Tóth Károly István – Igehirdetés 2011. január 23-án, a vízkereszt utáni 3. vasárnapon

— Felvéve:
Létrehozás: 2011. január 26., 19:28 Legutolsó módosítás: 2011. január 28., 08:35

Elhangzott a takácsi, a pápai és a homokbödögei evangélikus gyülekezetekben. Alapige: 1Jn 3,10-12.16a


Vízkereszt ünnepe után 3. vasárnap, 2011. január 23.

10Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét. 11Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; 12nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak. …

16Abból ismerjük meg a szeretet, hogy ő az életét adta értünk.

1Jn 3,10-12.16a

Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Mi az igazság? Nagypénteken tette fel ezt a kérdést Pilátus az igazságról beszélő, halálra készülő Jézusnak. Ebbe a kérdésbe cinizmus is belehallható, hogy ugyan miféle igazságról beszél, amikor az van is, meg nincs is. Annyiféle van, ahány ember. Úgy csűrjük és csavarjuk, ahogy akarjuk. És ilyen értelemben nagyon mai és nagyon örök ez a kérdés. Mindenkinek megvan az igazsága.

Erről szól ez az igénk, hogy meg lehet-e állapítani az igazságot.

1. Az igazat a hamistól meg lehet különböztetni

Annyi minden próbálja egybemosni ezeket azzal, hogy mindenben van jó és rossz is. Hogy viszonylagos az, mit tekintünk igaznak és mit hamisnak. Ezzel szemben igénk egészen határozottan hirdeti meg, hogy az igazat a hamistól meg lehet különböztetni. Van különbség, észre lehet és észre is kell venni ezt a különbséget.

De ez nem azt jelenti, hogy az ítélkezés pálcáját kaptuk volna a kezünkbe. Az igazat a hamistól meg lehet különböztetni. Ez elsősorban nem arra bíztat, hogy másokat és mások tetteit tegyük mérlegre. Hanem mindenekelőtt magunkba nézzünk. Az igazat a hamistól meg lehet különböztetni. Nem menthetjük magunkban a menthetetlent. Nem magyarázhatunk át mindent az ellenkezőjévé. Milyen igazságom van? Kinek a gyermekeként élem az életemet? Kinek a szabályai szerint? Kinek az útján? Kivel vagyok közösségben? Vajon egyszerűen, minden fenntartás nélkül rávágható ezekre a kérdésekre, hogy Isten gyermekeként élek? Hogy életem minden területét beragyogja az ő világossága? Az igazat a hamistól meg lehet különböztetni. Isten gyermekei vagyunk. Ez az örökségünk. Ezt az örökséget meg lehet különböztetni a kilátástalanság, félelem, sunyiság, rombolás, bizalmatlanság örökségétől. Lemérhető egy-egy tettünkben, megoldásainkban, kilátásunkban, reménységünkben, hogy melyik örökséget éljük. Nem lehet összemosni a kettőt.

Megjelent az igazság a világban. Jézus Krisztusban kirajzolódott egyszer és mindenkorra, végérvényesen, hogy mi a különbség az igazság és gonoszság között, hogy mi az Isten akarata. Nem lehet letagadni. Rá kell nézni, és látszik. Ezt jelenti a vízkereszti időszak. Hogy vége van a csűrésnek-csavarásnak, vége van a nagy elméleteknek, látszik, hogy milyen az Isten, mi az akarata, milyen a hatalma, látszik a világosság. Jézus megjelenése óta ezt nem lehet viszonylagossá tenni.

És Jézusban az látszik, hogy az Isten nem a vége-hossza nincs kimagyarázásoknak, nem a mindent mindennel összekötő féligazságoknak, nem a homályos átmeneteknek az Istene, hanem az igazság Istene. Ez azt jelenti, hogy bevilágítja az életünket, a legelrejtettebb zugait is. És rámutat arra, hogy mi az igazság és mi a gonoszság. Isten az igazság Istene. Ez viszont nemcsak ezt a világossággyújtást, bírói ítéletet jelenti, hanem azt is, hogy az ő igazsága igazzá tevő, megigazító igazság. Az, hogy nem tűri a gonoszságot, az nem pusztán ítélő szót jelent, hanem hogy kigyógyít a gonoszságunkból, kivezet a félhomályból. Ahogyan Jézusnak az eléállított házasságtörő asszonnyal szemben nem az ítélő szó volt a fontos, hanem hogy megmentse az asszonyt az ítélettől, megmentse a rossz életétől, a pusztulásba vivő útjáról. Ahogyan Jézusnak a vámszedőkkel szemben nem az elhatárolódás volt a fontos, hanem hogy elhívja őket magához, az ő követésére. Ahogyan Jézusnak a kereszten nem az volt a fontos, hogy rábizonyítsa gyilkosaira az istenellenességet, hanem hogy megszabadítsa, megmentse őket.

Nézzünk Jézusra, mert őbenne jelent meg az Isten igazsága. Ilyen az Isten igazsága. Ilyen a különbség az igazság és a gonoszság között.

2. De hogyan lehet megkülönböztetni az igazságot és a gonoszságot? Mitől lesz egyértelművé a határ a kettő között? Annyi minden próbálja egybemosni ezt a kettőt. Igénk nagyon egyértelmű, nagyon világos választ ad erre a kérdésre. A határ, a jel, a mérték a szeretet. Ott kezdődik az igazság, ahol szeretet van. Addig van igazság, amíg szeretet van. Ahol szeretet van, ott - legalábbis ennyiben - a jó ügy van jelen. A legistentelenebb cinkosságban is az igazság van jelen, kicsiben, csírájában, de ott van a szeretetben, és ez a szeretet megteheti azt a csodát, hogy túlnövi a rossz ügyet.

És fordítva. A gyűlölet semmilyen szent céllal nem indokolható. Bármennyire is az a célom vele, hogy megmutassam a helyes utat, ráébresszem a másikat a bűnére, a gyűlölet képes arra, hogy a legnagyobbnak látszó igazságot is gonoszságba fordítsa át. Ott van igazság, ahol szeretet van. Ez ilyen egyszerű. Bár ez az egyszerűség mégis a legnehezebb kihívás. Hogyan lehet szeretni?

Jézusban látszik, milyen az Isten szeretete, mit jelent szeretni. Sírni a sírókkal, örülni az örülőkkel. Meghallani a panaszt, de méginkább észrevenni azt, amire igazán szüksége van a panaszkodónak vagy annak, aki a panaszig sem jut el. Szívből megbocsátani, adósságot elengedni, irgalmas samaritánussá válni, lábat mosni, életet adni a barátokért. Ezt jelenti a szeretet. Ezt nem lehet többé félremagyarázni. Nem lehet úgy tenni, mintha az együttérzés elég lenne. Nem lehet úgy tenni, mintha az odagondolás elég lenne. Nem lehet úgy tenni, mintha a lelketlen segítés elég lenne. Csak a szív és a tett egysége elég.

Nézzünk Jézusra, mert őbenne jelent meg az Isten szeretete. Ilyen az Isten szeretete. Ilyen a különbség a szeretet és a gyűlölet között. -

3. Kedves Testvérek! Jelen van ez az igazság, ez a szeretet a világban? Jelen van ez az igazság, ez a szeretet az én életemben? Annyi minden próbálja egybemosni az igazságot és a gonoszságot. Annyi minden próbálja elhitetni velünk, hogy ha ez az igazi igazság, ha ez az igazi szeretet, akkor itt csak gonoszság és gyűlölet van.

A vízkereszti időszak azt hirdeti meg, hogy megjelent az igazság, hogy megjelent a szeretet. Jézusban jelent meg. Tehát a világ most már nincs igazság nélkül. Nincs szeretet nélkül. Elkezdődött az igazság és a szeretet győzelme. Erős a gonoszság és a gyűlölet, de erősebb az igazság és a szeretet. Nincs visszaút a sötétségbe. Nem élhetünk reménytelenségben. Sok igazságtalanságot és szeretetlenséget látunk és tapasztalunk. De azt hirdeti meg az örömhír, hogy az igazság és a szeretet Istene már legyőzte ezeket. Csak ideig-óráig létezhetnek.

Kedves Testvérek! Annyi kétség van bennünk: Van-e igazság? Megállapítható-e az igazság? Ez az igénk azt hirdeti meg, hogy van igazság, mert van szeretet. És van igazság és szeretet, mert van Krisztus. Ámen.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben