Nora Roberts: A kétféle törvény

Mindig is csodáltam azokat a szerzőket, akiknek könyveit milliók olvassák. Ilyen szerző Nora Roberts is, aki a New York Times újságírójaként immáron több mint száz regény ünnepelt szerzője.

Bolla Zsuzsanna írása.

Műveit eddig több mint 106 millió példányban adták el, így kíváncsi voltam, hogy könnyed nyári olvasmányként mit tud nyújtani. Jómagam eddig még nem olvastam tőle könyvet, így találomra először A kétféle törvény című könyvét vettem kezembe.

Családi programok mellett is egy pihenőnap alatt végeztem a művel, de nem azért, mert annyira lekötött, vagy faltam volna a betűket. Az olvasás gyorsasága inkább annak tudható be részemről, hogy egész végig vártam valamiféle fordulatot vagy csavart a mű szerkezetében, de mindez az utolsó oldalig nem következett be, így be kell valljam, meglehetősen csalódottan tettem le az olvasmányt.

A történet szerint Victoria Ashton, Friendly város sheriffjeként találkozik a jónevű, ámde nőügyeiről és kihágásairól hírhedt rendezővel, Phillip Kincaiddel. A filmrendező azért kerül a városi fogdába, mert megtagadta a gyorshajtás után kiszabott bírságról szóló papír aláírását és a pénzbüntetés megfizetését. A férfi és a sheriffnő között már az első pillanatban kialakul egyfajta vonzalom, de ezt nem akarják még maguknak sem bevallani, inkább évődnek egymással. A rendező később úgy dönt, hogy következő filmjét a kisvárosban forgatja, és a forgatás alatt megtörténik az, amit mindenki vár a kapcsolatuktól. Bár rögzítik a tényt, hogy a szerelmi viszony csak a forgatás idejéig tart, ezt mégsem tudják betartani, sőt felcsillan a jövőkép: házasság is lesz a dologból. Love, happy end – ahogy az kell, egy amerikai könyvhöz illően.

Ahogy olvastam, egészen végig a szerelmi történeteket leíró olcsó regényújságok világa rajzolódott ki bennem, ahol mindig úgy végződik minden, ahogyan azt az olvasó elvárja. Persze kellő mennyiségű erotikától túlfűtött szexjelenet is van, hogy legyen min csámcsogni.

Szóval én most csalódottnak és beetetettnek érzem magam és bár tudom, most az írónő milliós rajongótáborát magam ellen haragítom, mégis kimondom: pár hollywoodi film után bárki tudna ilyen könyvet írni.