Mali: katolikusok iszlám földön

Koulikoro városa egy halászkikötő a Niger folyó mentén, a mali fővárostól, Bamakótól 60 kilométerre. Ebből a csaknem kizárólag muzulmán városból indulnak a hajók Tombuktu és Gao, azaz két olyan nagyváros felé, melynek légkörét az Iszlám Maghrebi al-Kaida és a nemzetközi drogkereskedők határozzák meg. Az északról érkező drogok átrakodó kikötőjétől nem messze egy kevesebb, mint 200 tagot számláló, apró katolikus közösség épp új temploma felszentelésére készül.

A Szent Péter-templom több mint 33 hónapnyi munka, erőfeszítés és áldozatok árán készült el. A felszentelésre minden politikai és társadalmi személyiség meghívást kapott. A hívek mellett ott láthatók a kerületi vezetők, a polgármester, a prefektus, a kormányzó, és még David Sagara, a decentralizációs miniszter is. „Szükségünk van az imáitokra és a támogatásotokra az ország fejlődéséhez – mondja a miniszter a szertartás végén. – Amadou Toumani Touré elnök engem bízott meg, hogy elmondjam nektek: ő mellettetek áll.”

Ebben, a 95 százalékban iszlám országban a katolikusok a lakosság kevesebb, mint 2 százalékát teszik ki. „Mi itt, Koulikoróban egyszerűen együtt éljük a mindennapjainkat muzulmán barátainkkal” – mondja Luz Piedad, a Segítő Mária Missziós Rend nővére. Jean Zerbo, Bamako érseke is hasonlóan derűlátó. Vasárnaponként, miután megtartotta a misét a katedrálisban, az érsek, fehér reverendájában gyakran az utcán, az emberek között sétálva megy vissza az irodájába.

„Mindnyájan barátok vagyunk – mondja. – Itt nem számít, hogy valaki muzulmán vagy keresztény. Ha nálunk idősebb emberhez beszélünk, 'bátyámnak' szólítjuk, a velünk egykorúakat 'testvéremnek', a fiatalabbakat 'öcsémnek'.” „Tényleg nem teszünk különbséget katolikusok és muzulmánok között. A családjaink kevertek, örömeink és bánataink azonosak” – folytatja Seydou Haïtara, egy 23 éves, muzulmán vallású, informatika szakos hallgató.

Hogy ez a békés együttélés ne csorbuljon, a katolikus egyház Hit és Találkozás címmel állandó programot tart fenn, ahol felkészíti híveit a muzulmánokkal való párbeszédre. A kezdeményezés a Fehér Atyáktól származik, akik tíz évvel ezelőtt vezették be ezt a programot, mely minden érdeklődő keresztény előtt nyitva áll. „Kisebbségben lenni soha nem könnyű. Stabilnak kell lennünk a hitünkben, és alaposan kell ismernünk a többségiek vallását is. A keresztényeknek tudniuk kell válaszolni a többiek hozzájuk intézett kérdéseire a Szentírásról, Jézusról, a Szentháromságról… , és a hívek igénylik is az ilyen irányú felkészítést” – mondja Joseph Stamer, az alapító Fehér Atyák egyike.

Bár a két vallás együttélése Maliban nem okoz problémát, az iszlám aknamunka néhány éve itt is tetten érhető. A prédikátorok, az imámok és a szabad rádiók kezdenek nyíltan egy szigorúbb iszlám mellett kampányolni, és ez közvetetten a keresztények perifériára szorulását vetíti elő.

„Ebben a történelmileg egyházfüggetlen országban ma a társadalom iszlamizálását figyelhetjük meg. A prédikátorok befolyásolják a nép hitét, és a muzulmán világszemléleten alapuló közgondolkodás egyre nagyobb tért hódít. A 2002-ben létrehozott Iszlám Legfelsőbb Tanács 2008-ban a wahhabiták (egy Szaúd-Arábiából eredő szunnita mozgalom tagjai) irányítása alá került. Ettől kezdve a Tanács folyamatosan igyekszik növelni politikai befolyását” – mondja Gilles Holder, a Fejlesztési Kutató Intézet jelenleg Bamakóban dolgozó antropológusa. 2010-ben az iszlamisták, mivel úgy ítélték, hogy a nők egyenjogúságát támogató új családtörvény nem egyeztethető össze az iszlámmal, elérték annak eltörlését, holott a parlament a törvényt előzőleg már megszavazta.

Mahamoud Dicko imám, az Iszlám Legfelsőbb Tanács befolyásos, és a közgondolkodásra nagy hatást gyakorló elnöke arra biztatja a maliakat, hogy a 2012-es elnökválasztáson a „jó jelöltre”, azaz az iszlám elvekhez legközelebb álló személyre szavazzanak. A tanácsnak a politikai életre való egyre növekvő hatását egy kinevezés is erősíti: nemrégiben a tanács egyik tagját bízták meg a Független Nemzeti Választási Bizottság vezetésével, melynek egyik feladata a 2012-es elnökválasztás lebonyolítása lesz. Ehhez jön még hozzá az ország északi részén erős Iszlám Maghrebi al-Kaida által gyakorolt enyhe, de folyamatos nyomás a vallások békés együttélése ellen.

Válaszképpen a Fehér Atyák 2007-ben iszlám-keresztény képzési központot nyitottak. „Az iszlám befolyása az afrikaiak életére az utóbbi években határozottan nőtt. Nem tehetünk úgy, mintha nem érzékelnénk ezt a változást, de nem is tiltakozhatunk az iszlám minden megnyilvánulása ellen” – folytatja Stamer atya. Az iszlám-keresztény képzési központ egyéves teológiai és pasztorációs képzést nyújt mindazoknak a keresztényeknek, akik Afrika franciaajkú területein felelősséget vállalnak a muzulmánokkal való párbeszédért.

Idén tízen vesznek részt a képzésben. „Egy egyre radikálisabb iszlám felfogás hatásaképpen Mali légköre változóban van – erősíti meg Jovite Dakouo, a plébánia egyik világi munkatársa is, akit Jean Zerbo érsek küldött el a képzésre. – Meg kell értenünk az iszlám mozgatórugóit ahhoz, hogy jobban szót értsünk a muzulmánokkal, és meggátoljuk a szélsőségesek térhódítását.”

A képzési központ havonta egyszer nyilvános konferenciát is szervez, ahol egy muzulmán vagy keresztény meghívott egy vallási vagy társadalmi kérdésről beszél. Ez is a párbeszéd egy fóruma, ahol a résztvevők egy irodalomtanár, Emmanuel Sagara vezetésével egymás tiszteletben tartása mellett cserélnek eszmét. „A tudatlanság és az előítéletek ellen próbáljuk felvenni a harcot – mondja Sagara. – Ezek a konferenciák súlyt adnak nekünk a társadalmi vitákban, és a mai helyzetben erre nagy szükségünk is van”