A leszbikus pár gyermeke nem járhat katolikus iskolába
Denver – Egy amerikai katolikus intézmény nem vett át az első iskolai osztályba egy óvodást, mivel a gyermeket leszbikus felnőttek nevelik. Egyes szülők felháborodtak, az egyházmegye közleményben fejtette ki a szigorú intézkedés okait. Forrás: Magyar Kurír
A boulderi intézmény óvodájába járó gyermek ősztől nem lehet a Jézus Szent Szíve Katolikus Iskola tanulója – adta hírül március 5-én a denveri KUSA-TV. A Denveri Egyházmegye közleményében az áll: a döntés oka az, hogy a szülők életformája „nyílt összeütközésben van a katolikus tanítással", márpedig katolikus iskolába olyan diákok járhatnak, akiknek szülei elfogadják az iskola és az Egyház irányelveit.
Március 7-én szülők egy csoportja tiltakozó táblákkal vonult az iskola elé. Az egyik táblán ez állt: „Isten minden embert szeret". Több, katolikus neveltetésben részesült szülő úgy vélte: a döntés ellenkezik a Biblia üzenetével, Jézus tanításával, és mélyen felháborító. Egyesek a helyi újságban közzétett egész oldalas hirdetésben kívánnak válaszolni az egyházmegye döntésére, mások azt fontolgatják, hogy elviszik gyermekeiket az iskolából – írja a 9news.com internetes újság.
Bill Breslin, az iskola lelkipásztora internetes naplójában azt írja: Az iskola nem szeretné nehéz helyzetbe hozni a homoszexuális párok gyermekeit azzal, hogy mást mondanak helyesnek a szülők, és mást a tanárok. Az egynemű szülők szándéka sem lehet az, hogy saját felfogásukkal ellentétes dolgokat tanuljon a gyermekük az iskolában; ezért legjobb, ha más iskolába járatják.
„A mi feladatunk az, hogy azt tanítsuk a házasságról és a családról, amit a hitünk tanít" – írja Breslin. Ha a mai kultúra tolerancia-felfogása fontosabbá válik, mint Jézus tanítása, hűtlenné válunk az Úrhoz, akinek szavai szintén nem voltak mind népszerűek a saját korában. Alapvető nézetkülönbségeket összemosni, lényegtelennek nevezni nem tolerancia, hanem relativizmus, amely szerint mindenki maga mondja meg, mi a helyes és az igaz. Az effajta szekuláris tolerancia minden erkölcsi megfontolást igyekszik kiszorítani a közéletből. Ugyanakkor képviselői – természetesen – nem ismerik el, hogy saját erkölcsi megítélésüket erőltetik a társadalomra. A Katolikus Egyház azért tart fenn iskolákat, hogy segítse a fiatalokat, hogy Krisztus tanítványaivá legyenek, és világítsanak a sötétségben, amely elutasítja a kereszténységet és az emberi lét igazságát, amely magában foglalja a nemiség céljának igazságát is – hangsúlyozza a lelkipásztor.
Vizsgáljuk meg
A homoszexualitás a Biblia tanítása szerint egyértelműen bűn. Sőt másoknak, főleg sokszor fiatalkorúaknak a megrontása – vagyis erre a bűnre való kényszerítése még súlyosabb bűn. Sok emberben meg van a rejtett hajlam az azonos neműek iránti érdeklődésre. Ám ha ezt nem ingerlik, akkor nem okoz problémát és az ilyen emberek nemi élete is normális mederben folyhat. Ha azonban kisgyermekkorban, vagy bizonyos körülmények között – például börtönben, katonaságnál, netán fiúkollégiumban – felébresztik, felerősítik ezt a vágyat, akkor rögzülhet, és a későbbiekben sok nehézséget okoz az illetőnek.
Akivel ez már megtörtént, azt nekünk nem kell megbélyegeznünk, vagy az emberi közösségből, esetleg a gyülekezetből kiközösítenünk. Az ilyen testvéreinket is fogadjuk szeretettel, és megértéssel vegyük körül, de két dolgot feltétlenül mondjunk el nekik. Az egyik az, hogy ebből a megkötözöttségből egyedül Jézus Krisztus tud adni szabadulást, és ha keresi az Úrral való közösséget, át fogja élni ezt, mint ahogy már sokan eljutottak erre. A másik: addig is, amíg megszabadul az ilyen késztetésektől, a teljes önmegtartóztatás feltétlenül az ő dolga. És ez egyébként nemcsak a homoszexuálisokra vonatkozik. A Szentírás azt mondja, hogy a nemiség helye a házasságban van. S azokra, akiknek jelent valamit Isten Igéje, mindenképpen az önmegtartóztatás kötelező.
Egyre több szakember állítja azt, hogy a homoszexualitásnak nem genetikai és nem is hormonális okai vannak. Tehát nem valami végzet, ami ellen nem lehetne győzelmesen harcolni, vagy amiből ne lehetne szabadulni. Sokszor a rendezetlen családi körülmények, a nem megfelelő apa vagy anya modell, vagy rossz, negatív ráhatás, esetleg kényszerítés vezethet ide. A legtöbbet az árt, hogy a korszellem ma már nemcsak nem ítéli el, hanem egyenesen személyiségi joggá léptette elő a homoszexualitást. Azt mondja, hogy ez az önmegvalósítás egyik formája, a szabadság megélésének az egyik módja. Nos, ez a szemlélet, meg amit ez sugall, feloldja az emberekben lévő természetes védőgátakat, és ezért árasztja el ez ma a világot.
Sajnos az egyházak is beálltak ebbe a kórusba. Nyugat-Európában sok egyházban már homoszexuális lelkészek, homoszexuális úgynevezett párokat esketnek össze. Lehet látni folyóiratokban olyan fényképet, hogy díszes esküvőn a templomból karöltve vonul ki két férfi, vagy két nő. Szeretném megkérdezni az ilyenektől azt, hogy vajon ha a társadalom jelentős része homoszexuálissá válna, ki termelné meg ezeknek az embereknek a nyugdíját? Mert Isten törvénye és a tudomány mai állása szerint sem képes nő nőtől, férfi férfitól gyermeket foganni. Ám gyermeket nevelni szeretnének. Meg tudnák-e mondani, hogy honnan fog származni az a gyermek, akire ők igényt tartanak?
Mi az oka annak, hogy a hetedik, a (Ne paráználkodj!) parancsolatot ilyen könnyedén félretesszük, és amely megszegésének oly sok formája van, és amit oly sok nyomorúság követ?
Említettem az előbb ezt a szót: korszellem. Nos le kell lepleznünk azt, aki a korszellem mögött áll. Olyan korban élünk, amely könnyedén túlteszi magát Isten parancsain, kacagva ugrik át azokon a védőkorlátokon, amiket Isten a mi utunk szélére helyezett azért, hogy védjen a lelki balesetektől, a lelki bajoktól. Olyan korban élünk, amelyik azt gondolja, hogy a szabadság azt jelenti: mindenki nyugodtan tegye azt, ami neki pillanatnyilag a legnagyobb élvezetet szerzi. Azután csak későn eszmélnek az emberek arra, hogy milyen csapdába kerültek. Áldozatokká váltak, és nem tudnak magukon segíteni.
Aki már beszélgetett úgy igazán őszintén AIDS-es betegekkel, vagy szabadulni vágyó homoszexuálisokkal, az tudja, hogy mennyi nyomorúság követi ezeket a bűnöket, és milyen tehetetlenné válik az, aki kezdetben könnyedén megszegte Isten parancsát. A tévesen értelmezett szabadság ilyen rabságba vezet.
Talán a hetedik parancsolat az, amit a legbátrabb mozdulattal töröl a ma embere a kötelezően betartandók közül. Ki az, aki ma bűnnek tartja azt, hogy megcsalja a feleségét, megerőszakolja a nevelt lányát, megrontja a szomszéd kamasz fiát, vagy felkínálja magát a főnökének, vagy kikezd a férje legjobb barátjával? Nagyon sokaknak ezek egyáltalán nem bűnök, néha még erényt is csinálnak belőlük. Annyira vakká teszi az ördög, hogy még az ilyen szörnyűség, mint az AIDS, sem riasztja vissza őket. És itt már ki is mondtam azt, amit a Biblia mond arról, hogy ki áll a korszellem mögött.
Nos, az a hatalmasság, vagy ahogy a Biblia mondja: a levegő birodalmának fejedelme áll a korszellem mögött, aki mindig az Istennel szembeni engedetlenségre lázítja az embert, s aki aztán a következményekkel magára hagyja. Ő az, aki letagadja magát, ő az, akit csak Isten Igéje leplez le és mutat be nekünk, s aki a testünk kívánságait ingerli fel mindig, és kiveszi a testet a lélek uralma alól; igyekszik kiszakítani az életünket Isten uralma alól. A korszellem mögött tehát e világ fejedelme, a sátán áll.
Mivel az emberek büszkék lettek az értelmükre, ezért egészen buta, ostoba dolgokat csinálnak. Mivel Istent nem tisztelik Istenként, ezért az Ő teremtményeit léptetik elő istenekké, azokat tisztelik, és mivel Istennek nem adják meg a tiszteletet, ami egyedül Őt illeti meg, ezért megzavarodik az egymással való kapcsolatuk is. Összezavarodnak az emberi kapcsolatok, s mivel Istent nem tekintik Istennek, egymást sem tisztelik és nem szeretik emberként, ezért csak tárgyként akarják használni a maguk élvezeteire.
Ma az egész társadalom gondolkodását egyre inkább az jellemzi, hogy élvezeteket szerezni, haszonra szert tenni, gyors nyereségre jutni, és azonnal kielégíteni mindenféle igényt vagy szükségletet. Ráadásul általában csak a testi szükségletekről van szó, mintha lelke nem is lenne az embernek. Ebben a helyzetben azonban már a testét sem tudja komolyan venni. Sokan módszeresen pusztítják a testüket is nikotinnal, alkohollal, hormonális fogamzásgátlókkal, és a szexuális partnerek gyakori cserélgetésével.
Ezt sugallja a korszellem, ami mögött egy személy, az Isten ősi ellensége áll, aki emberölő volt kezdettől fogva, és ezt nem veszik észre sokan, és ennek a sötét erőnek engednek, miközben a pillanatnyi gyönyörök útján vezeti őket a biztos pusztulásba.
Mi ebből a kiút? Nos, először is vegyük észre, hogy ebben a kérdésben egyedül Isten Igéje leplezi le a valóságot. Egyedül a Szentírás mutat rá erre az összefüggésre. Ahol az ember nem adja meg Istennek azt, ami Istent megilleti, ott szükségképpen gombamódra elszaporodnak a rendellenességek, amikkel nem tud mit kezdeni. A megoldás tehát csak az, ha az ember Istennel rendbe jön. Ha Őhozzá visszatalál. Mert mindenekelőtt az embernek kell újra a helyére kerülnie, és akkor helyesen fog gondolkozni és cselekedni. Akkor újra a helyére zökken az életében a szexualitás is.
Isten Igéje leplezhet le az életünkben minden olyan visszásságot, torzulást, deformálódást, ahol az Ő Igéjétől eltértünk. Vegyük elő a Szentírást, és mától kezdve mindennap olvassunk belőle, és ahová Isten odateszi az ujját, amire rámutat: ezen a ponton kellene reformációt végrehajtani, ott halogatás nélkül, azonnal merjünk engedelmeskedni. Engedjük, hogy Isten elkezdjen és véghez vigyen egy nagy reformációt mindannyiunk életében, de elsősorban mi magunk kerüljünk vissza a vele való szoros közösségbe, és valósuljon meg Isten uralma az életünkben ténylegesen.