Befejezik Gaudí nagy művét

Antoni Gaudi, akit Isten Építészeként emlegetnek világszerte, mindössze 31 éves volt, amikor átvette a Sagrada Familia építését. Nagyon szegény vasmunkás családból származott, és gyermekkorától kezdve krónikus reumában is szenvedett, ezért nem tudott a többi gyerekkel játszani. A természet megfigyelése jelentette számára az életet, ami később jelentős hatással volt épületeire. 1873 és 77 között építészeti iskolába járt Barcelonában. Közepes eredménnyel végzett, tanárai nem értették meg, a stílusok értelmetlen keverésével vádolták. Iskolai pártfogója is kételkedve mondta róla: „Vagy egy holdkórost találtam, vagy egy zsenit!”

Épületei mind Barcelona jellegzetességei: ötvözi bennük a gótikát a tradicionális spanyol építészettel és a természettel, amit sokan katalán modernizmusnak hívnak. Aki ellátogat Katalónia fővárosába, az bizonyosan ellátogat a Güell parkba, találkozik a Casa Milával és megnézi a Sagrada Familiát. A befejezetlen templomot, amelyet Gaudi több mint 40 éven át épített. 1926-ban egy tragédia vetett véget életének: át akart szaladni egy villamos előtt, de az elütötte, és három nappal később meghalt. Sajnos a művész terveket nem készített: elképzeléseit elvitte magával végső nyughelyére, amely végül pápai engedéllyel a templomban kapott helyet. Építész utódai azóta is próbálják megfejteni a rájuk maradt részletekkel, hogy a mester miként tervezte az épület folytatását.

Egy évvel az alapkőletétel után, 1883-ban vette át az építkezés irányítását, miután a megrendelő és az eredeti tervező között elmérgesedő vita alakult ki. Gaudi sokszor kifutott a pénzből, amelyet az építkezésre kapott. Számtalanszor könyörgött a gazdag katalán nemesi családoknak, hogy adjanak neki még pénzt a befejezéshez, azonban sokszor állt is a munka. Csodával határos módon az épület túlélte a spanyol polgárháborút, amikor anarchisták felgyújtották az eredeti terveket és feldúlták a templomokat. Végül is 18 tornya lesz, minden csúcsot színes kerámiával fednek be, és számtalan szebbnél szebb toronydísz ékesíti majd, amely mind a Teremtőt dicséri. A legmagasabb torony 170 méterre emelkedik majd a város fölé.

A munka során Gaudi egyre buzgóbb hívő lett, 1910 után csak a templommal foglalkozott, gyakorlatilag remeteként élt az építkezésen. Halálakor csak a keleti homlokzat és egy torony volt kész. 2003-ban Rómában II. János Pál pápa idejében kezdődött meg boldoggá avatási szertartása, amelyen az egyik legfőbb mellette szóló érv főműve, a Sagrada Familia székesegyház.

Mindent a természettől csent el – mondta róla életrajzírója, Joan Bassegoda. Megfigyelt egy bogarat vagy egy kacsát, és talált rajta olyan formákat, amelyek megmozgatták a fantáziáját. Ezeket pedig átültette például egy lakóház terveibe. Érdekes, hogy halála után nem jött létre Gaudi iskola: valószínűleg tanítványai komolyan vették felfogását, amely így hangzik: „Ne engem másoljatok, hanem a természetet!”

Az épülő templom részeit az UNESCO 2005-ben a világörökség részéve nyilvánította. 2010-ben a székesegyház középső hajójának tetőszerkezetét kívánják befejezni az építők, hogy végre elkészüljön a bazilika első zárt, liturgiák bemutatására alkalmas tere.

A tervek szerint az első szentmisével szentelik fel a Szent Családról elnevezett engesztelő templomot. Az építkezés végleges lezárása szakértők becslése szerint még legalább húsz évet vesz igénybe, azonban néhány „realistább” becslés szerint akár 40 évig is elhúzódhat. Ahogy Gaudi mondta egykoron: „A Szent Család templom építése lassan halad, mert Gazdája nem siet.” Addig is vasúti alagutat építenek a Sagrada Familia közvetlen közelében. Bár a templom mellett futó alagút építésekor rendkívül nagy figyelmet fordítanak a templom biztonságára, egyes szakvélemények szerint azonban a vasút építése károkat okozhat a felbecsülhetetlen értékű templomban, ezért a bazilika építésével foglalkozó alapítvány panaszt emel a bíróságon a terv ellen.