A ferencesek ismét Kínára tekintenek
Hétszáz éve, 1310-ben szentelték fel Kína első katolikus püspökét, Giovanni da Montecorvino olasz ferences szerzetest, akit a kínai katolikus misszió megalapítójaként tartanak számon. A ferencesek számára Kína mindig fontos volt. Most újra reménykednek. Egyre többen tanulják Szent Ferenc követői közül a kínai nyelvet, mert remélik, hogy a világ legnépesebb országa hatvan év után ismét beengedi a katolikus misszionáriusokat. Forrás: Magyar Hírlap / Szerdahelyi Csongor
A rend római egyetemén a hétszáz éves évforduló alkalmából rendezett Kína-konferencián a ferencesek legfőbb elöljárója, a spanyol José Rodriguez Carballo áttekintette a rend kínai küldetésének történetét, és szólt a mai helyzetről is.
A 13. század utolsó harmadában uralkodó kínai császár szimpatizált a keresztény tanokkal, és kérte IV. Miklós pápát, hogy küldjön papokat. Az egyházfő választása Montecorvinóra esett, aki Örményországban és Perzsiában már sok tapasztalatot szerzett a keleti világról. 1289-ben indult Kínába egy dominikánus szerzetes és egy kereskedő kíséretében. 1299-ben emelték az első kínai katolikus templomot Pekingben, 1305-ben a másodikat, a császári palota közvetlen szomszédságában. Ehhez a templomhoz egy 150 fős iskola is tartozott, amelyben a ferences misszionárius 7–11 éves fiúkat tanított görögre, latinra, zsoltáréneklésre és liturgikus szolgálatra. Közben kiválóan megtanult kínaiul, hogy a helybeliek nyelvén is tudjon imádkozni, és lefordította az újszövetségi Szentírást. Hatezer kínait keresztelt meg.
V. Kelemen pápa nagyon örült a Kínából érkező beszámolóknak, további hét ferencest indított útnak a távol-keleti birodalomba, Montecorvinót pedig 1310-ben kinevezte pekingi érseknek és egész Kína püspökének. A misszionárius 82 éves korában, 1328-ban hunyt el. A korabeli krónikák szerint temetésén keresztények és nem keresztények nagy számban vettek részt. A történészek becslése szerint a 14. század folyamán 242 ferences misszionárius érkezett Kínába, köztük három érsek és tizenegy püspök.
A kezdet tehát ígéretes volt, a folytatás annál zaklatottabb. Az évszázadok során egymást váltogatták a kereszténységet örömmel fogadó, illetve az abban ellenséget látó és a misszionáriusokat elüldözni akaró uralkodók, politikai irányzatok. A ferencesek azonban a legnehezebb időkben is helytálltak, vállalták akár a vértanúságot is, és ha időről időre száműzték is őket, mindig igyekeztek visszatérni.
A 19–20. század fordulóján tíz, az egyházmegyékhez hasonló apostoli vikariátus volt rájuk bízva, a 20. század első felében pedig az óriási országban számos új ferences misszió alakult. 1929-ben a magyar rendtartomány is megnyitotta Hunan tartományban missziósházát.
A kínai egyház közben úgy megerősödött, és a papság létszáma is megnőtt, hogy 1946-ban XII. Pius pápa felállította a helyi katolikus hierarchiát. Ekkor a pápa öt érsekséget, tizenhárom püspökséget és kilenc apostoli prefektúrát bízott a rendre. 1948-ban Kínában 706 ferences szolgált, közülük 150 helybeli születésű. Ekkor már legalább hárommillió hívet számlált a kínai egyház.
A polgárháború, a világháború, a japán megszállás megnehezítette, az 1949-es kommunista hatalomátvétel pedig szinte lehetetlené tette a missziós munka folytatását. A külföldi hithirdetőket mint a „nyugati imperializmus ügynökeit” internálták, vagy kiutasították az országból.
Bár még ma is a kommunisták vannak hatalmon, de az utóbbi két évtizedben a kínai keresztények, így a katolikusok helyzete is sokat javult. Az első kínai püspök kinevezésének hétszázadik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen a ferences generális beszédében kifejezte reményét, hogy a fokozatos enyhülés hamarosan lehetővé teszi ismét a ferencesek legális jelenlétét Kínában.
Ma természetesen más módon kell evangelizálni, mint a korábbi évszázadokban. Mára a kommunista uralom ellenére erős a katolikus jelenlét. Bár pontos adatok nincsenek, de legalább tízmillióra becsülik a katolikusok számát, és papi, szerzetesi hivatás is bőven adódik a világ legnépesebb országában.
A ferences generális szerint napjainkban Kínában történelmi átalakulás figyelhető meg, amelynek lényege a Nyugattal való egyre szorosabb együttműködés. Az átmenet velejárója az is, hogy a kínai társadalom jelentős része értékválságban van, különösen a fiatalok vágyakoznak igazi lelki tartalmakra. Sok kínai ezért vonzódik a kereszténységhez.
A ferences rendnek Carballo szerint fel kell készülnie a Kínába való visszatérésre. Minél több fiatal kínai tagja kell legyen a rendnek, és végig kell gondolni, miképp segíthetik a leghatékonyabban az átalakulóban lévő kínai társadalmat. A helyi születésű ferencesekre azért van nagy szükség, mert a kínai társadalom és a politikai elit egy része mindig azzal vádolta a kereszténységet, hogy idegen, külföldi vallás, jóllehet a kereszténység és különösen a katolikus egyház nem nyugati, nem keleti, hanem egyetemes.
Az is fontos, hogy ha Kína megnyitja határait a misszionáriusok előtt, az odaérkező ferencesek a helyi katolikus egyházzal teljes egyetértésben kapcsolódjanak be a lelkipásztori, a szociális és az oktatási munkába.
Visszafogottan, szerényen kell jelen lennie a ferenceseknek Kínában, és leginkább életük és munkájuk példájával kell tanúságot tenniük Jézus Krisztusról és a keresztény értékekről – mondta a ferences generális.
