Bevezették a lábmosást egy német gyülekezetben

Martin Rinckart koráljának „szívvel, szájjal és kezekkel” sora a protestánsoknál valóban hús és vér lett, ha arról van szó, hogy az üzenetet közelebb kell vinni a konfirmadusokhoz és már célcsoportokhoz. De hogyan lehet kézzelfoghatóvá tenni dolgokat, ha mi a szavak egyháza vagyunk?

Az elmúlt évben Nagycsütörtökön a német protestánsoknál János evangéliuma 13. fejezete alapján folyt a prédikáció és ekkor a mülheimi gyülekezet lelkésze úgy döntött, hogy ezúttal a lábakra helyezi a hangsúlyt.

Akinek problémája van a lábával, az tudja csak igazán, hogy ezek milyen fontos testrészeink, mégis sokszor elrejtve maradnak (tévébemondó, hivatalnok az ablaknál). Közben pedig nem csak zoknival, harisnyával és cipőkkel burkoljuk őket, hanem tetoválással, láblánccal, gyűrűkkel, körömlakkal is.

A láb fontos: szabadságot ad, hogy oda mehessünk, ahová csak akarunk. Elvisznek életünk útján. Jézus is úton volt – gyalog járt. Ezzela  talajjal volt összekötve, amelyen mi is élünk. A lábmosás előtt arra kell emlékeztetnünk mindenkit, hogy lábaink számára fontos a szilárd talaj.

Mülheimban a tavalyi lábmosáskor az istentiszteleten 50 embert hívott az oltárhoz a lelkész, akik közül tizüknek mosta meg a lábát, letérdelve eléjük a Ltuher-kabátban.  

Milyen különbözőek lehetnek a lábak, az ember csak igazán ekkor veszi észre. Egyeseké erős, másoké gyenge, megint másoké edzett. A lábakat azonban nem csak megmosni kell, hanem óvatosan megtörölgetni is. Ez egyfajta határtlépést is jelent, a lábmosásban résztvevő mindkét fél részéről. A lábmosás alatt Taizé-zene megy.

Az istentisztelet után sokan odamentek a lelkészhez, s a kellemes érzésről és a fontos tapasztalatokról beszéltek. Michael Manz szerint kár, hogy a lábmosás nem szentség, bár a kritériumoknak megfelel, hiszen Jézus gyakorolta és példát adott ezzel. Rádásul nyilvánvaló és kézzelfogható jelei is vannak, mint a lábmosó tál és a kendő. A lelkész szerintha ez bevezetésre került volna, talán jobban hasonlítana a keresztény templom egy muszlimhoz, ahol a belépők megmossák mindig a lábukat az imádság előtt.

A lelkész számára fontos azonban a lábmosás jelzésértéke és karaktere, amely Jézus szeretetének mások felé továbbadásában segít.