Továbbállók

Vörös Katinka ajánlója:

A gyermekáldás szép dolog, csak épp sohasem egyszerű. Főként, ha a szülőjelöltek még nem készültek fel a rájuk váró feladatra. Láttunk már olyat, hogy az ifjú apajelölt elhagyta barátnőjét a váratlanul jött helyzetben. De történt már úgy is, hogy a kismama zuhant mély depresszióba, mert nem tudott megbarátkozni a terhesség hozta változásokkal. Veronát és Burtöt nem kell féltenünk, ami a kapcsolatukat illeti, ők teljesen rendben vannak. Annál inkább aggódhatunk az őket körülvevő emberek miatt… pontosabban azért, hogy minél kevesebb ragadjon rájuk a rokonoktól és barátoktól.

Sam Mendes valahogy mindig hitelesen tudja megragadni a kapcsolatok magját és mibenlétét. A Kárhozat útjában egy apa-fiú viszonyt állított a történet középpontjába, a Szabadság útjaiban pedig egy pár életében bekövetkező nehéz időszakot követhettünk végig azzal a központi dilemmával, hogyan éljék le életüket úgy, hogy az álmaikat se adják fel.

A Továbbállók két főhősének nem különböznek szándékaik. Hétköznapi emberek ők, hétköznapi gondokkal, és szerencséjükre jó adag humorérzékkel. Miután rádöbbennek, hogy kisbabájuk lesz, teljes nyugalommal és a lehető legfelkészültebben várják a kis jövevényt. A probléma azonban kívülről és roppant váratlanul érkezik. Mivel Verona szülei meghaltak, a páros Burt családjának közelében él, így számíthatnak a Farlander szülők együttműködésére és támogatására. Ez jól is van így mindaddig, míg a szülők nem közlik velük kitörő örömmel, hogy két évre külföldre utaznak, beteljesítve ezzel régóta dédelgetett álmukat. A probléma csak az, hogy mindezt a kisgyerek születése előtt nyélbe akarják ütni, s élnek a – szerintük – vissza nem térő lehetőséggel, nem bánva azt, hogy ezzel lemaradnak unokájuk első két évéről. Verona ekkor már a hatodik hónapban jár. A feladat tehát adott: minél gyorsabban meg kell találniuk a legmegfelelőbb környezetet, ahol mint család letelepedhetnek. Megkezdik kalandos útjukat, hogy megleljék a tökéletes családi fészket a tökéletes emberekkel az oldalukon.

A helyzet azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyenre számítanak. Vagy fél tucat hely és a helyekhez tartozó ember jöhet számításba. Előkerülnek a közeli-távoli rokonok és a barátok, régebbi ismerősök is. Azonban Veronának és Burtnek hamar rá kell döbbennie, egyikükkel sincs igazán minden rendben, és a gyereknevelési szokásaik egész egyszerűen fogalmazva is, furcsák. Láthatunk itt anyukát, aki még a gyerekei nevében sem biztos, de akad olyan páros is, akik igencsak szokatlan és abszurd hittételeket vallanak a gyerekekkel kapcsolatban. Hamar felmerül tehát a nézőben a gondolat, ki is szorul itt valójában segítségre?

A történet során hőseink azonban természetesen nemcsak térben utaznak, nehéz utat tesznek meg belül is. Ahogy pillanatok alatt csöppennek bele egyik érdekes esetből és életből a másikba, úgy szembesülnek magukra vonatkoztatva is a problémákkal. Felvetődik bennük a kérdés, vajon megállják-e majd a helyüket kulcsfontosságú szerepüknek, amit a kicsi életében akarnak majd betölteni. Az egymásba vetett hitük és kölcsönös szerelmük azonban összetartja őket, akármi is süljön ki a keresés végére, s nem is meglepő, hogy a végső választ és megoldást éppen magukban, legbelül lelik meg.