Buddha elsüllyedt szégyenében

Egy ötéves afgán kislány fejébe veszi, hogy márpedig ő iskolába akar járni. Megpróbáltatásain keresztül, a film forgatása idején mindössze 19 éves iráni rendezőnő egyedülálló bátorsággal kritizálja egy ultrakonzervatív iszlám diktatúra durva és ostoba, nőket kirekesztő törvényeit.

A modern sötét középkor
Hogy egy picit képbe kerüljünk: a tálibok (nevük a 'tanítvány' arab megfelelőjéből ered) valójában az afgán pastu nemzetiség vezető rétegének iszlám iskolákban kiképzett fiatal tagjait takarta, akik Afganisztánban 1996 és 2001 között voltak hatalmon. Mozgalmuknak, a Talibánnak alapítója, Omár mullah indította el a lelkes fiatalok háborúját a korrupt, egymást gyilkoló mudzsahedinek (más nemzetiségű afgánok) ellen, akik az ország oroszok általi megszállása után éppen egymásnak estek. A Talibán ideológiájának alapja a közhiedelemmel ellentétben azonban nem a Korán, hanem a pastu törzsi szokásjog. A szunnita mohamedán hit és az iszlám törvénykezés (a sária) ehhez tulajdonképpen a kereteket adja. A nemi elkülönülés, a vallási előírások, a vétkesek megbüntetésének módjai kétségtelenül a sárián alapulnak. Ebben a tálibok felfogása közös a muzulmán világ fundamentalistáival, de a Talibán a feudális-törzsi hagyományokat helyezi előtérbe – már csak azért is, mert legtöbb ideológusuk alig képzett falusi mullah, akik egyáltalán nem nevezhetők mohamedán hittudósoknak. A pastu törzsek szokásjogát ismerik elsősorban, s azt alkalmazzák az élet minden területén, a nők látványos jogfosztásától a köztörvényes esetekig. A bűnösök (kvázi mindenki, aki nem tálib férfi) büntetése a lehető legembertelenebb, a sötét középkort idéző büntetések kíméletlen alkalmazása: nyilvános halálra kövezés, végtagamputálás, stb. A tálib rezsim, az általános emberi szabadságjogok rendszeres, durva és brutális megsértésén túl a leghiábavalóbb és legérthetetlenebb pusztítást az Afganisztánban sok helyen fellelhető ősi buddhista kegyhelyek és Buddha-szobrok körében végezte. A világot bejárták a Bamiyan-folyó völgyében található ezeréves, több mint 25 méter magas, sziklába vájt Buddha felrobbantását ábrázoló híradófelvételek. Az egyetemes emberi kultúra egyik fontos, az egyiptomi piramisok léptékéhez mérhető alkotása a Kalasnyikovjaikat győzedelmesen rázó tálibok ujjongása közepette vált gomolygó porfelhővé.

Díjak, sikerek
A felrobbanó Buddha-szobor megdöbbentő képe zárja keretbe a forgatás idején 19 éves (perzsa származású) Hana Makhmalbaf mély, bölcs, mégis derűs filmjét, mely komoly díjak sokaságát nyerte el eddig olyan fesztiválokon, mint a locarnói, velencei vagy a berlini. A film egy kendőkbe bugyolált 5 éves kislány erőfeszítéseiről szól, aki mindenáron iskolába szeretne járni egy olyan világban, ahol szinte áthághatatlan problémát jelent még egy ceruza, egy füzet megvásárlása is, túl az ultrakonzervatív tálib rezsim nők oktatását korlátozó rendelkezésein túl.

Amatőr báj, súlyos mondanivaló
A filmben kizárólag olyan amatőr szereplők játszanak, akik nemhogy mozit, televíziót, de talán még mozgóképet, sőt fényképet sem láttak életükben – bájos és tiszteletreméltó igyekezettel, meghatóan. Az ifjú, iráni származású rendezőnő ügyesen kifundált szituációkba kényszeríti őket, melyeket csak úgy oldhatnak meg, hogy azok a rendező szándékai szerint működjenek a film képein. Így tud megvalósulni a filmben mindaz, ami ebben a kultúrkörben szinte elképzelhetetlen: egy nő (amellett, hogy filmet, tehát a Korán által bűnösnek is tekinthető dolgot készít) fanyar iróniával és okos éleslátással fogalmaz meg erős kritikát egy olyan rendszer iránt, mely a nőket elvileg és gyakorlatilag alacsonyabb rendűnek tart a sárból tapasztott putrik körül bóklászó kecskéknél. A filmben főszereplője, elbűvölő kislány azonban mindebből semmit sem sejt. Ő csak megirigyelte a szomszéd fiút, ahogyan az fennhangon citálta az ábécét, és szeretett volna ő is világgá kiáltani: Én is iskolába járok! Fogalma sincs még arról, hogy ez itt, ebben a környezetben azt jelenti: én is ember vagyok. Pedig nem az. Rövidke, mélyen megindító és megható alkotás Hana Makhmalbaf egyszerű, de hatásos eszközökkel operáló filmje, mely a közelebb viheti a nézőt egy olyan terület megértéséhez, ami ma a világ egyik legsúlyosabb problémagócát jelenti.