Weltler Sándor – 2009. 12. 27. – Ézs 45,5-8
KARÁCSONYI ISTENKÉPESLAP – Istenképünk - Jézus. Jézus-képünk - Isten! Nincs Isten más, csak ő. Nincs, nincs más segítő, segítség csak tőle jő! Kezdettől fogva az ember fúr és farag, mesterkedik, úgy is mondhatjuk, hogy ezermesterkedik, melynek következteében az isteninknek és istenkéinek se szeri, se száma. Előbb-utóbb aztán mindegyikről kiderül, hogy nem istenek. Ha bukik a birodalom, vele buknak az isteneik, istenkéik is! Legjobb tudomásom szerint ma már senki nem imádja Egyiptomban Íziszt és Oziriszt. És a nagykeblű Artemisz is rég kiment a divatból, mint istennő mindenképpen. A mögöttünk hagyott korszak nagyjait sem övezi már isteni tisztelet, amellyel a népek egykor ütemesen tapsoltak nekik, istenítették őket. Miközben faragványaink egymásután tűnnek el a történelem süllyesztőjében (istenítélet), az egy örök Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus változatlanul Isten, és uralkodik földön, égen, és uralkodásának nem lesz vége. Habár Ady úgy énekelte, hogy sose hull le a vörös-csillag, íme, még az is lehullott. Az istenek és istenkék között a csillaghullás nyilvánvalóan folytatódni fog, de az ember ebből mit sem tanult: továbbra is mesterkedik, egyre-másra fúrja, faragja a maga isteneit, istenkéit. Az a bizonyos Dávid-csillag, vagy ha így jobban tetszik, a "lángos-csillag" ezzel szemben megingathatatlan. Nem dölyfös, sokkal inkább munkálkodó, hiszen dolgozni csak szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes! Nem véletlenül mondja háromszor is ebben az igében a próféta: nincs más, nincs más, nincs más! Föl kellene hagynunk a mesterkedéseinkkel, okoskodásainkkal, bölcselkedéseinkkel, mert csak szemétre való dolgokat hozunk létre.
A másik istenellenességünk az eszünk, az értelmünk, az, ahogyan Istenről gondolkodunk, vélekedünk. Tegnap az egyik a híres római katolikus teológust kérdezték karácsonyról, vallásról, Istenről, hitről, keresztyénségről, aki többek között ezt mondta: „Itt, a tv kamerája előtt elmerem mondani, de ha az éjféli misén ilyeneket mondanék, megköveznének érte a híveim.” Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az átlaghívőknek annyira téves és helytelen elképzeléseik vannak Istenről, vallásról, karácsonyról, hogy botrány törne ki, ha valaki végre meg merné nekik mondani az igazat. Tapintatból most csak egy példát hozok, azt, amelyet Ézsaiás által Isten itt kijelent magáról. Ezt mondja: „Én szerzek békességet, én teremtek bajt.” A legtöbb ember úgy gondolja, hogy Isten nem tehet rosszat. Nem verheti a világot, nem viselhet háborúkat, nem bánthat, ölhet meg senkit. Ha ilyesmi történik, azt nem az Isten cselekszi, hanem a gonosz. Isten legföljebb is csak megengedi, hogy ilyenek és az ehhez hasonlóak történjenek. Ezzel szemben mit mond az ige? Azt mondja, hogy akit mi Jóistenként tisztelünk, bajt is tud okozni. Sőt: minden bajt ő cselekszik. – Olyan világban élünk, amely (legalábbis papíron) garantálja az emberek, még a gyermekek jogait is. Elítéli azokat, akik nem tartják tiszteletben. Istentelenségünk tehát nemcsak más istenek készítésében jeleskedik, hanem abban is nagymester, hogy az élő Istent újra és újra a vádlottak padjára ülteti. Luther ezt így mondta: „Olyan ez, mint amikor egy cipészt, vagy szíjgyártót arra kérnek, jelenjék meg a bíróság előtt. Akkora tiszteletre nem tartja méltónak a „hús" az Istent, hogy higgyen igazságában és jóságában, ha valamit még azon túl is tesz ellenünk. Álljon tehát félre Őfelsége, aki mindent alkotott, a teremtés söpredéke, az ember elől.” Ha Isten bajt okoz, inkább azon kellene elgondolkodnunk, miért tette, teszi azt, aminek semmi köze az igazságossághoz! A mi istenképünk szerint Isten szerez békességet, de ő teremte a bajt is közöttünk.
Isten tehát bajt is tud teremteni, okozni nekünk. Az egek azonban karácsonykor nem bajt, hanem igazságot harmatoznak! Ahova pedig Isten igazsága hullik, ott szabadság terem! A műkedvelő ember ezúttal is kontárkodik, mint egy kisgyermek az édesanya konyhájában. Amit kifőz, kotyvaszt, szemmel láthatóan nem étel, azaz nem igazság, nem szabadság, hanem egyfajta kotyvalék. Még csak nem is féligazság, félszabadság, annál sokkal rosszabb. Olyan, mint a gyermekek által készített játékétel a homokozóban, mely vízből és földből áll. Ehetetlen. Aki belekóstol, annak köpnie kell, és fékeznie magát, hogy ölésre ne vetemedjék. Az idén esős, sáros karácsonyunk volt. Az is lehet, hogy Isten éppen ezzel szerette volna fölhívni a figyelmünket az ő égi áldására, nagy kegyelmére és igazságára, amelyet az idők teljességében a földre hullatott, hogy ott szabadságot teremjen nekünk. Lehet, hogy sokan nem értenek velem együtt, mégis kimondom: amire nekünk a leginkábban szükségünk van, az éppen az igazság harmatozása, hogy egy szabadnak mondott országban ne csak papíron, hanem a valóságban is szabadság lehessünk. A Fiú mindenesetre eljött a világba. S ha a Fiú megszabadít, valóban szabadok leszünk. Hála Istennek, nem embereken áll vagy bukik az igazságból sarjadó szabadság. Isten műve az! S ezért föltartóztathatatlan. Igaz karácsonyunk szabadságot terem! Kell ennél több?
