Dietrich Bonhoeffer: Követés

Amikor a Szentírás Jézus követéséről beszél, akkor azzal az ember felszabadítását hirdeti meg minden emberi rendelkezés, minden nyomasztó, lelkiismereti gyötrelmet okozó kényszer alól. A követésben az emberek saját törvényeik kemény igájából Jézus Krisztus könnyű igája alá kerülnek. Ott válik lehetségessé az emberek teljes felszabadítása a Jézussal való közösségre, ahol megmarad Jézus teljes parancsa, a feltétlen követésre hívás. Jézus parancsa embertelenül kemény annak, aki tiltakozik ellene. Jézus parancsa könnyű annak, aki készségesen belenyugszik. „Az ő parancsai nem nehezek.” (1Jn 5,3) Jézus semmit sem követel tőlünk anélkül, hogy ne adna erőt a megtételéhez. Hová vezeti a követésre szólító hívás azokat, akik engedelmeskednek? Ezzel a kérdéssel ahhoz kell fordulnunk, aki egyedül ismeri a választ. Egyedül a követést parancsoló Jézus Krisztus tudja, hová vezet az út. Mi viszont tudjuk, hogy egészen biztosan, minden mértéket meghaladóan kegyelmes út lesz. A követés – öröm.