Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok

Amikor Dani fiam három éves lett és szeptembertől óvodába ment, megvettem neki ezt a könyvet és akkor estéről estére, mintegy felkészítő olvasmányként, ennek a könyvnek a történetei voltak az esti meséink. Emlékszem, a gyereket annyira nem kötötték le a mesék, inkább csak magamnak olvastam, nosztalgiázás képpen a történeteket.

Bolla Zsuzsanna írása.

A történetek poénja számunkra az volt, hogy Janikovszky Éva könyvének is egy Dani nevű kisfiú a főszereplője. Fiam is valahogy jobban bele tudta magát így a szerepbe helyezni.

„Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni” – kezdődik a könyvecske, amely az óvodás lét rangjáról szól, egyfajta óvodás öntudatot adva a gyereknek.

Most a családban decembertől újabb óvodás lesz. Elkezdtük megint olvasni a könyvet.

Most a nagyobb már oktat és tolmácsol is közben: náluk az oviban ezek a dolgok hogyan szoktak lenni. Megoldódik a nyelve és a napi rutinkérdésre, hogy mi is volt az oviban, az ettem, játszottam, aludtam – rutinválasz helyett, sajátos történeteket is elmond: Orsi hogyan öntötte le vízzel Evelynt, meg hogy a Józsika miért sír úgy, mint egy kisbaba és hogy a Kati nénivel mennyire jó fogócskázni az udvaron.

A második gyereknek valahol sokkal jobb: jobban megérti a tényeket, hiszen nap mint nap a bátyjáért menve tapasztalja is a közeget és valahogyan ő most ezt a mesét sokkal jobban és többre értékeli.

Janikovszky Éva vidám, okos, nagy gyermekismeretre valló könyvét – amely számos külföldi kiadást is megért – Réber László derűs, színes illusztrációi egészítik ki.