Hihetetlen utazás

Létrehozás: 2010. május 13., 11:45 Legutolsó módosítás: 2010. május 13., 11:45

Turtle: The Incredible Journey, színes, magyarul beszélő, angol-osztrák-német dokumentumfilm, 2009.

A port.hu ajánlója / Gulya István:

Az Oscar-díjas francia „szárnyas-természetfilmet", a Pingvinek vándorlását követően íme, itt az angolok válasza: a Hihetetlen utazásban egy „páncélost" vetnek be a közönség kegyeinek elnyerése érdekében. Nem is eredménytelenül.

Az új típusú természetfilm
Az 1996-os francia-olasz-svájci Mikrokozmosz – Füvek népe (rendezők: Claude Nuridsany és Marie Pérennou, 2004-es közös munkájuk: Genezis) irányzatot teremtett a természetfilmek (azon belül is az állatos dokumentum-mozik) műfajában, a szuper közelikkel, lenyűgöző látványvilággal, passzentos zenével (esetükben: Bruno Calais) operáló opus érdekessé, közönséget vonzóvá tette a fauna (és némiképp: a flóra) világát, a nézők a gerincesek, négy- és ízeltlábúak stb. sorsaiban mondhatni magukra ismertek, miszerint az állat is ember.

Ember az állatban
Dráma és humor szövi át a létezést – s nem csupán az emberi mindennapokban. Ezt mutatja a Vándormadarak, Jacques Perrin, a színészből (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, A zsaru szava, Cinema Paradiso stb.) lett francia producer-rendező, természetfilmes 2001-es munkája, és hogy mindez az amerikai filmakadémia – valószínűsíthetően – nem éppen természet-közeli életmódot folytató döntéshozóit is lenyűgözheti, arról tanúskodik a honfitárs Luc Jacquet Pingvinek vándorlása című filmje, ami 2006-ban a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat kapta.

Kis páncélos nagy kalandja
Császárpingvinek után itt vannak az álcserepes teknősök, a franciákat az angolok követik. Nick Stringer angol-osztrák-német koprodukcióban készült Hihetetlen utazás című filmje egy teknősporonty életkalandjáról mesél, igen hatásos képekben. (Közbevetőleg jegyezzük meg, az igen hatásos képek nem olcsók, a környezettudatosság iránt fogékony európai filmesek nem azért állnak nemzetközi kalákába, mert mindegyik náció bizonyítani kívánja a zöldeszmés elkötelezettségét, hanem mert mindez – „stílszerűen” – állati drága, az évekre elhúzódó, a sok- és felettébb költséges helyszínű forgatásokat csak közösen képesek finanszírozni. Amerika persze más kérdés. Ott még a természetfilmes filmpiacon is több pénz mozog.) Nyilvánvalóan egy teknősraj mindegyikével nem lehet azonosulni, nem lehet mindegyikért izgulni, mindegyikre kvázi hősként tekinteni, ezért Stringer jó érzékkel kiszemel egyet, ami/aki a filmben nyilván nem egy, megnövelt büdzsé ide vagy oda, nem lehetséges negyedszáz éven keresztül készíteni egy ilyen filmet, merthogy a kisállatot tojásból kibújó korától huszonöt éven át tartó kalandjáig követhetjük, amikor kifejlett példányként már neki kell gondoskodnia az utódlásról.
A páncélos jószágunk Florida homokdűnéinél három napi ásás árán tornássza magát a napvilágra, majd „meglovagolva" a Golf-áramlatot, az Északi-sarkkörig lapátozik, s onnan átúszva az egész Atlanti-óceánt (beleértve az afrikai partokat is), visszatér oda, ahol született, nyolcezer kilométert téve meg. Az út szép, de – sejthettük előre (akár élővilág-biológia órákról is) – halálos: tízezerből mindössze egy teknős éli túl ezt a kalandot? Ennek a kis teremtménynek szintén számtalan veszedelemmel kell szembenéznie: a testvéreit elveszíti a Sargasso-tengerben, teknőcmód „farkasszemet néz" a mélység lakóival, és kevés híján elpusztul egy halász kezeiben. Eközben vele együtt tanúi lehetünk a – tengeri – élet virágzásának és pusztulásának: ámbrás cetek és makrélafelhők csapnak össze egymással, mély és erőteljes változások történnek az óceánokban, a halak eltűnnek, a tengerszint emelkedik, így azok a partszakaszok, ahol a teknősök tojást raknak, komoly veszélybe kerülnek. Persze, az embernek köszönhetően. Ennek kapcsán talán markánsabb emberitevékenység-ellenes ítélet is elfért volna (lásd: az osztrák Hupert Sauper 2004-ben készült Darwin rémálma című filmjét), különösen a mostani Mexikói-öbölbeli olajszennyezés tükrében érezzük ezt?

Hihetetlenül életszerű
Stringer filmje minden „szörnyűsége" dacára kifejezetten családbarát darab, természettörténeti kalandja hatása alól sem a kisebbek, sem a nagyobbak nem tudják kivonni magukat – és ami határozottan előnyös: még tanulhatnak is. A hatni vágyás egyben a film rákfenéje, az extra-közeli felvételekre épülő Hihetetlen utazás ennek érdekében úgy mutatja be az élővilágot, hogy a fotelben (mozi-székben) tespedő hominida ámulhasson.
A film promóciós anyagai szerint fontos műfaji újdonságuk, hogy amíg egy átlagos természetfilm forgatásánál az élőlények reagálnak a felvevőgép alapzajára, a stáb lélegzésére, addig itt a legújabb HD-kamerák segítségével a forgatás zavaró hatásait teljesen minimalizálni tudták, így az állatok a lehető legtermészetesebben viselkednek a felvételeken. Lehetséges, hogy ez erősíti fel bennünk a „mintha ott lennénk” érzését, ami megpróbál egyensúlyozni a nyomakodó filmzenével – de többször alulmarad. Nem baj, összességében a Hihetetlen utazás hálás multiplex-élmény lehet, kár volna kihagyni.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben