Weltler Gábor igehirdetése – 2009. 11. 15.– Jn 5,24–30

Létrehozás: 2009. november 16., 15:49 Legutolsó módosítás: 2009. november 16., 15:50

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.”

„Egységben az erő!” 

A szó ereje 

Keresztyén gyülekezet, szeretett testvéreim az úr Jézus Krisztusban. A kimondott szónak ereje, hatása, következménye van. Szokták mondani, hogy valaki a „szavával ölni tudna”. Az „adott szó kötelez” – hallhatjuk nagyon sokszor. Megszólalni, beszélni tehát mindig hatalmas felelősség. Ehhez a kijelentéshez ragaszkodnunk kell ma is, noha sokan vannak (sajnos), akik szavaink megrontásán és elértéktelenítésén fáradoznak, nem kevés sikerrel. Akik számára a beszéd nem egyéb, mint „kecsesen okos csevegés.” Oly sok sebet ejtettek már és ejtenek mind a mai napig kultúránkon, amelyek közül talán a legsúlyosabb támadás a szó és a nyelv ellen zajlik. Minden relatív: hol így kell érteni valamit, hol úgy. Semmi nem biztos, semmi nem egyértelmű. Elvesztették a súlyukat a kimondott szavak, pedig hatalmas igény van a tiszta beszédre! Közös talán mindnyájunkban, hogy vágyunk az őszinte szóra! Ha ezzel az óhajjal érkeztünk meg a templomba, akkor jó hírrel szolgálhatok. 

Jézus szava teremtő szó 

Ma, reménység vasárnapján János apostol is a szó erejéről tesz bizonyságot. Nem holmi emberi fecsegésről, hanem Isten szavának, a szent igének a hatalmas erejéről. Amit szintén oly sokan próbálnak megrontani. Van egy szép énekünk, amelynek egy sora így hangzik: „szent igéd rontják, támadják.” Hogy elértéktelenítsék számunkra, és aztán ne foglalkozzunk vele. Pedig egyedül az Isten szavának van teremtő ereje! Már a világ keletkezésénél is ezt látjuk: elég volt neki annyit mondania, hogy „Legyen!” – és lett. Mindent, ami körül vesz minket, ő hívott életre szent szavának erejével. Ez az életre keltő szó, az ige, az egyedüli tiszta beszéd, amelyet ma Jézustól hallunk. Amely hitet ébreszt, amelynek örök életre keltő ereje van. Bár meglehet, hogy sokaknak bántja a fülét. Mindig is így volt. Épp a következő fejezetben olvashatjuk, hogy Jézust sokan elhagyják, mert túl keményen beszél. Amikor pedig a tanítványokhoz fordulva megkérdi, hogy ti is el akartok hagyni, így szól a válasz Pétertől: „Uram, kihez mehetnénk, örök élet beszéde van nálad!” Ezt kell nekünk is meglátnunk: Jézus szava örök életre keltő szó, mert Jézusban is – mivel Isten Fia – ugyanaz a teremtő erő munkálkodik, csodálatos egységben az Atyával. Mondhatnám úgy is: egységben az erő! Sajnos ezt a csodás egységet az egyháztörténet számos alakja próbálta felrúgni, tönkretenni, megrontani. Olyan emberek, akik nem értették, hogy „Jézusnak is élete van önmagában”, ahogyan azt János apostol mondja ma igénkben, tehát ő is Teremtő és nem pusztán teremtmény. „Minden általa lett, és nélküle semmi nem lett, ami létrejött.” Hányan próbálták mégis Jézusnak ezt az isteni voltát megkérdőjelezni. Akik azt állították, hogy ő csak egy kiváló ember, az első teremtmény, de kisebb az Istennél. Akik azt állították, hogy csupán egy bölcs próféta, akinek tanítására érdemes odafigyelni, de nem Megváltó. Akik arról próbálták meggyőzni az embereket, hogy Jézus csak az apostolok fejében támadt fel, valójában a halott testet maguk a tanítványok lopták el, s még sorolhatnám, akik lépten-nyomon igyekeztek e szent egységét (az Atya és a Fiú egységét) körmönfont gondolatmenetekkel, pusztán a ráció, az értelem segítségével meggyengíteni. Nem jártak sikerrel, s bárki is fogna ilyen kísérletbe, nem járhat sikerrel. Hiszen sziklaszilárdan állnak Jézus Urunk szavai: „Az Atya és én egyek vagyunk”. „Aki engem látott, látta az Atyát is!” Akik ismerjük a Szentírást, tudjuk nagyon jól, hogy Jézus szavának is teremtő ereje van. Számos csodája, és gyógyításai is erről tanúskodnak. Ez az újjáteremtő ige szól ma is számunkra, hogy higgyünk, és üdvözüljünk! Ezért csak az ő hangját hallgassuk, csak az ő szavára figyeljünk! Mert ez a szó nem értéktelenedik el soha, ez a szó nem hódol be különféle korok divatjainak, ez a szó soha nem romlik meg, ez a szó mindig őszinte és tiszta, csak ez a szó őszinte és tiszta. Amikor Jézus megkeresztelkedett, a Lélek egy galamb formájában leszállt rá, s hang hallatszott a mennyből, Isten szava: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm: őt hallgassátok! Itt is tetten érhető e csodás egység. 

Jézus szava megtartó szó 

Jézus szava nemcsak hitet teremtő, de megtartó szó is! Mai igénk szerint Jézus vitában áll. Természetesen a farizeusok egy csoportja vonta őt ismét felelősségre, akik nem nézték jó szemmel, hogy szombatnapon gyógyított, és ezzel újból törvényt szegett! Épp mai textusunk előtt olvashatunk a Bethesda tavánál 38 éve fekvő beteg ember meggyógyításáról. Ismerjük jól a történetet! A tóparton százával feküdtek a különféle nyomorúságban szenvedő emberek, akik gyógyulni vágytak. A Bethesda szó egyébként beszédes név, magyarul azt jelenti: az irgalom, a könyörület háza. Valóban az irgalom és a könyörület háza volt? Ahol időnként egy-egy ember, aki ügyesebb és gyorsabb volt a többieknél, meggyógyulhatott? Amikor Jézus megérkezett a tó partjára, akkor vált igazán az a hely az irgalom és a könyörület házává. Mert Jézus maga az irgalom és a könyörület, aki nem válogat ember és ember között, akinél nem a gyorsabb és az ügyesebb ér el eredményt, hanem mindnyájunkat megszólít a legváratlanabb pillanatban is, amiképp a 38 éve ott fekvő betegnek is szólt: „Kelj fel!” Az pedig felkelt, és járt. Meggyógyult. 

Jézusnak ez a tette Isten irántunk való irgalmáról tanúskodik. Milyen kegyelmesek ezek a szavak számunkra, hiszen mindnyájan megbizonyosodhatunk: Isten azt akarja, hogy meggyógyuljunk, és vele éljünk. Micsoda ereje van az irgalom szavának mai korunkban, amikor lassan-lassan újra farkastörvények kezdenek eluralkodni ember és ember között. Amikor mindenben a pénz diktál, mi pedig „egymást felfalni is képesek vagyunk érdek’ink csatáiban” – ahogyan a költő mondja. Amikor ömlik ránk a sok szenny a tévéből, rádióból: gyilkosságok, csalás, hazugság. Ostoba filmek, véres számítógépes játékok sora butítja a gyermekeket. Sokan nem is tudják elképzelni, hogy lehet szeretettel fordulni a másik iránt. Ha valaki mégis jó szándékkal van a másik felé, rögtön felmerül a kérdés: mi a hátsó szándék? Ekkor megszólal az evangélium, amely azt hirdeti: Jézus, az Emberfia irgalmasan fordul hozzánk! Nem átvágni, becsapni akar, nincs hátsó szándék, csak egy: megszabaduljunk a bajtól. Nemcsak a földi nyavalyákra, betegségekre, H1N1-re gondolhatunk, hanem a legnagyobb betegségünkből, a bűntől való megszabadulásra! Mert Isten irgalmának csúcspontja a kereszt. Az gyógyult ember igazán, aki lelkében is meggyógyul, akinek a fekete kereszt ott a szívében (mint a Luther rózsában), s a bűnbocsánat kegyelméből él. Mert Jézus szava irgalmas és könyörületes hang, vagyis megtartó szó, amelyre nap mint szükségünk van. 

Jézus szava ítélő szó 

Jézus szava ítélő szó is! Isten erre is felhatalmazást adott neki. Ahogyan rendszeresen elmondjuk a hitvallásban: újra eljön ítélni élőket és holtakat! Azt mondja az ige, hogy lesznek, akik az életre, de lesznek, akik az ítéletre támadnak fel.” Ki áll majd az egyik és ki a másik oldalon, azt nem mi döntjük el, másképp kifejezve: nincs beleszólásunk. Bár sokszor szeret az ember olyan szerepben tetszelegni, hogy ő dönt életről és halálról, hogy ő az élet és halál ura, sokan el is hitték, s talán ma is vannak, akik elhiszik magukról, hogy ilyen hatalom van a kezükben. Nem is kell messze menni, elég csak a 20. század magyar történelmét megfigyelni. Mind-mind elbuktak! Ahogyan a legnagyobb hatalmak is a történelem folyamán. Hol van Nagy Sándor birodalma, vagy épp a római birodalom? Sehol! De Isten országa még mindig áll, s örökké állni fog! Ez az egyedüli örök birodalom. Ki tartozik bele, ki lehet polgára? Ezt csak Isten látja! Egy magyar énekes dalszövegében így ír az utolsó ítéletről: hogy „hited mit ér, arról bírád ítél!” Jézusé a döntés joga. Találgatni felesleges. A mi ismeretünk csak töredékes. Istené tökéletes! Mi tükör által homályoson látunk, ott színről színre fogunk látni mindent. Ott nem lesz „jó pofizás”, véget ér a képmutatás, s előkerül az, ami igazán a szívben rejlik. Ezt pedig csak Isten ismeri, ezért az ítélő szó is az övé! Nem kell félnünk, mert igazságos lesz az ítélete. Ha valakinek, akkor nekünk, magyaroknak biztos nem kell bemutatni, hogy milyen a hamis ítélet. Koncepciós perek áldozatául esett mártírokkal van tele történelmünk. Ez az ítélet más lesz, mert az egyedüli Igaz Bíró, az élő Úr mondja ki! 

Jézus szava – a remény szava 

Ma tehát nem találgatnunk kell, a másikat méricskélni, hogy mennyivel tett többet vagy kevesebbet. Félretehetjük ezeket az emberi gyarlóságból eredő gondolatokat, és bátran örvendezhetünk, és hálát adhatunk, mert újra és újra halljuk a jézusi szót, amely hitet ébreszt, amely teremtő erővel bír. Nap mint nap halljuk a bűnbocsánat és az irgalom igéjét, amely a megtartó szó, s arról tanúskodik számunkra, hogy Jézus a kereszten bűnbocsánatot szerzett! Halljuk az ítélő szót is, amely elárulja, hogy a keresztre feszített Krisztusba vetett hit nélkül ítélet alatt lévő, elveszett bűnösök vagyunk. Végül halljuk meg ma mindezekben – a teremtő, a megtartó, az ítélő szó mellett – a reménység szavát is: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életre.” Nekünk tehát nem „csalfa vak” reményünk, hanem élő reménységünk van! Mert ez a négy szó, ez a négy hang valójában egy. Az egyetlen és örök evangélium hangja! Mert evangélium sem négy van, csupán egy, ami viszont mindenre elég: Jézus a kereszten legyőzte a halált, s minket örök oltalmába hív. Ez adjon reménységet ne csak ezen a vasárnapon, hanem életünk minden napján. Ámen.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben