Aktív európai emlékezet – A reménység kútjai

Létrehozás: 2012. június 29., 10:54 Legutolsó módosítás: 2012. június 29., 16:09

Az Európai Unió „Európa a polgárokért” keretprogramjában „A reménység kútjai – A népirtás öröksége és felelősségünk Közép-Kelet Európában” címmel megjelent egy könyv és egy film is, amelyet az alábbiakban Simonyi Andrea és Bánki Miklós ismertetnek. Szöveg: Simonyi Andrea, Bánki Miklós

Nekünk, a pályázat benyújtóinak az volt a szándékunk, hogy széles társadalmi rétegeket szólítsunk meg a 20. század egyik legborzalmasabb népirtásával kapcsolatban. 

Fontosnak éreztük, hogy találkozás jöjjön létre a túlélő áldozatok és a leszármazottaik, valamint azok között, akiknek sorsa (és leszármazottaik sorsa) érintetlen maradt és szerencsésebben alakult, mint az elpusztításra átadott zsidó származású állampolgároknak.

Fontosnak és kikerülhetetlennek éreztük, hogy keresztény egyházi vezetők és a keresztény hitet komolyan megélők elgondolkozzanak a felelősségükről, és elhatárolódjanak a soraikban megbúvó, a Szentírással ellentétes szellemben élő antiszemita uszítóktól. 

Fontosnak éreztük, hogy teret nyerjenek az egyházban élő azon keresztények és egyházi vezetők gondolatai, akik felismerték a zsidósággal szemben évszázadok óta folyó rossz tanítás következményeit. 

Fontosnak érezzük, hogy Joela Krüger nővér gondolata, kérdése messzire jusson: „A hatmillió kiirtott ember kapcsán sokan felteszik a kérdést: Hol volt az Isten Auschwitzban?” De nem ez a megfelelő kérdés. Az igazi kérdés, amely sürgetően választ keres, az, hogy hol volt az emberiség? Hol volt 1900 év keresztény értékeinek és hitének gyümölcse? Az emberiség válasszal tartozik Isten kérdésére: „Hol van a te testvéred, Ábel?”

A találkozósorozat végén Auschwitzban a legtöbb résztvevő fiatal először találkozott szemtől szemben az akkori magyar magatartás és politika iszonyú következményeivel. 

Az Aktív Európai Emlékezet projekt kapcsán együtt jártuk végig ezt az utat. Felismertük a „gonoszt” és az ahhoz vezető utat. A gonosszal való szembesülés pedig felébresztette a vágyunkat és készségünket, hogy mi, szlovákok, magyarok, lengyelek, németek egymásért felelős életet éljünk. Különböző hitűek, nemzetiségűek, életkorúak voltunk, de egymásra találtunk emberségünkben.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben