Igehirdetés a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2009. december 24-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával

Kezdő ének: 167 (Mohr József 1792-1848, osztrák - Gruber F. X. 1787-1863)

                1. Csendes éj! Tiszta, szent éj! Mindenek álma mély. Nincs fent más, csak a drága, szent pár, Várja, gyermeke alszik-e már. Szent Fiú, aludjál, Szent Fiú aludjál! - 2. Csendes éj! Tiszta, szent éj! Angyalok hangja kél. Halld a mennyei halleluját, Szerte hirdeti drága szavát: Krisztus megszületett, Krisztus megszületett!- 3. Csendes éj! Tiszta, szent éj! Szív örülj, higgy, remélj! Isten szent Fia jött ma hozzád, Békét, életet és reményt ád. Krisztus megszabadít, Krisztus megszabadít! 

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. – Ámen.   

Ma este megtudjátok, hogy eljön az Úr és megvált minket. Reggelre meglátjátok dicsőségét. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója. Nyíljatok meg kapuk, táruljatok föl ősi ajtók, hogy a dicső Király bevonulhasson. Kihirdetem az Úr végzését, ő mondta nekem: Fiam vagy te, és én neked adom örökségül a népeket. Birtokodul a földkerekséget.

Dicsőség az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, úgy legyen most és mindörökkön örökké.

Ma este megtudjátok, hogy eljön az Úr és megvált minket. Reggelre meglátjátok dicsőségét. Ámen.

 Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Az elmúlt négy héten, Advent idején, vasárnaponként egy-egy újabb gyertya meggyújtásával, hallgattuk Isten igéjét, találkoztunk az ő próféciáival: a világ Világosságával. Most nézzünk bele újra az igékbe.

Akkor, amikor ő szól, akkor ajándékot ad. Ugyanis az ünnepnek,a Karácsonynak az az eredete, hogy az Isten ajándékot adott. - Az ajándékozásnak pedig az a lényege, hogy valahogy szeretném kifejezni a szeretetemet. Szeretném megmutatni, hogy fontos nekem a másik, vagy legalábbis szeretnék úgy csinálni, mintha fontos lenne a másik.

Istennél azonban ez nem így van! Ő jó korán elhatározta, megálmodta és elkészítette azt, amit szeretne nekünk adni. Jóval azelőtt, hogy beteljesedtek ezek az események, ő már megmondta, hogy mi a terve velünk. Hallgassuk meg most erről Isten igéjét, amely a mai ünnepnek az ószövetségi igéje Ézsaiás próféta könyvének a 9. fejezetéből az első hat versben:

A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.

Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!

Azt, ami történik, azt a Seregek Urának a féltő szeretete viszi végbe. Tehát – számomra legalábbis ez derül ki a próféciából – miénk a sötétség, Istené pedig a szeretet. Hogy ez a sötétség mennyire nem üres szólam és mennyire nem egyszerű intellektuális butaságot jelent, hanem sokkal inkább Istentől való nagyon-nagyon nagy távolságunkat, erről szeretném, ha most meghallgatnának testvérek egy verset, Dutka Ákos verse: Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal 1923-ban:

                       Ha e beteg, bolond világra

                               Uram, még egyszer megszületnél,

                               Bár milliónyi templomod van,

                               Kezdhetnél megint Betlehemnél.

                               Szalmajászolnál rangosabb hely

                               Uram, tenéked ma sem jutna:

                               Soha messzibb a Te országod,

                               „Miatyánkod” bár mindenki tudja.

                               Ha így jönnél Názáretből

                               Sápadtan, fázva, december este,

                               Az ügyefogyott szenvedőkhöz

                               Párizsba vagy Budapestre,

                               S leülnél az éhezők közt

                               S abból, amit valaha mondtál

                               Mesélnél új vigasztalásul –

                               Elfognának a tizedik szónál.

                               Mondjál csak új Hegyibeszédet

                               S amit mondtál a gazdagokról

                               S ha gyűlnének az elhagyottak

                               S szólnál az Írás-forgatókról

                               S ha megpróbálnád Uram még egyszer

                               Az Embert rávenni a Szeretetre –

                               Internálnának, esküszöm rá,

                        Ha nem is vernének mindjárt keresztre.

1923 óta még nem olyan sok idő telt el, különösen az ember változását tekintve. Ezért most azt kérem a testvérektől, hogy csendesedjünk el imádságra. Imádságban vigyük Isten elé a lelki, hitbeli sötétségünket, azt, ahogyan távol vagyunk Istentől. Vigyük az Isten elé és kérjük az ő kegyelmét, hogy adjon nekünk világosságot: a Világosságát adja belénk. - Ez egy olyan imádság, hogy időnként kérem, a testvérek hangosan is mondják velem ennek az imádságnak a refrénjét.

Csendesedjünk el és hajtsuk meg a fejünket, szívünket:

Örökkévaló Isten, A régmúlt napokban, Amikor a föld még lapos volt,
 És a mennyország a felhők fölött volt, És a betegségeket démonok okozták,
Megszületett a fiad, Hogy megvilágosítsa minden sötétségünket.
Most, az ember felvilágosodása után, Számos korlátozásunk tart megkötözve minket.
Kételkedünk mindabban, amit nem tudunk bizonyítani;
Nem vesszük figyelembe azt, amit nem látunk,
 Nagyon kicsi helyet tartunk fenn a hitnek, Ezért bűnbánattal valljuk:
Gyanúsnak találjuk az angyalokat, És nem hisszük el az örömhírt.
 Beismerjük magunk előtt, Korunk szelleme Mind megfertőzött, megérintett minket.
A békéről folytatott beszélgetések mögött, Ott halljuk a háború gépies zaját;
A globális egyenlőségről folytatott beszélgetések közben
Felfedezzük a gazdagok pózolását,
Bár beszélünk az egyház megújulásáról,
Felismerjük múltunk elhibázott lépéseinek megkötöző erejét.
Ahelyett, hogy magunkhoz ölelnénk a világosságot,
Hagyjuk, hogy lenyűgözzön bennünket a sötétség, Ezért bűnbánattal valljuk:
Gyanúsnak találjuk az angyalokat, És nem hisszük el az örömhírt.
Ó Isten, Ki fog megszabadítani minket?
Cinikusságunk az összegyűjtött tapasztalataink gyümölcse,
A gyanúnk segít abban, hogy megérezzük a patkány szagát,
De abban nem, hogy felismerjük a galambot.
Tökéletes analízisünk apróra leírja a hegyet, De nem képes megmozdítani azt.
Összezsugorodott a büszkeségünk, Ezért bűnbánattal valljuk:
Gyanúsnak találjuk az angyalokat, És nem hisszük el az örömhírt.
Karácsony közeledtével Ajándékozd nekünk Urunk Erzsébet és Zakariás,
Mária és József, És a számtalan pásztor és földműves Isteni naivitását,
Akik találkoztak angyalokkal, És hittek az örömhírnek,
És felismerték Krisztust maguk között.

Kedves Testvérek! Forduljunk oda bátran az Isten ajándékáért, mert nekünk szánta és nekünk adta, hogy váltságunk legyen! Halljuk azt az elbeszélést, ahogyan ránk hagyták az ő születésének történetét. Először egy ének:

Nagy Karácsony éjszakáján, Jézus születése napján,

Örüljetek, örvendjetek:  a kis Jézus megszületett.

Mert ily nagy csoda nem lesz soha:

fekszik Jézus jászolban, a jászolban.

Jászolban fekszik, barmok közt nyugszik

szent Fiad Mária: Jézus született.

Harsogjatok most trombiták: Isten ember lett!

Isten szava szól most hozzánk Máté evangéliumából az 1. fejezet 18. versétől kezdve::

Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből”. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” - ez azt jelenti: Velünk az Isten.

Ének: 169 (Montgomery Jakab 1771-1854, angol – Ír népdal)

1. Jászolban a szalmán sehol sincsen ágy, Itt fekszik kis Jézus, lássa a világ! Boldogan figyelnek égi fényjelek Széna-szalma ágyat, alvó kisdedet. Jászolban a szalmán sehol sincsen ágy, Itt fekszik kis Jézus, lássa a világ! – 2. Rongyos istállóban pislákol a mécs, A gyermek fölébred, nem sír: egyre néz. Tekints le az égből, mert szeretlek én, Tartsd fölém kezecskéd védőn, könnyedén! Rongyos istállóban pislákol a mécs, A gyermek fölébred, nem sír: egyre néz. – 3. Légy közelebb hozzám, ahogy csak lehetsz, Most és mindörökké: imádságom ez. Az aprókat áldd meg itt és mindenütt, Élhessenek égben teveled együtt! Légy közelebb hozzám, ahogy csak lehetsz, Most és mindörökké: imádságom ez.

Tudjátok-e, miért nem írt Márk és János az evangéliumában Karácsonyról? Úgy gondolom, hogy azért, mert tudták, hogy ennek megvan a némi kockázata. A kisgyerek ugyanis, aki bepólyálva fekszik, nagyon alkalmas arra, hogy dédelgessük, szeressük őt, - mi szeressük őt. Mindenfélét adjunk neki, átöleljük és gyönyörködjünk benne. Viszont nem kell attól tartani, hogy amit mondani fog, az ránk nézve következményekkel jár. Mi mindent tudunk, amire neki szüksége van, mindent meg tudunk oldani, amit neki adni kell, gyönyörködhetünk benne, de más tennivaló nincs vele. Más konzekvenciája nincs a dolognak. Ezért maradt meg az Úr Jézus nagyon sokak szívében Jézuskának. Így könnyű!

Jézus azonban felnőtt! Azért született meg, jött erre a világra, hogy a mi Urunk legyen. És most szóljon hozzánk ő, a felnőtt Jézus. A Jelenések Könyvének, a teljes Bibliának is az utolsó mondataiban, a 22. fejezet 16. versétől:

 „Én, Jézus küldtem el az angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezet előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása a fényes hajnalcsillag”

A Lélek és a menyasszony így szól: „Jöjj!” Aki csak hallja, az is mondja: „Jöjj!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! …

Így szól az, aki ezeket kijelenti: „Bizony,hamar eljövök”. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!

Figyeltek a testvérek? Mit mondott? Azt mondta, hogy Jézus küldi az angyalokat. Az a Karácsony. - Azt mondta, hogy Jézus az, aki ad. Aki nekünk ad. Aki minket szeret. Akiből mi élhetünk. Akihez azért mehetünk, hogy éljünk. - Íme, ezt mondja a kisbaba a jászolból.

Ez ma is így van, velünk is. Amikor közeledik Karácsony, vagy gondolunk arra nyáron, hogy jó lesz majd, ha eljön, vagy már csak egy nap választ el minket és rohanunk a maradék ajándékokat megvásárolni – akkor érdemes odafigyelni a kisbabára a jászolból, amint felnőtt korában azt mondja, hogy aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Tőle. - És akkor talán nem fogunk annyit dudálni a zsúfolt parkolóban, a  TESCO-ban, amint utunkban állnak azok, a fránya emberek, és nem tudunk gyorsan vásárolni.

Nagyon igaz! Mert miénk lesz a Világosság, a világ Világossága és talán az örök élet is, amit elkészített Jézus  részünkre.

Erről szól Dzsida Jenő verse: Közeleg az Emberfia

                       Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,

                               aki nem tőlem és nem tőled kap életet.

                               Néhány pásztornak, akik sohasem öltek

                               nyulat, nem hordoznak emberölő

                               szerszámot, megjelenik az angyal és

                               megjelenik a csillag és tele lesz dallal

                               a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre

                               és tudni fogjuk, hogy Ő az.

                               Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,

                               a petroleumbányák frakkos császárai

                               s könnyel a szemükben letérdelnek elé.

                               Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,

                               legerősebb lészen a karja és szelíd arcáról ragyog

                               az örök építők acélos vidámsága.

                               Ő megmutatja minden vándornak az utat,

                               minden töprengőnek az igazságot, minden

                               haldoklónak az életet. Ő megmagyarázza

                               nekünk a gépek dalának igazi értelmét,

                               megmagyarázza és megáldja a fáradt költők

                               legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és két

                               fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.

                               Ő nem ad országot nekünk, hanem otthont,

                               nem ad fegyvert, hanem kenyeret.

                               Ma még sírunk,

                               mert a mosolygás nem én vagyok.

                               Ma még sötét

                               van, mert nem jöttem világosságnak,

                               hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.

                               Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.

                        Eljön Ő, minden bizonnyal eljön.

Csöndesedjünk el és mondjuk el együtt a Jézustól tanult imádságot:  Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 142 (Held Henrik 1620-1659, német)

1. Áldott az egek Ura, Szent igaz minden szava, Mert Fiát ím elküldte A mi üdvösségünkre. – 2. Serege az atyáknak És a szent prófétáknak Amit kívánt s hirdetett, Ím, mind beteljesedett. – 3. Sion üdve, nagy Király, Érettünk a földre száll, Hogy legyen mi Megváltónk, Istennél közbenjárónk. – 4. Jövel gyengék ereje! Áldlak üdvöm kútfeje. Jöjj, egyengesd te magad Én szívemhez utadat! – 5. Szállj hozzám, dicső Király, Tőlem soha el ne válj, Jöjj, tisztítsd meg szívemet, Gyomláljad ki vétkemet! – 6. Ó, élet Fejedelme, Ha eljössz ítéletre, Add, jobbodra juthassak, Mint híved megállhassak!