Bocelli: A hangomat adom, hogy terjesszem az evangéliumot
Az ötvenkét éves toszkán énekes telt ház előtt szerepel New Yorkban, énekel a pápa előtt, a hétköznapokban pedig támogat egy fiatalokból álló csoportot, akik az utcán és a strandokon végeznek evangelizációs tevékenységet. A riporter kérdésére, miért teszi ezt, így válaszolt: „Mert szeretem és csodálom ezeket a jóakaratú embereket”. Forrás: Magyar Kurír
Egy nyári napon például Riccione strandján vett részt egy programon, amely rengeteg embert vonzott. Nem volt ragyogó napsütés, de ez aznap senkit sem zavart: a fiatalok délutáni programot szerveztek énekkel, tánccal, tanúságtételekkel. Este kilenckor misén vettek részt, ahol emberek százai gyűltek össze, még a templom előtt elhelyezett kivetítő sem volt elegendő ekkora tömeg számára. A templomban a tenorénekes elénekelte Cesar Franck Panis Angelicusát és az Ave Mariát Schuberttől. Így nyilatkozott az eseményről: „Támogatni szerettem volna ezt a kezdeményezést. Remélem, hogy jelenlétemmel nem akadályoztam, hogy a figyelem a fiatalok által hirdetett örömhírre irányuljon”.
– Hogyan született meg ez együttműködés a Nuovi Orizzonti (Új Távlatok) közösséggel és Riccione fiatal misszionáriusaival?
– A barátságom Chiara Amirantéval, a közösség alapítójával és Davide Banzatóval, a lelki vezetőjükkel hosszú múltra tekint vissza. Manapság sok ember csak az élet sötét oldalát látja, ezért össze kell szednünk magunkat és el kell vinni az emberekhez a remény szavát. Chiara és barátai ezt teszik a nap 24 órájában, és a döntésük fertőző.
– Azon a napon valami más történt, mint szokott. Hogyan látja ezt?
– Minden tett előtt két út van: a rossz és a jó. Az első lejtő, nem kell tekerni, nem kell erőfeszítéseket tenni, de könnyen el lehet esni. A második egy emelkedőhöz hasonlít, amelyen az ember megizzad, és minden kanyar előtt felmerül benne, hogy esetleg feladja. Amikor azonban felér a csúcsra, úgy érzi, megtett valamit, nagy dolgot vitt véghez.
– És Ön, mint kerékpáros, melyik utat választotta?
– Minden versenyben vannak olyanok, akik elsőként érnek célba, és akik később. Ha a biciklis hasonlatnál maradunk, a csoport elején Riccione fiatal misszionáriusai járnak, lábujjközi papucsban, hátizsákkal a hátukon, testvéri mosollyal az arcukon. Remélem, hogy én is a jó irányt választottam, amely a célhoz vezet. Mindennap foglalkoztat az élet értelmének kérdése, az erkölcsi kérdések. Ott vannak minden találkozásban, minden döntésben.
– Mit mondana a strandoló fiataloknak, akik az élet könnyű oldalát választják?
– A csöndemet ajánlanám fel nekik. Sok ember becsukja a fülét a beszédek hallatán, de kinyitja a szemét, ha jó példát lát.
– És ha egy lelkes kerékpáros megkérdezné Öntől, melyik a helyes irány?
– Azt javasolnám neki, hogy olvassa az evangéliumot. Van egy mondat, amit Jézus mond Máté evangéliumában, és amely gyerekkorom óta megérint: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” Annak beteljesedése ez, amit Tóbiás mondott: Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd.”
– Gyakran esik szó arról, hogy a mai nemzedék nem tiszteli az értékeket, és arról is, hogy mennyi hibát ejtünk a családban a nevelés során. Mit gondol erről kétgyermekes apaként?
– A felnőttek sajnos sokszor azt hiszik, hogy a nevelés kérdését megoldják azzal, hogy pénzt adnak a gyerekeknek. A gyerekeknek azonban ennél sokkal fontosabb dolgokra van szükségük, bízni akarnak a jövőben, azt akarják, hogy meghallgassák őket, párbeszédre és simogatásra van szükségük.
– Nemrég az abortusz kényes témájáról beszélgetett a gyerekeivel. Arra a történetre gondolok, amelyet az Interneten tett közzé. Egy fiatal nőről szól, akit vakbélgyanúval kórházba szállítottak. Nem tudta, hogy terhes és az orvosok azt javasolták neki, vetesse el a gyereket.
– Az orvosok jeget tettek a hasára és a kezelés végén közölték, el kellene vetetnie a gyereket, ez lesz a legjobb megoldás, mert fogyatékos lesz. A bátor fiatalasszony azonban nem akart véget vetni a terhességének, a gyermek megszületett. Ez az asszony az anyám, a gyerek pedig én vagyok. Lényegtelen, hogy rólam van szó, de elmondhatom, hogy ez volt a megfelelő döntés és remélem, más anyákat is bátorítok majd ezzel, akik nehéz pillanatokat élnek meg az életben, de meg akarják menteni gyermekeik életét.
– Milyen titkos álmai lehetnek egy művésznek, aki bejárta a világot, eladott hetvenmillió lemezt és már kétszer énekelt XVI. Benedek pápa előtt?
– Mindenki rendelkezik valamilyen képességgel, karizmával. A hangom egy eszköz, amelyet kaptam, és fontos, hogyan használom. Igyekszem egyre jobbá válni. Jövőre az izraeli békéért éneklek majd. És ha a pápa ismét hívna, azt válaszolnám: „engedelmeskedem, Szentatyám.”
