A pápa beszédet mondott a FAO csúcstalálkozóján
Róma – „Van elegendő élelmiszer mindenki számára. Egyesíteni kell erőinket, hogy leküzdjük az éhínséget” – ezzel a sürgető felhívással fordult XVI. Benedek pápa a világélelmezési csúcstalálkozó megnyitó ülésének résztevőihez november 16-án, hétfőn délelőtt. Forrás: Magyar Kurír
A pápa történelmi felszólalására többek között Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár, valamint Jacques Diouf, a FAO főigazgatójának jelenlétében került sor.
Az éhség a szegénység legkegyetlenebb és legkonkrétabb jele – mutatott rá a pápa. Nem tűrhetjük tovább a túlzott gazdagságot és pazarlást, miközben egyre drámaibb mértékű az éhínség. A Katolikus Egyház szavakkal, tettekkel és szolidaritással továbbra is támogat minden olyan erőfeszítést, amely az éhség leküzdésére irányul. Az egyház nem kíván beavatkozni a politikai döntésekbe; tiszteletben tartja a tudást, a tudományos kutatások eredményeit, valamint azokat az értelemből fakadó döntéseket, amelyeket a hiteles emberi értékek fényében, felelősen hoznak.
A szeretet által ihletett szolidaritásra van szükség, késlekedés és kompromisszumok nélkül. Ez a szolidaritás bízik a technikában, a törvényekben és az intézményekben, de soha nem zárhatja ki a vallási dimenziót. A szívek megtéréséhez vezető úton az első lépés az, ha elismerjük minden ember transzcendens értékét – fejtette ki a pápa. A csúcstalálkozó napirendi pontjának megfelelően hangsúlyozta: a rendelkezésünkre álló adatok megerősítik, hogy a föld elegendő élelemmel rendelkezik mindenki ellátására. Ezekből az adatokból az is kiderül, hogy nem áll ok-okozati összefüggésben egymással a lakosság számának növekedése és az éhség. Szembe kell szállni azokkal az irányzatokkal, amelyek pusztán a fogyasztást tartják szem előtt, illetve küzdeni kell az önzés ellen, amely lehetővé teszi a spekulációt még a gabonapiacokon is. A nemzetközi együttműködés legyen következetes a szubszidiaritás elvével. Az átfogó emberi fejlődés felelős döntéseket igényel mindenki részéről.
A nemzetközi közösségnek éreznie kell felelősségét a szegény országok fejlődéséért. Minden országnak joga van ahhoz, hogy meghatározza saját gazdasági modelljét. Az együttműködés legyen hatékony, továbbá mentes megkötésektől és érdekektől, amelyek a fejlesztésre szánt erőforrások lényeges részét felemészthetik. A szegény országokkal való szolidaritás globális válság megoldásának egyik útjává is válhat.
Fennáll annak a veszélye, hogy az éhséget a szegényebb országok szociális, politikai valóságának szerves részeként kezelik. Ez nem így van. Az éhség leküzdéséhez és legyőzéséhez alapvetően fontos, hogy újból meghatározzák azokat a fogalmakat és alapelveket, amelyeket idáig a nemzetközi kapcsolatokban alkalmaztak. A szeretetből fakadó szolidaritás túlmutat az igazságosságon, de soha nem nélkülözi az igazságosságot.
A nemzetközi kereskedelmet nem irányíthatja az öncélú nyereség logikája; azt kell elősegíteni, hogy a rászoruló országok nagyobb bevételre szert téve eljussanak az önellátáshoz, amely az élelmezésbiztonság nyitányát jelenti. Nem elegendőek azonban a puszta szabályok, a törvények, a fejlesztési tervek és befektetések, meg kell változtatni személyes és közösségi életstílusunkat, fogyasztási szokásainkat. Mindenekelőtt szem előtt kell tartanunk azt az erkölcsi kötelességet, hogy az emberi cselekvésekben megkülönböztessük a jót a rossztól, hogy ezáltal felfedezzük azokat a kapcsolatokat, amelyek a személyt a teremtett világhoz fűzik – mondta beszédében a Szentatya.
