Weltler Sándor – 2009. november 8 – Lk 12,54-59
Addig, amíg még mehetsz!
Helyzetfelismerésből – elégtelen! Az emberek nem látják, nem akarják meglátni, hogy az ítélet felé haladnak. Pedig nagy bajba kerülhet, aki rosszul ítéli meg, méri föl a helyzetét. Íme, néhány szemléletes példa!
Az első a Bibliából való. Amikor a babiloni seregek körülvették Jeruzsálemet, sokan emlékeztek még Ézsaiás szavára, hogy „az Úr temploma ez!", s azt hitték, hogy mint száz évvel azelőtt, őket nem érheti baj. Aztán kiderült, rosszul hitték. A város elesett, a templomot lerombolták, a népnek hetven évre fogságba kellett vonulnia. A rabok menetének az élén talán éppen azok haladtak, akik a leghangosabban mondogatták: „Az Úr temploma ez! Az Úr temploma ez!" Helyzetfelismerésből elégtelen!
Aztán egy az irodalmi példa. Mikszáth egyik ismert regényének hőse Buttler János, akit erőszakkal házasított össze a ravasz Dőry báró. A Patakra visszatérő diákot (barátjával együtt) kér pandúr várta az útkereszteződésben, hogy a kastélyba kísérje őket. Amikor ilyen „díszkíséretben" vonulnak a röszeki dráma színhelyére, Buttler gróf megjegyzi: „Aki minket így lát, még azt is hihetné, hogy foglyok vagyunk." A mondat pikantériája, hogy már akkor foglyok voltak, amire azonban csak később derült ki. Helyzetfelismerésből elégtelen!
Vegyünk egy a példát a magyar történelemből is. A második világháború befejezését követően éveken át amerikai repülőgépek járőröztek a magyar légtérben. Az orosz megszállást nehezen viselők, mint az időjárásra kíváncsi emberek, reménykedve csak az eget kémlelték: „Már gyünek!" Azaz az amerikai „felszabadítók", akik majd szépen kitessékelik innen az oroszokat. Történetünk hőse éppen befogott a kocsiba, amelyet két szép ló húzott, s miközben ő az eget kémlelte, nyílt az utcakapu, jött a hatóság (akkor még nem APEH volt a nevük), akik még az ostort is kivették a megdöbbent paraszt kezéből, és minden jószágát rekvirálták. Ha már a történelemnél tartunk, állapítsuk meg, hogy bár megígérték, '56-ban sem jöttek. Helyzetfelismerésből elégtelen!
Isten igéje soha nem arra tanít, hogy „merengjünk a múltak ütemén". Hallottuk a súlyos, ránk nehezedő kérdést: „ezt az időt pedig miért nem tudjátok megítélni?" Mert bizony a nagy kérdés napjainkban is éppen az, hogy mit gondolunk erről a mostani időről! Vegyünk hát egy mai példát is! Ma sokan együtt zengik, amit az egyik gitáros-ének szövege új énekként ad a szájukba: „Az Úr van itt!"? De mi van akkor, ha nincs itt? Aztán: „Ő vár rád!" És mi lesz akkor, ha nem ő, hanem a smasszer? Akkor az van, amire Jézus szava ma figyelmeztet: „ezt az időt pedig miért nem tudjátok megítélni?" Ha így van, márpedig úgy tűnik, hogy így van, akkor helyzetfelismerésből bizony nekünk is elégtelen!
Jézus világosan megkülönbözteti azt a helyzetet, amikor az ember megy az úton, amikor még mehet, oda, ahova csak akar attól a helyzettől, amikor az embert viszik, igénk szóhasználatával „hurcolják". Mit is mondott egykor Péternek? „Amikor fiatal voltál, oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod." Amikor a „veszendő kincseinket" már elvették és elvitték tőlünk, ránk kerülhet a sor! Addig kell tehát megbékélni, amíg ellenfelünkkel az előjáró elé megyünk. Ha ezt elmulasztjuk, késő, mert utána már visznek, mégpedig a szokott útvonalon, mely ősi, kitaposott és közismert ösvény: bíró, börtön börtönőrrel. Aztán fizetsz, nem ritkán az életeddel! Jézus szerint az adott helyzetben való helyes magatartásra mindenki magától is rájöhetne. Föl kellene hozzá ismernünk az idők szavát!
Megszabadulni az ellenféltől csak egyféle módon lehetséges: megbékéléssel, megegyezéssel! Bármilyen áron is! Jézus szerint, aki reálisan méri fel a saját helyzetét, feltétlenül kibékül azzal, aki ellen vétkezett. Most nem arról van szó, hogy neked ki mivel, mennyivel tartozik, hanem arról, hogy te kinek mivel és mennyivel tartozol. Aki ma csak az államadósságot látja maga előtt, aki csak azt hangoztatja, hogy a munkáltatója neki mennyivel tartozik, a bizonyítványába önkezével is beírhatja: helyzetfelismerésből elégtelen! A helyes helyzetfelismerés az adósság elengedése, az, hogy te engedd el a neked tartozó adósságát!
Ismert jelenség, hogy aki fájós fogával az orvoshoz tart, rendszerint elmúlik a fogfájása. Az ítélet vasárnapját nem kell koromfeketére festenünk. Istennek még az ítélete is irgalmas! Olyan ez a vasárnap, mint egy műtét. Azzal ment meg, hogy megítél, ahogyan Dávid könyörgött egykor: "Ítélj meg, Uram, és ments meg engem!" Ma még mehetünk az úton, de nem vagyunk már messze attól, amikor majd visznek. De akkor már késő!
Vannak előttünk intő, figyelmeztető példák, amelyekből le kell vonnunk a tanulságot. Az időjárásnál sokkalta fontosabb a helyzetfelismerés, helyzetjelentés, de nem a külpolitikai, nem is a belpolitikai, hanem a saját, egyéni helyzetünké. Tudjuk, hogy az emberek kezében is Isten kezében vagyunk, ámde ebből senki ne vonjon le téves következtetéseket! Éppen, mert Isten kezében vagyunk, béküljünk meg még az úton! Ámen.
