Komfortos mennyország

Vörös Kata ajánlója:

A nyughatatlanság ugyanúgy az emberi természet sajátja, mint a kíváncsiság, a türelmetlenség, vagy akár a boldogság keresése. Talán a még beteljesületlen vágyaink, válasz nélkül maradt kérdéseink, el nem mondott szavaink, vagy a ki nem mutatott érzéseink keltette nyughatatlanság az, ami szüntelenül hajt minket, hogy újra és újra belekezdjünk a következő napba. De mi történik, ha váratlanul elfogy az időnk, s nyughatatlan lelkünk még nem tud továbblépni?

Susie átlagos amerikai kamasz, aki élénk, vidám természetével beragyogja a körülötte élők mindennapjait. Talpraesett, őszinte, jóhiszemű lány, aki imád fotózni, és titkon arra vágyik, hogy a felsős Ray felfigyeljen rá. Álmai azonban egy pillanat alatt semmivé foszlanak, meggyilkolja őt egy férfi, aki – mint később kiderül – már több alkalommal vette el fiatal lányok életét, s most Susie válik beteges kényszerének áldozatává. A lány még fel sem fogja, mi történik vele, a következő pillanatban már belenyilall a keserű felismerés: meggyilkolták. Nem is tud túljutni a földi világon, valahol megreked a menny és a föld között félúton. Gyilkosa nem lepleződik le, nem szenved, nem érez fájdalmat vagy bűntudatot, és Susie félelemmel vegyes gyűlöletet érez iránta, amiért elszakította őt családjától, megfosztotta élete első csókjától, elvette tőle jövőjét. Mindazt, ami volt, és ami lehetett volna.

A nyomozók sokáig keresik a lány holttestét, eredménytelenül, az igazságnak azonban ki kell derülnie ahhoz, hogy Susie lelke „hazataláljon”. Egy év múlva az ügyet lezártnak tekinti a rendőrség, de az apa, miután látta egy alkalommal kislányát megjelenni a gyertyalángnál és érzi jelenlétét, nem hajlandó elfogadni a történteket, és követni kezdi a „nyomokat”, melyekre Susie saját érzéseivel, indulataival, gondolataival próbálja felhívni figyelmét. Ahogy a lány ki is mondja a film során: a gyilkos egyetlen dologgal nem számolt csak, hogy egy apa mennyire szeretheti a lányát. S persze hogy ez a feltétel nélküli, örökké tartó kötelék mire teszi képessé.

Peter Jackson rendezői bravúrja sok szempontból tetten érhető a filmben. Elsődlegesen a mindent maga mögé utasító, lélegzetelállító képi világ, mely legtöbb esetben Susie legbensőbb érzéseinek kifejeződése, valamint a két külön világ egymásba játszása során tárul a szemünk elé. A forgatókönyvíró csapat –Jackson mellett Fran Walsh és Philippa Boyens, akik már A Gyűrűk Ura-trilógia megalkotásánál is bizonyítottak – felejthetetlen, frappáns, és megindító dialógusokat, valamint belső monológokat adtak a szereplők szájába. Mindemellett pedig igazán feszült, várakozással teli pillanatokat kap a néző, mivel Jackson végletekig pontos és hatásos vágási megoldásokkal mozgatja, váltakoztatja, és közelíti egymáshoz a különböző időbeli és térbeli síkokat.

A Komfortos mennyország a legintenzívebb érzések és a legszemélyesebb gondolatok útján vezeti végig a nézőt egy meg nem élhetett élet útján, melyet követve mindenki ráismerhet belső félelmeire, vágyaira, legörömtelibb pillanataira, melyekre talán csak akkor talál rá újra, ha majd egyszer saját útjának végéről tekint vissza rájuk.