Excsajok szelleme

A sikeres fotós, Connor Mead (MATTHEW McCONAUGHEY) szereti a szabadságot, a szórakozást és a nőket…szigorúan ebben a sorrendben. Megrögzött agglegény, aki gyűlöli a kötöttségeket, és lelkiismeret-furdalás nélkül megszakít egy konferenciabeszélgetést, melyet három nővel folyat, pusztán azért, mert a negyedik hölgy, az új hódítás már a szobájában várakozik.

Connor testvére, Paul sokkal romantikusabb típus. Nem meglepő hát, hogy éppen házasodni készül. Ám balszerencséjére a nagy eseményre meghívja Connort is, aki házasságellenes magatartásával kisebb katasztrófává változtatja az egész rendezvényt. Ezt persze nem nézik jó szemmel a meghívottak; többek között Connor gyerekkori barátja, Jenny sem (JENNIFER GARNER) – talán az egyetlen hölgy az életében, akire láthatóan semmi hatással nincsen a férfi kétségtelenül nagy vonzereje.

Amikor már úgy tűnik, hogy Connornak tényleg sikerül egyedül romba döntenie az esküvői ünnepséget, akkor mintegy végső figyelmeztetésként megjelenik annak az elhunyt Wayne nagybácsinak a szelleme, aki életében nagy nőfaló playboy hírében állt, és aki mindig is Connor példaképe volt. Wayne nagybácsi sürgős üzenettel érkezik kis pártfogoltjához, melyet három elhagyott – a múltból, a jelenből és a jövőből érkező – barátnő szellemének segítségével próbál a fiú tudomására hozni. A barátnő-szellemek érdekes és hihetetlen utazásra viszik Connort, mely az elszúrt kapcsolatok rögös és megrázó útján vezet végig.

A szellemek és ő együtt talán képesek lesznek kideríteni, hogy mi tette Connort ennyire szívtelen alakká, és hogy kaphat-e második lehetőséget arra, hogy megtalálja – és ezúttal meg is tartsa – élete nagy szerelmét. 

Nem mindig a testvérünk a legjobb esküvői tanú 

Az egyetlen esemény, ahol Connor Meadet hiába keresnénk, az a házasságkötési ceremónia. Ennél nagyobb lehetetlenség már csak az volna, ha a saját esküvőjén próbálnánk meg találkozni vele. Oly nagy ugyanis a házassággal szembeni ellenszenve, hogy nem könnyű elképzelni, bármilyen ez irányú meghívásnak valaha is eleget tenne. Ám ezúttal más a helyzet. A bátyja esküvőjéről van szó, és kizárólag az ő kedvéért Connor hajlandó maga mögött hagyni New York-i aranyéletét, és elutazni a Rhode Island-i Newportba, ahol valaha a gyerekkorát töltötte, és ahol a tervek szerint az esküvőt tartják, mégpedig a néhai Wayne nagybácsi fényűző házában.

Connor kissé irtózik az egész felhajtástól, ám mivel csak egy hétvégéről van szó, bízik abban, hogy hamar túl lesz az egészen. Arra viszont egyáltalán nincs felkészülve, hogy milyen hatással lesz majd rá, ha szembetalálja magát korábbi szerelmével, Jenny Perottival (Jennifer Garner).

„Connor korábban megbízható, vicces és vonzó fiú volt, akinek vágott az esze és maga irányította az életét. Valahol letért a jó útról, de ennek ő egyáltalán nincsen tudatában. Annyi éve játssza már a megszokott kis játékait, hogy észre sem veszi, életformájának végeredményeként nem vár majd rá más, csak a magány” – mondja McConaughey, aki a megrögzött agglegényt alakítja a filmben.

„Az első fontos momentum az életében, mely a javulás útján elindítja, amikor újra összetalálkozik Jennyvel” – mondja a film rendezője, Mark Waters.

A gyönyörű, okos és magabiztos Jenny Connor életének egyik legnagyobb ajándéka lehetett volna, ha nem hagyja el őt is évekkel azelőtt. Ezúttal koszorúslányi szerepében Jennynek egyetlen célja van: mindent megtenni, hogy az esküvő a legnagyobb rendben lebonyolódjék. Mivel tudja, hogy Connor házasságellenes viselkedése fenyegetést jelent az eseményre, gyanakodva figyeli a fiú minden lépését.

„Mivel jól ismeri Connort Meadet, ezért nem elnéző vele szemben – mondja Garner. – Kiskorukban a legjobb barátai voltak egymásnak. Aztán felnőttként újra találkoztak, és elkezdtek randevúzgatni, ám ekkorra Connor már jó úton volt afelé, hogy világhírű playboy legyen, és ez teljesen kiábrándította Jennyt. Sőt, majdnem teljesen lerombolta minden bizalmát a férfi nem iránt. Amikor újra találkoznak az esküvőn, kétségtelenül megint vibrálni kezd köztük a levegő, noha nem biztos, hogy a jó energiák idézik ezt elő.”

„Jennynél jobban nem ismeri senki Connort – mondja a rendező. – Minden korábbi csalódása ellenére tudja, hogy az igazi Connor sokkal több és jobb annál, mint aminek látszik. Az adott szituációban persze elfogadja a kihívást, és elkezdődik köztük az adok kapok, a ki nem mondott versengés, melynek gyökerei egészen gyermekkorukig nyúlnak vissza.”

„Jenny olyan lány, aki képes a valódi énünket látni, valamint a legjobbat tudja kihozni belőlünk – mondja Jon Shestack, a film producere. – A bántó és kegyetlen szavak mögött sebezhető és okos lány lakik, aki végtelen szomorúságot érez Connor üres és értelmetlen élete iránt. Noha lehetetlen volna bárkit is meggyőzni arról, hogy Connor tetteit valahol a mélyben a puszta jóindulat és jóakarat vezérli, Jenny mégsem adja fel ebbéli hitét; bár az is igaz, hogy Connor minden tette ennek ellenkezőjét látszik bizonyítani.”

Talán hozzá lehet tenni: ha tényleg létezik az említett jóindulat és kedvesség Connor lelkében, akkor az kétségtelenül jó mélyen van eltemetve odabent.

Az esküvői próbán például Connort arra biztatják, hogy mondjon pohárköszöntőt. Mivel a felkérést nem tudja visszautasítani, Connor bele is kezd beszédébe, ám Jenny tekintetétől megzavarodva, valamint a bárpult túl gyakori látogatásától felbátorodva, nem utolsó sorban pedig a sok fodor és tülldíszítéstől émelyegve olyan undorral kezdi el szidni a házasság intézményét, és egyáltalán mindenkit, aki még hisz ilyen elavult dolgokban, hogy ez sokkolóan hat az összes egybegyűltre. Mindazonáltal a szokásos Connor módon olyan gyorsan visszavonulót fúj a gyalázatos beszéd után, hogy senkinek nincs ideje döbbenetéből feleszmélni, és közbeavatkozni. Egy dolog viszont biztos: Paulban erős kétségek ébrednek afelől, hogy jó ötlet volt-e a testvérét az esküvőre meghívni.

„A siker és a népszerűség érdekében Connor teljesen háttérbe szorítja az érzelmeit – magyarázza Brad Epstein. – Egyszerűen fél a szerelemtől. És eközben nem veszi észre, hogy milyen nagy ajándékot kapott az élettől Jenny személyében. Mondhatni: nem látja a fától az erdőt.”

Waters még hozzáteszi: „Connor kétségtelenül nincs tudatában életmódja ürességének és hiábavalóságának, és ezért igencsak nagy lökésre van szüksége, hogy ráébredjen elkeserítő helyzetére. Ebben az értelemben az Excsajok szelleme több mint egy romatikus vígjáték. Talán helyesebb volna: felrázó vagy szemfelnyitó komikus vígjátéknak nevezni.”

Hogy Connornak lehetősége legyen a tartalmasabb jövőre, újra kell élnie a múltját. Ám ez a kaland meglehetősen rázós futamnak ígérkezik. És ezenközben nem is nélkülözheti különleges segítőinek áldozatos tevékenységét. 

Jól figyelj, kölyök, mert hosszú utat tettem meg, hogy találkozhassam veled! 

Az esküvő egyre növekvő feszültsége elől Connor a vendégeknek fenntartott mellékhelyiségbe menekül, ahol nagy levegőt véve megpróbál nyugalmat erőltetni magára. Sokkal kibírhatatlanabbnak találja ugyanis az egész ceremóniát, mint ahogy azt előzetesen várta.

Ám ekkor hirtelen és teljesen váratlanul szembe találja magát Wayne nagybácsi szellemével. Wayne nagybácsi, aki évekig Connor példaképe volt, még mindig ugyanolyan szívdöglesztően néz ki, mint életében, bár az is tagadhatatlan, hogy menő felszerelése már kissé idejemúlt. A Michael Douglas által megformált figura tökéletes mintapéldánya a kicsapongó életű playboynak, és ezt mi sem hangsúlyozza jobban, mint a selyemzakóhoz kötött művészsál, a házon belül viselt napszemüveg, valamint az elengedhetetlen szivar a szájban és egy pohár scotch a kézben.

„Michael Douglas tökéletesen alakítja azt a szélhámos sármőr típust, akinek nincsen egyéb tulajdona, mint a kis szobája, valamint hatalmas vonzereje, és éppen az utóbbi segítségével képes elhitetni bárkivel, hogy ő sokkal több annál, mint ami valójában. Wayne régi vágású kókler, egy örök játékos, egy mindig laza figura – mondja Waters. – Biztos voltam abban, hogy Michael olyan szerethetővé tudja tenni ezt a figurát, mint ahogyan Matthew megkedvelteti a nézőkkel Connort. Noha kétségtelenül ez a két figura a közelmúlt filmtörténetének két legádázabb és politikai korrektség tekintetében a legmegkérdőjelezhetőbb alakja. Mégis hiszek abban, hogy ez a két remek színész képes a figurák szívét is megmutatni a nézőknek. Bár ez főleg Wayne esetében roppant nehéz feladat.”

Persze Wayne nagybácsi már régóta nem jár partikba, hiszen öt éve halott. Ám ez esetben mégis kivételt tesz, és kísértetként tiszteletét teszi az esküvőn, mégpedig azért, mert egy nagyon fontos üzenetet kell átadnia kedvenc unokaöccsének, aki annyira csodálta őt, hogy egész életét a néhai nagybácsi tetteiről mintázta. Az üzenet azonban egyáltalán nem illik a hírhozóhoz, és Connort is meglepik a hallottak: „Ne vesztegesd el az életed, kölyök, mint ahogy azt én tettem”.

Douglas e szavakat így magyarázza: „Connor minden rosszat Wayne nagybácsitól tanult a férfi-nő viszonyok terén; legfőképpen azt, hogy ne törődjön a nőkkel, csak vegye el tőlük az örömöt, ami neki jár, aztán lépjen tovább. Wayne nagybácsi a maga életében is pontosan így cselekedett, ám az az igazság, hogy ez a filozófia valójában nem máson alapul, mint önvédelmi stratégián, melynek célja megakadályozni, hogy bármelyik nő összetörhesse Connor vagy Wayne nagybácsi szívét.”

„Ezúttal azonban – folytatja Douglas – éppen azért jött vissza Wayne nagybácsi, hogy élete ballépéseit belátva figyelmeztesse a fiút, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, és hogy ezek következményeként ne végezze ugyanúgy, mint ahogy ő végezte hajdani életében.” Nem kétséges, az utolsó pillanatban érkezik a kísértet-rokon, ahonnét szerencsére még visszafordíthatóak a folyamatok. Ennek végrehajtásához azonban segítségre van szüksége Wayne nagybácsinak, és ő elég okos ahhoz, hogy tudja, mi lehet a legnagyobb hatással unokaöccsére: a nők.

Wayne nagybácsi előre figyelmezteti Connort, hogy a rá váró tér- és időutazás nem lesz egy kéjutazás. Valamint elmondja még, hogy kísérői múltbeli és jövőbeli barátnői lesznek, akik segítenek majd kideríteni, hogy kaphat-e még egy esélyt arra, hogy megtalálja – és persze meg is tartsa – élete nagy szerelmét.

Mit tennél, ha újraélnéd a múltad, más szemével látnád a jelened, és tudnál változtatni a jövődön? 

Az első segítő szellem egyenesen a nyolcvanas évekből kerül elő, egy korábbi barátnő alakját öltve magára, név szerint Allison Vendermeershét, akit Emma Stone alakít a filmben. Ő viszi vissza Connort abba az időbe, amikor még édes kisrác volt, a nadrágjára szívecske volt hímezve, és Jenny Perottit tartotta a legjobb barátjának. Allisonnal együtt áttekintik, és számba veszik mindazokat a ballépéseket és megalázó helyzeteket, amelyek a hírhed Connor Meadhoz vezettek.

A következő szellemet, aki a jelen pillanatait segíti Connornak kritikus szemmel nézni, Melanienek hívják, és a filmben Noureen DeWulf alakítja. Noha Melanie nem egy tényleges barátnő, de mégis az egyetlen olyan nőnemű lény Connor életében, akinek megközelítőleg normálisabb viszonya van a férfival. „Melanie nem nagyon rajong az ötletért, hogy szellemként segítse Connort, mondván: úgyis eleget ugráltatja a főnöke hét közben, a fenének kell hétvégén kísértetként dolgoznia” – magyarázza DeWulf. Ám ami mégiscsak élvezetes lehet Melani számára az az, hogy ezúttal megfordul a munkakapcsolatuk, és ő irányítja a főnökét. Például segít neki átmenni a falakon, hogy ily módon tudomása legyen arról, milyen hatást váltanak ki elutasító telefonjai a vonal másik végén.

A legfélelmetesebb szellem azonban a harmadik, az éteri szépség, aki lehetővé teszi a bepillantást abba az életbe, melyet a szerelem folyamatos elutasítása eredményezhet Connor jövőjében.

„A szellemek szerepeltetése kitűnő eszköz volt az időutazás ábrázolásához a filmben – mondja McConaughey. – Ez a technika nagyban kitágította a film történetmesélési lehetőségeit. Sokkal nagyobb ugyanis az alkotók szabadságfoka, ha elszakadnak a valóságtól. Sokkal több lehetőség van játékosságra, komédiázásra és furcsa mód az őszinteségre is.”

„Amikor először találkozik a szellemvilággal – folyatja McConaughey –, akkor Connor persze megpróbálja magát észrevetetni, és a történéseket a fizikai erejével megváltoztatni. De aztán rá kell jönnie, hogy jobb, ha felhagy ezekkel a kísérletekkel, főképpen azért, mert teljesen haszontalanok, és nem utolsó sorban azért, mert ugyanakkor veszélyesek és fájdalmasak is.”

A rendező szerint nagyon érdekes ellenpontozást eredményez a filmben, hogy a jelen eseményeibe folyton beleszövődnek a másik idősíkok pillanatai; egyszer például Connor tanúja lesz annak, ahogy Jenny és Brad, a lány új udvarlója enyelegnek a Mead ház konyhájában. „Olyan mintha két külön történet látnánk párhuzamosan. Egyfelől Brad és Jenny romantikus egymásra találását és szerelmét követhetjük nyomon, másfelől pedig látjuk, ahogy a testetlen Connor ott áll mellettük, és kétségbeesetten azon gondolkodik, miképpen követhette azt a szörnyű ballépést, hogy kettejüket ilyen szépen összeboronálta.”

Garner a rendezővel egyetértésbe megjegyzi: „Connornak teljesen más élménye van, mint az esküvő többi résztvevőjének. A meghívottak döbbenten és teljesen értetlenül figyelik, ahogy Connor látszólag egyre bolondabbá és zavarodottabbá válik, ahogy a történetben haladunk előre.” 

Az esküvő 

Connor és Jenny kettősével ellentétben Paul és menyasszonya tökéletes párt alkotnak. „Ez a házasság tényleg az égben köttetett – mondja Breckin Meyer, aki a boldog vőlegényt játssza. – Paul monogám alkat, aki hisz a szerelemben. Teljesen komolyan gondolja, hogy Sandrával akarja leélni élete hátralévő részét. Mint megtudjuk, ő csupán egyetlen embert hívott meg az esküvőre, ám ez az ember az, akinek egyáltalán nem szabadna e rendezvényen lennie.”

„Paul a tökéletes ellentéte Connornak; csupaszív ember, míg a testvére élvhajhász, kicsapongó alak. Első pillantásra semmi közős nincsen bennük, ám ahogy haladunk előre az eseményekben, úgy válnak egyre nyilvánvalóbbá hasonlóságaik” – mondja a forgatókönyvíró, Jon Lucas, aki társával, Scott Moore-ral együtt írta például a nemrégiben bemutatott, Négy karácsony (Four Christmases) című vígjáték forgatókönyvét.

„Akkor kezdjük el gyanítani, hogy Connornak esetleg mély érzései is vannak, amikor látjuk, hogy mennyire szereti őt a testvére – teszi hozzá Moore. – Mert ha egy ilyen rendes ember, mint Paul, tiszta szívből szeret valakit, akkor az az ember talán nem is olyan reménytelen eset, mint gondolnánk.”

A testvéri szeretet azonban nem olyan könnyű dolog, főleg, ha annak tárgya Connor. Paul először elszántan támogatja és védi a testvérét, ám aztán nála is betelik a pohár. „Connor ugyanis képtelen abbahagyni az esküvő katasztrófává alakítását – magyarázza Meyer. – Lerombolja az esküvői tortát, flörtöl az anyós-jelölttel, és olyan információkat szivárogtat ki, melyek ismerete az esküvő eltörlésével fenyeget.”

Jóllehet testvére mesterkedése erősen próbára teszi szegény Paul tűrőképességét, ám mindemellett a diplomáciai képességeire is nagy szüksége van, hogy meggyőzze menyasszonyát arról, ne szakítson vele, mielőtt az oltár elé vezeti.

„Sandra amúgy nem rossz természet – mondja Lacey Chabert, aki a filmbeli mennyasszonyt alakítja –, ám a katasztrofális események hatására elveszti a fejét. Négyéves kora óta tervezgeti az esküvőjét, és éppen ezért mindent tökéletesnek szeretne tudni. Mivel látja, hogy Paul számára milyen fontos a testvére, ezért örömmel fogadja Connort, noha már az első pillanatban sejti, hogy ez az ember bajt hoz a várva várt eseményre.”

Sandra legfőbb támasza az édesapja Volkom törzsőrmester, nyugalmazott tengerészgyalogos, akit Robert Foster alakít a filmben. Az őrmester azonban nem csak apai minőségében vesz részt az esküvőn, hanem felszentelt papként ő fogja celebrálni a fogadalmi ceremóniát. Mindenesetre olyan fickó ő, akivel nem ajánlatos ujjat húzni. Meyer ezt így kommentálja: „az egy dolog, hogy tisztelni kell az apósod, ám az már másik, meglehetősen félelmetes dolog, amikor tisztelegned is kell neki.”

„Egyfelől az őrmester kedves és mézesmázos a lányával, a kis Sandrával, másfelől azonban pillanatok alatt képes lenne eltörni Connor nyakát, ha úgy érzi, hogy túl messzire ment a bajkeverésben – mondja Waters. – Elég Forstertől egy halovány gesztus, és máris tudjuk, mi jár a fejében… és ezek a gesztusok a legszörnyűbb gondolatokat sejtetik a háttérben.”

Az őrmester korábbi feleségét, Vondát, Anne Archer alakítja. Az anyósjelölt a bárpultnál elmondja Connornak, hogy ő valójában osztja abbéli véleményét, hogy a házasság igencsak elavult és idejemúlt intézmény. Ám Conorral ellentétben ő még hisz az igaz szerelemben.

„Vonda kétségtelenül egy femme fatale, egy szexis nő, függetlenül attól, hogy hány éves. Ilyen figurák ritkán tűnnk fel a filmvásznon – mondja Archer –, és már csak ezért is meglehetősen üdítő jelenség Vonda alakja a filmben. Semmi idejemúlt vagy régimódi nincsen az anyósjelöltön. Nagyon intelligens nő, akinek kitűnő humorérzéke van. Bölcs és nem ítél el senkit alaptalanul, közhelyes előfeltevések alapján.”

Az őrmester és ex-neje a válásuk óta most találkoznak először, és esetükben a nagy kérdés: túl tudnak-e lépni korábbi ellenségeskedésükön azért, hogy osztozhassanak lányuk örömében.

A szereplőgárdát olyan színészek teszik kerekké, mint Daniel Sunjata, aki az eminens Bradet játsza, az antiConnor típust, akivel Jennyt össze akarják boronálni; vagy a koszorúslányokat alakító Camille Guaty, Rachel Boston és Amanda Walsh; és nem utolsó sorban az énekes dalszövegíró, Christina Milian, akivel a történet elején Connor gyorsan múló érzelmi, de főleg testi viszonyba bonyolódik – akárcsak számtalan más lánnyal egészen a nevezetes esküvő napjáig.