CCEE-CEC: „Bevinni Istent Európa életébe”

Létrehozás: 2010. március 11., 10:33 Legutolsó módosítás: 2010. március 11., 10:35

Isztambul – Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) és az Európai Egyházak Tanácsának (CEC) közös bizottsága Isztambulban tartja első ülését március 7. és 11. között. Március 8-án, hétfőn Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke nyitotta meg beszédével az összejövetelt, amelyben a migrácó világi, keresztény és ökumenikus valóságáról beszélt. Forrás: Magyar Kurír, Vatikáni Rádió

Bevezetőjében a bíboros mindenekelőtt köszönetét fejezte ki I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárkának, az ülés házigazdájának. Köszöntötte a CEC új elnökségét, élén Emmanuel franciaországi ortodox metropolitát.

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek beszédének összefoglalója:

Közös kihívás: bevinni Istent Európa életébe

Az emberi élet értelmét az adja meg, ha a személy elismeri, hogy szívének szüksége van a misztériumra, amely nem emberi eredetű, és amelyet nem lehet egy ideológiába vagy emberi tervbe bezárni. A jelenlegi európai társadalom olyan világ építésére törekszik, amelyben az emberek úgy élnek, mintha Isten nem létezne – fejezte ki aggodalmát Erdő Péter bíboros. A keresztények felelőssége, hogy emlékeztessék embertársaikat: az életnek nincs értelme Isten nélkül. Ezen felül az a feladatuk, hogy mindenkihez eljuttassák Istent, aki Jézus Krisztusban emberré vált, és aki velünk marad az idők végezetéig. Ez legfőbb kihívásunk: tegyünk tanúságot szavainkkal és tevékeny, következetes életünkkel a keresztre feszített és feltámadt Krisztusról, aki örökre minden ember, így egész Európa számára is az erő, az öröm, a boldogság és az üdvösség forrása marad.

Az elvándorlás mint emberi jelenség

Minden európai ország számára fontos jelenségről van szó, amely számos kihívást jelent különösen a keresztények, sőt, az ökumenizmus számára is. Az elvándorlás önmagában véve nem új jelenség. Az emberiség egész történelmén végighalad, és minden földrészt érint. Ma sokan háborúk és diszkrimináció miatt hagyják el szülőföldjüket, de nagy számban vannak olyanok, akik kizárólag gazdasági okokból vándorolnak el.

Az elvándorlás mint a keresztény lét jellemzője

Ha megvizsgáljuk az Isten és ember közötti kapcsolatot, azt vesszük észre, hogy az emberi sors a kezdetektől fogva egyfajta „migráció”. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, miután a Gonosz megkísérti, saját maga akarja meghatározni, hogy mi a jó és mi a rossz. A bűnbeeséssel megszakította az Istenhez fűződő szeretetkapcsolatát. Kiűzetése a Paradicsomból azt eredményezte, hogy mindnyájan „vándorlók” vagyunk, akik a hazatérést várjuk.

Az üdvösségtörténet azonban azt bizonyítja, hogy Isten nem akarta teremtményét az elidegenedésnek ebben a nyomorúságos helyzetében hagyni. Ábrahámtól kezdve arra szólította fel az embert, hogy hagyja el szülőhazáját és induljon el az „ígéret földje” felé. Ez a felszólítás Jézus Krisztusban valósul meg maradéktalanul. Isteni-emberi személyében van az az „út”, amely elvezet bennünket az Atya házához, a szentháromságos élet boldogító szeretetközösségébe.

A keresztények feladatai a migrációs jelenségekkel szemben

Az igazságosság és a szeretet azok az irányelvek, amelyeknek a társadalmi magatartást jellemezniük kell, különösen a keresztények esetében. El kell ismerni minden ember méltóságát, beleértve az illegális bevándorlókét is. Ez nem jelenti azonban a jogszabályok eltörlését a migráció terén. A törvényesség és az igazságosság, valamint a minden ember méltóságának abszolút elismerése, továbbá a legrászorulóbbak iránti irgalmasság szervesen összetartoznak, és egységet alkotnak.

A migráció következtében különféle keresztény felekezetek kerülnek szoros kapcsolatba egymással. Ez mindenkit figyelmeztessen a párbeszéd elmélyítésére és a keresztények egységének keresésére. A szeretet álljon mindig első helyen az ökumenikus párbeszédben olyan országokban is, ahol a katolikusok diaszpórában élnek. A keresztény testvérek kölcsönös befogadása Isten szeretetének jele és nagy reményt hordoz mindenki számára.

Az ökumenizmus mint közös út

Erdő Péter bíboros felidézte beszédében Vlagyimir Szolovjov „Az Antikrisztus története” c. elbeszélését. Ez az Antikrisztust a világ rendkívül népszerű vezetőjeként ábrázolja, akinek sikerült megszilárdítania a békét. Az egyházaknak minden anyagi, jogi, liturgikus és tudományos feltételt biztosít. Ellátja őket tökéletes infrastruktúrával, azzal a feltétellel, hogy a keresztények imádják őt. Ebben a kísértő helyzetben a nagy keresztény felekezetek képviselői: Péter pápa, János pátriárka és Pál professzor elutasítják a rendkívül vonzó ajánlatot, és közösen elindulnak a pusztaság felé, mert megértik, hogy a kereszténység lényege nem külső siker, nem felületes irenizmus, vagyis a béke kedvéért létrehozott egység, hanem az igaz Isten imádása.

Mi, keresztények, akik hivatásból vagyunk vándorok, soha nem tekinthetünk pusztán menekültnek egy bevándorlót. Mindnyájan Istent keressük és számunkra Jézus Krisztus jelenti az „utat” – fejezte be nyitó beszédét a CCEE és CEC közös bizottságának ülésén Erdő Péter bíboros.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben

Az Európa gondolat beemelése az Igehirdetésbe

Elküldte Prof.Dr.habil Széchey Béla József IHS idő 2010. március 11., 21:13
                                                        so
Európa evangélizációjához az a kiindulási feltétel, hogy fogadjuk be a szívünkbe, építsük fel egész Európát magában foglaló gondolatrendszerünket és mutassuk meg, hogy felelősségi elgondolásainkba beletartozik ezen új, egységes alakulat is.
Igy, amikor Európa központi szerepéről van szó, vagy arra törekszünk, hogy Európa az egész világ számára példát tudjon mutatni magatartásával, törvényeivel és termelő munkájával, akkor messze kell vetni magunktól a kimosolygás attitűdjét, de még inkább a csendes polgári gúny lelkületét is.Nem megengedhe-tő, hogy a Pax Romana árnyékában elhaljon a Pax Európa erőfe-szítése.

Kétségtelen, hogy az ország magyar lakosságának leépítése ellen kűzdó helyzetben rendkívülli erőfeszítésre, elmélyedt készülésre van szükség az igehirdetések és előadások új meg-formálására, annak megmutatására, hogy kitágult a horizontunk és a felelősségi rendszerünk. Veszélyhelyzet áll elő a tanítók számára, amikor új, határok nélküli igehirdetésben, törvények-ben és akciókban történő kérdéseket vetnek fel, miközben hallgatóink egy része magyar fizetésben és nyugdíjban gondol-kodik.

Az új értékrendszer egyházi, hitéleti energiaforrása a Krisztuskövetők tisztes összefogása, amikor megmutatják, hogy valóban egyenrangúnak és egyenméltóságúnak tekintik egymást.
Nem lehet elfelejteni, hogy a nehéz köróülmények között távozott német püspökasszony jelezte, hhogy nem sok jót várhatunk e tekintetben Róma jelenlegi püspökétől. A CCEE elnökének is figyelnie kell e viszonyokra.

Szabad megemlíteni azt a tényt is ugyanakkor, hogy az International Ecumenical Fellowship keretei között jobb a helyzet és ezen az alapon kibontakozhat a CCEE és CEC-együttesében is a mélyebb és erősebb összetartozás.

Egyenrangú felek missziós szolgálata új szemléletet ad mind a hívőknek mind a Krisztustól eltávolodottaknak.Európa missziója itt kezdődik.