbizottságának elnökétől származott. „A tudósok gyakorta figyelmen kívül hagyják, hogy mi történik körülöttük. Úgy vélem, kollégáim számára hasznosnak bizonyulhat, ha nem csak azzal szembesülnek, hogy a bibliai teremtéstörténeten alapuló eredetmagyarázatot hirdető kreacionisták miként jelenítik meg saját üzeneteiket, hanem azzal is, hogy miként láttatják a paleontológia eredményeit és az evolúciót” – hangsúlyozta.

A látottak meglehetősen sokkolták a tudósokat. Sokan úgy vélekedtek, hogy a múzeum félremagyarázza és kifigurázza az őslénytan eredményeit, és inkorrekt módon a tudósokat okolja a társadalmi bajokért.

Lisa Park, az Akroni Egyetem paleontológiaprofesszora azon háborodott fel, hogy a háborúk, az éhínség és a természeti katasztrófák borzalmait felvillantó képek az evolúciós meggyőződés számlájára írták a szörnyűségeket. „A félelemre építenek. Lényegében a közvélemény rosszindulatú manipulációjáról van szó” – magyarázta.

Jerry Lipss, a berkeleyi Kaliforniai Egyetem geológia-, paleontológia- és evolúcióelmélet-professzora a tudatlanság emlékművének nevezte a tárlatot. Derek E.G. Briggs, a Peabody Természettudományi Múzeum igazgatóját valósággal „elborzasztotta" a tárlat, illetve annak hatása a fiatalokra, bár határozottan szórakoztatta az ötlet, hogy a dinoszauruszok feljutottak Noé bárkájára.

Szato Tamaki japán geológusprofesszor érdeklődését a látottak nyomán leginkább az keltette fel, miként állapították meg, hogy a dinoszauruszok pont Kr.e. 2348 táján múltak ki.

Emberek a dinoszauruszok között

Az első emberpár, Ádám és Éva, miután kiűzték őket a Paradicsomból, a dinoszauruszok földjén lelt menedékre, legalábbis a Teremtés Múzeuma. A létesítmény 2007-ben nyílt meg Petersburgban, hogy alapítói szándékának megfelelően a Biblia szószerinti értelmezésével adjon választ a világegyetem és az élet keletkezésével, valamint az emberiség származásával kapcsolatos kérdésekre. A The New York Times riportjából kiderül, hogy működésének első két évében több mint 750 ezer látogatója volt a múzeumnak, naponta több busznyi iskolás érkezik az Egyesült Államok minden részéről a városba, hogy részt vegyen a különleges tárlatvezetésen.

A múzeum falain kívül ugyan már régóta bizonyítottnak tekintik, hogy a világegyetem évmilliárdokkal ezelőtt keletkezett, s bolygónkon az élet sokszínűsége a természetes kiválasztódás és evolúció eredménye, a dinoszauruszok pedig 65 millió évvel ezelőtt eltűntek el a Föld színéről, az intézmény látogatói elé egészen más kép tárul. A múzeum installációi szerint a Föld alig 6000 éves, a dinoszauruszok pedig, amelyeket a hatodik napon teremtett az Úr, egykoron az emberrel együtt népesítették be a bolygót. Az őshüllők, amelyek léte a legnagyobb kihívást jelentik a bibliai teremtéstörténet számára, központi helyet foglalnak el a tárlaton; a múzeum úgy ábrázolja őket, hogy gyakorlatilag semmiben sem különböznek a zsiráfoktól vagy egyéb ma élő állattól. Az egyes dinoszauruszfajok a múzeum szerint is más-más földtani korokban alakultak ki - a sztegoszauruszok a felső jura, a heterodontoszauruszok az alsó jura időszakban, a velociraptorok pedig a felső krétakorban -, ám egyszerre lett végük. Jóllehet a paleontológia alapján ezeket a földtani időszakokat több tíz-, illetve százmillió év választja el egymástól, a Teremtés Múzeuma azt sugallja, hogy az őshüllők egy és ugyanazon időpontban, Kr.e. 2348 körül múltak ki. A kreacionista interpretációban ugyanis az összes geológiai réteget egyetlen esemény képezte - a vízözön, amelyben minden olyan élőlény elpusztult, amely nem fért fel Noé bárkájára. A tárlat szerint a bárkára félszáz dinoszauruszfaj képviselője is bebocsátást kapott, ám később, ismeretlen okból elpusztultak.

S hogy miként fejlődött ki néhány ezer év alatt abból a néhány fajból, amely Noé bárkáján menekült meg a pusztulástól, a növényi és állatvilág jelenkori gazdagsága? A múzeum ezt azzal magyarázza, hogy az Isten különleges képességekkel és eszközökkel látta el teremtményeit, amelyek lehetővé tették számukra a gyors átalakulást. A természet egyébként sem a túlélésért vívott véres harcról szól. A látogatók például megtudhatják, hogy a kaméleonok „színeváltozása” nem túlélésüket szolgálja, hanem leginkább kommunikációs eszköz – így tudatják egymással, hogy épp milyen a hangulatuk.

A kreacionista keresztény felfogás szerint a földrészek sem évmilliárdok leforgása alatt vándoroltak jelenlegi helyükre, hanem a bibliai vízözön hozta mozgásba a Föld belsejében azokat az erőket, amely „szétszakították” az őskontinenseket, a mai pozíciójukba tolva-lökve az egyes részeket.

A tárlaton fontos szerepet kap a különböző katasztrófák sorozata: ezek az első emberpár eredendő bűnével kezdődnek, amikor Ádám és Éva beleharapott a tudás almájába. Kiűzetve az Édenből, az ember kénytelen volt megtapasztalni a háborúk borzalmait, a gyermekszülés, a halál fájdalmát. Ám bármilyen szörnyűségekkel találkozott is szembe a való világban, a múzeum szerint igen jól megfért a „növényevő” dinoszauruszokkal. Az egyik idilli hangulatú installáció bemutatja, miként játszik két őskori gyermek a vízesés mellett, a közelben pedig békésen „legelésznek” az óriáshüllők. Másik jelenet egy kislányt ábrázol, amint mókust kínálgat sárgarépával két dinoszaurusz társaságában.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben