Vető István – Temetői istentisztelet a cinkotai köztemetőben

1. Bevezető ének: 376_1-3

2. Bevezetés

            Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen

L.:      Uram, nyisd meg ajkamat,

GY.:    hogy hirdesse szám a Te dicséretedet.

L.:      Áldjuk az Atyát és a Fiút a Szentlélekkel együtt!

GY.:    Dicsérjük és magasztaljuk őt örökké. Ámen 

3. Bűnbánat zsoltár

Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem!

Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon,

            nem találtak lakott várost.

Éheztek is, szomjaztak is,

            elcsüggedt a lelkük.

De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban,

            és kimentette őket szorult helyzetükből.

A helyes útra vezette őket,

            hogy lakott városba jussanak.

Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért,

            az emberekkel tett csodáiért,

mert megitatta a szomjazókat,

            és jól tartotta az éhezőket.

Én Istenem...

4. Kegyelemhirdetés

"...a reménység nem szégyenül meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk..." Róm 5,5-6.

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. 

Jézus él, én is vele...

5. Igeolvasás, igehirdetés» 

Jn 6, 48. 51

Jézus mondja: „Én vagyok az élet kenyere. …

Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le:

ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké,

mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért,

az az én testem.”

Az élet kenyere… 

Bevezetés: A kenyér = élet. Bizonyos tájakon még talán ma is így nevezik azt a táplálékot, ami számunkra nélkülözhetetlen. Hiába mondják az egészségesen táplálkozók, hogy kevés kenyeret kell enni, inkább helyettesíteni kell azt valami mással: gabonapelyhekkel, különböző kásákkal, biokészítményekkel. Azért mi csak akkor érezzük jól magunkat, ha a kenyér ott van az asztalunkon.

Ezért a magyar nyelvben a megélhetést a kenyér-kereset biztosítja, a létfontosságú problémákat kenyér-kérdéseknek nevezzük. Az a társunk, akivel együtt éljük az életünket: kenyeres pajtás, akit meg akarunk győzni arról, hogy nekünk adjon igazat, azt lekenyerezzük, s még folytathatnám a szójátékokat. Hadd buzdítsam a Testvéreket, gondolják tovább ezt a sort! Bizonyára ebben az összefüggésben újabb és újabb mondanivalók nyílnak meg Mindannyiuk számára.

Jézus most olyan kenyérről beszél, amely a földi létszükségleten túl ad táplálékot. Nem csupán lelki vagy szellemi táplálékról van itt szó, hanem olyan életet adó ajándékról, amely reménységet adhat most is, amikor előre ment szeretteink sírjait látogatjuk, a fejfákról kiböngészve az egyre halványodó betűket és évszámokat.

Ezen a helyen minden a halálról és az elmúlásról beszél, Jézus viszont itt is rá tud mutatni az élet horizontjára. 

1. A mennyei kenyér leszállt az égből. Jézus úgy beszél a mennyei kenyérről, hogy tudja: hallgatósága ismeri a zsidók történelmi hagyományát a pusztai vándorlásról. Számukra világos, hogy amikor Jézus „mennyei kenyérről” szól, akkor az nem lehet más, mint a manna, a Gondviselő Úr naponként ajándékozott tápláléka a kitikkadt földön bolyongó nép számára. Olyan táplálék, amelyért senki nem dolgozott meg, amit még „kiimádkozni” sem lehetett. Az Úr találta ki, az Úr adta, sőt az Úr vette el, ha valaki többet akart belőle gyűjteni, mint amennyire szüksége volt arra a napra.

Aki ebből a mannából evett, sőt, aki ezen a mannán élt hosszú időn keresztül, megtanulta alázattal és hálával elfogadni, amit az Úr adott. Megtanulta, hogy minden falat Isten kegyelmes jelenlétét hirdeti, s hogy nem lenne élete e nélkül a naponként gondoskodó Isten szeretete nélkül.

S lám, annak is tanúi lehetünk, ha Mózes könyveit olvassuk, hogy egy idő után ezt is megunta a nép! Zúgolódott, megundorodott a mannától! Súlyos vétség volt ez Isten szeretete ellen! Nem tudták már többé megbecsülni, ami az életüket jelentette: ami fenntartotta őket, ami reménységet adott a holnapra.

Ilyenek vagyunk mi is, amikor Isten ajándékaitól megundorodunk: amikor „meg kell elégednünk” a vigasztalással, a türelemre intéssel, az örök élet reménységével. Amikor nem kapunk többet arra a kérdésre, hogy miért van elmúlás, csak annyit, hogy – majd... feltámadunk...

Jézus saját magára mutat, amikor ezt mondja: „Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le.” S amikor nem tudunk megelégedni Jézus jelenlétével, amikor többet akarunk, mint amit kapunk, ezt a mennyei kenyeret utasítjuk vissza. 

2. Annak van élete, aki Krisztusból él. Ha egy életmód-tanfolyamon ezt az igazságot hangoztatnánk, bizonyára sokan kinevetnének. Hiszen olyan szenzációs módszerek vannak ma már az önmegvalósításra! Én is szinte naponta kapok keresetlen e-mail üzeneteket: „Hogyan kell hatékonyan tanulni, Akarsz sikeres ember lenni, Gazdagságra vágysz?, stb.” A modern ember szerint annak van élete, aki „életrevaló”.

Jézus viszont egészen mást mond! Mit érsz a gazdagsággal, a földi kincsekkel, ha ezek idővel mind a semmiben vesznek? A néhány évvel ezelőtti országos evangélizáción Budai Ilona ezt a történetet mondta el: Népdalgyűjtése során egy erdélyi idős bácsi megkérdezte: Kedves Ilona, mekkora zseb lesz a halottas ruháján? Nem tudom – felelte. Semekkora, kedvesem! Azon a ruhán nem lesz zseb, mert ebből a világból semmit sem vihetünk a másvilágra!

S ez nem csupán egy népi bölcsesség, hanem Jézus világos tanítása. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön! Viszont arra buzdít mindnyájunkat, hogy az Ő Országát és Igazságát keressük – mert akkor lehet életünk, örök életünk. Az Ő Országa és Igazsága pedig ott van, ahol komolyan veszik szavát, ahol az Ő követésére szánják magukat, ahol az emberekek egymás krisztusaivá tudnak válni.

S ebben a világban igen nagy szükség van erre! Különösen ilyenkor és ilyen helyen – amikor egymás vigasztalói és bátorítói lehetünk (ahogyan Krisztus is lehajolt a síró özvegyasszonyhoz, testvérüket sirató barátaihoz, a leányát gyászoló szülőkhöz). Aki Krisztusban él – élete van. 

3. Krisztus teste az élet. Ez a felolvasott ige végső mondanivalója. Így teljesedik be Isten ígérete a bűnbocsánatról, a feltámadásról és az örök életről! Reménységünket az alapozza meg és az szilárdítja meg, hogy Jézus vállalta földi küldetését, amikor odaadta magát mindnyájunkért. A Golgotán elszenvedett halála életet jelent minden hívőnek. Bizonyára sokan emlékeznek a Ben Húr című filmre, amelynek a főhőse egy zsidó férfi, aki egy keresztyénné lett lányt szeret, s végigjárja a megtérés gyötrelmes és hosszú útját. A film végén leprás húgát kimentve a leprások völgyéből indul hazafelé, amikor nagy vihar éri őket, s egy barlangba húzódnak. Azokban a pillanatokban leheli ki lelkét Jézus. A Golgotáról a heves eső folyamokban mossa le a vért a hegyoldalon, s közben egy villámlás fényénél meglátjuk, ahogy a leány megtisztult a leprától. Jézus vére megtisztította őt.

Így ad életet nekünk is a meghalt és feltámadt Úr Jézus. Ebben bízva emlékezhetünk szeretteinkre, és gondolhatunk saját életünk végére is.                                                           Ámen

6. Imádság, Miatyánk 

Imádkozzunk!

Gyülekezetünk tagjaira emlékezünk. Azokra, akik ebben a temetőben pihennek, különösen azokra, akik ebben az évben hunytak el. Gondolunk előre ment szeretteinkre, akiknek sírját más temetőkben látogatjuk meg, vagy talán idén el sem juthatunk oda. Gondolunk gyülekezetünk elöljáróira, akik mát megpihentek nehéz szolgálatuktól.

Kérünk, őrizd meg emléküket, hitük példáját állítsd elénk, bennünket pedig taníts őszinte reménységre, hogy a feltámadás evangéliumáról tanúskodjunk a világban! Ámen

Miatyánk… 

7. Szentháromsági áldás 

Áldjon meg titeket a Mindenható Isten, az Atya és a Fiú és a Szentlélek!  Ámen 

8. Befejező ének: 376_4-5