A gigantikus Szent Péter-bazilika titkai

A katolicizmus szimbólumaként számon tartott római Szent Péter-bazilika puszta adatai is imponálóak: mintegy 15 160 négyzetméternyi terület, 211 és fél méter belső hosszúság, 132 és fél méter magasság, 60 ezer fős befogadóképesség, 800 oszlop, 45 oltár, 390 szobor és a főkupolán kívül még további 8 kupola – nem csoda hát, hogy 120 évig építették. A Szent Péter téren álló monumentális templom – amelynek belsejében, a többi között, az esztergomi bazilika vonalait is bejelölték – mégsem a pápa székesegyháza: a pápai katedrális lateráni bazilika.

Miért nem volt jó a régi?

Már a jelenleg is látható építmény előtt is állt egy bazilika a téren, ami Konstantin császár idejéből maradt fenn, ám azt lebontották, és II. Gyula pápa új bazilika építéséről döntött: az alapkövet 1506. április 18-án helyezték el.

Miért nem volt jó a régi bazilika? A Konstantin-féle, Kr. u. 326-ban épült bazilika hosszú évek óta – jobb szó nincsen rá – pusztult: Leon Battista Albert művészetteoretikus és építész már 1451-ben a felhívta a pápa, V. Miklós figyelmét a problémákra és javasolta, hogy a restaurálást minél hamarabb kezdjék meg. A múló időnek azonban nemcsak a bazilika romlása, hanem az emberek ízlésének a megváltozása is köszönhető: noha a humanista emberek – és közöttük a pápák – csodálták az antik világot, azonban az antik korból származó örökség megóvásával nem foglalkoztak. Egyszerűbbnek tűnhetett a számukra egy új bazilika építése.

Az első terveket Bernardo Rosselini készítette el, a munkálatokat is elkezdték, de azok a pápa halála miatt félbe maradtak. Az alapkőletételt követő évben pedig, miközben Raffaello elkezdte a Stanzák festését, elkezdték bontani a régi bazilikát.

Latin vagy görög kereszt?

Évtizedekig vitatkoztak azon, hogy a bazilika alaprajzolata a latin, vagy pedig a görög keresztet formázza-e. Gyula pápa D’Angelo Bramantét – aki már több milánói és római templomot épített, nem különben a pápai palota egy részét – bízta meg az új bazilika tervének az elkészítésével. Bramantének a görög kereszt szimpatikusabb volt, ilyen alaprajzot is képzelt el. Az ő véleménye szerint is a régi bazilikát teljesen le kellett bontani, és a fölé emelni az újat.

Négy oszlopon elhelyezkedő kupolát képzelt el. Bramante halála után előbb Giuliano di Sangallo, majd pedig Raffaello folytatta a munkát. Ők viszont a latin keresztes megoldás hívei voltak, ennek megfelelően módosították is a terveket. Raffaello halálát követően, di Sangallo unokaöccse, Antonio vette a kezébe az irányítást, aki visszatért a görög kereszthez.

Ma sem egészen világos, hogy Antonio di Sangallo miért emeltette meg a padlózatot majdnem négy méterrel, de tény: a rendelkezésére álló pénz jelentős részét erre költötte. Többször próbálták rábírni Michelangelót is, hogy vegye a kezébe az építkezést. Az idős mester végül is, 1546-ban, 72 éves korában, igent mondott, s ahogyan ő maga megfogalmazta, „Isten dicsőségére, Szent Péter tiszteletére és a lélek üdvösségére” mindenfajta fizetség, jutalom vagy bármi más ellenszolgáltatás nélkül akart dolgozni, véget vetendő az építkezés körüli pazarlásnak és kuszaságnak.

Michelangelo befejezte az egyik kereszthajó apszisát, megszerkesztette a külső falakat és elkészítette a kupola modelljét – amúgy pedig az egészet egyfajta isteni penitenciának fogta fel. A történethez viszont hozzátartozik, hogy Michelangelo mégiscsak elfogadott a pápai kincstártól havi ötven dukátot. A görög alapforma híve volt, halála után azonban a görög kereszt egyik szárát – Carlo Maderno irányításával – meghosszabbították és latin keresztté alakították át: nemcsak a Konstantin-féle bazilika területét akarták ily módon lefedni, hanem a körmeneti liturgiának is nagyobb teret akartak biztosítani. Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy közben milyen nagy értékű művészi dolgok mentek veszendőbe.

Túl széles

Maderno készítette el – öt hónap alatt – a bazilika főhomlokzatát is. Sokan kifogásolták, hogy túl széles a főhomlokzat, illetve a középpontja nem esik egybe a kupoláéval – többen kifejezetten a „jellegtelen” kifejezést használták. 2011 januárjában adták hírül, hogy előkerült az a szerződés, amelyben, 1625 augusztusában VIII. Orbán pápa megbízta Gian Lorenzo Bernini szobrászt és építészt – akinek érdeme a bazilika barokk jellege –, hogy a bazilikában készítse el a bronz baldachinos főoltárt.

A mostani Szent Péter-bazilikába öt kapu vezet, akárcsak a Konstantin-félébe: az első kapu a halottas meneté volt, a második a katonaságé, a harmadik a pápáé és a papságé, a negyedik a rómaiaké és az ötödik a zarándokoké. Az első kapun manapság is a halottas menet közlekedik, a harmadik azonban zárva van: az egykor a zarándokoké volt kaput, amelyet Szent Kapunak neveznek, csak a szent években – ezt általában 25 évenként hirdetik meg – személyesen a pápa nyitja ki, és a szentév végén befalazzák.

A kupola

A kupolát is Michelangelo tervei alapján, három év alatt Giacomo della Porta építette meg. Ez sem volt kis vállalkozás, mert hasonló méretű kupolát csak 1450 évvel korábban, Hadriánusz császár idején építettek: akkor a Pantheon fölé emeltek egy kupolát. Gyakorlatilag hiányzott a tapasztalat. A feladat elvégzésére della Porta 10 évet kért a pápától, aki azonban csak 30 hónapot adott. Della Portának azonban mégsem volt szüksége 30 hónapra, mert 22 hónap is elegendőnek bizonyult.

A gondot a roppant súly okozta: el kellett kerülni a beomlást. A kupola nem más, mint boltívek sorozata – ebből indult ki della Porta. Nehéz munkát végeztek, akik a kupola építésén dolgoztak, hiszen szédítő magasságban, nem egy esetben villámcsapások közepette kellett a munkájukat végezniük.

A Nagy Konstantin által építtetett templom felszentelése után, napra pontosan 1300 évvel később, 1626. november 18-án VIII. Orbán pápa felszentelte az új, Szent Péterről nevezett bazilikát: azóta, hogy V. Miklós pápa elhatározta az új bazilika felépítését, 178 év telt el és több mint 20 pápa követte egymást a trónon, akik összesen 4 millió 800 ezer dukátot költöttek az építkezésre.