Igazság

Vida Janka ajánlója:

Ali Özgentürk filmje erős, összetartó nőkről szól, akiket nem kímél az élet, s akik ennek ellenére méltósággal, jókedvvel, a többi ember felé figyelmet és szeretetet sugározva élik mindennapjaikat.

A film főszereplője Asya, egy török fiatalasszony, aki egyedül neveli lányát, édesanyjához és két lánytestvéréhez szoros kapcsolat fűzi, emellett egy egyetemen tanít. Egyszerre él a múltban és a jelenben: nem tudja sem feldolgozni, sem elfogadni, hogy imádott férje meghalt, ezért minden este e-mailt ír neki. Az egész családban tabunak számít a tragikus eset. Csak az Asyat gyötrő emlékképekből értesül a néző a történekről: a baleset a nő anyósának hibájából, ittas vezetés miatt történt, ezt Asya azóta sem tudta megbocsátani. Mindemellett azért zajlik az élet mind a családban, mind az egyetemen. Asya nővérének sem könnyű, mivel a férje Kínában dolgozik, így szinte csak telefonon tartják a kapcsolatot egymással. Húguk már egy egészen más generációhoz tartozik: ő kötődik legkevésbé a török hagyományokhoz, a nyugati fiatalokhoz hasonlóan gyakran cserélgeti a fiúit.

Egy másik cselekményszálat tesz ki a filmben a nyomozás, amelyet Asya és diákjai az egyik egyetemi óra keretében végeznek. Egy 90 éve történt gyilkosság ügyében kutatnak: megkeresik az érintettek leszármazottait, különböző hivatalokhoz fordulnak információért, s az igazság keresése közben bizony gyakran falakba ütköznek. Méghozzá nem kis falakba: politikai érdekekkel, társadalmi feszültségekkel, elfojtott kulturális hagyományokkal van kikövezve még e tanórai nyomozás útja is.

Fontos motívum a filmben a múlt és a jelen szoros kapcsolata és a megbocsátás. A múlt súlyosan nehezedik a jelenre egyrészt Asya magánéletében, másrészt a nyomozás során. A megbocsátás viszont lehetőséget ad egy új életre, s arra, hogy a múlt terhe ellenére élhető legyen a világ. Asya végül megbocsát anyósának, s a film végén megírja utolsó levelét halott férjének.

Az Igazság a címéhez hűen nem ringat bennünket illúziókba, olyannak mutatja be az életet, amilyen: viszontagságokkal és örömökkel teli. A néző sok mindenben saját életére ismerhet, s ezt az életszerűséget a film realista, dokumentumfilmekre jellemző fényképezési stílusa tovább erősíti. Általános emberi kérdések kerülnek elő: Hogyan lehet együtt élni a múlt fájdalmaival, az itt maradt terhekkel? Miképp lehet életkedvünket megőrizve elfogadni a kudarcokat, nehézségeket? Nem válaszokat kapunk, csak néhány kiragadott élethelyzetet, példákat. Egy édesbús történetet arról, hogy bármi történjék is, az élet megy tovább.