Stermeczki András – Lk. 1,68.

Kedves Gyülekezet!

A fenti hála Zakariás ajkáról áradt, mikor megszületett fia, János és feloldódott nyelvének némasága. Zakariás felesége Erzsébet és Mária, közeli rokonságban álltak. János születése előtt Mária látogatást tett Erzsébetnél, s ekkor megmozdult a magzat. Itt hangzott el az ismert magasztalás, a szép magnificat. Lukács evangéliumában a másik csodálatos himnusz a benedictus, amelynek a fenti idézet az eleje. Jézus ekkor még nem született meg, de nyilvánvaló, hogy az Ő érkezése az igazi evangélium, az igazi örömhír. Zakariás hálaadása erre nyitja fel szemünket: „váltságot szerzett”. Megváltotta, kiváltotta életünket a nyomorúságból. Eljött hozzánk és nálunk telepedett le, sőt tanított bennünket, és kiutat mutatott a sötétségből. Újra élhetünk, újra játszhatunk! Ugye, ismerős az érzés, mikor a fogócskában valaki kiesik és félre kell állnia. Sóvárogva, elkeseredve nézi a többi játékát, de ő nem lehet közöttük. Ám van egy olyan lehetőség, hogy az élők, a játékban lévők közül egy megérintheti őt és így kiváltja. Újra élhet, újra játszhat! Micsoda nagyszerűség ez, hiszen ki szeret kimaradni a játék öröméből, az élet lehetőségéből. Pedig sajnos sokan ki-maradnak belőle. Persze a leg-többen a játék lehetőségéből önhibájukon kívül rekednek ki. Nem tudják megfizetni a belépőt, nem tudnak odautazni, nincs elég erejük hozzá, egyenlőtlenek a feltételek, nincsenek kapcsolataik, nem kaptak meghívót, nem őket választották ki, elveszett, ellopták a játékukat vagy egyszerűen nincs szükség rájuk és el-bocsátották őket. Akár a munka-helyükről is. Az élet játékszabálya igazságtalan, és gonoszul kegyetlen. Emlékszünk azokra az időkre, mikor a vasfüggönyön keresztül szemléltük, a nálunk szerencsésebb történelmi múlttal rendelkező nyugati felebarátaink önfeledt luxusjátékait. Mára ez annyiban változott, hogy ezt közelebbről itthon is meg-tehetjük, de a legtöbben ma is csak mint kívülállók. A tisztességes és kielégítő lehetőségektől („jókor jó helyen”) elzártan élni nem könnyű. Főleg nem úgy, hogy igyekszünk betartani a játékszabályokat, de az mindig előnytelenül változik. Újra és újra a pályán kívülre, a kispadra kerülünk. Lassan olyan érzés ez, mint mikor a beteg meghallja, hogy orvosa is lemondott már róla, mert állapota válságos. Mást se hallunk nap mint nap. Válság. Pedig ez nem egészen az aminek látszik. Talán csak egyes kiváltságosok nem engednek sokakat a játék közelébe. Ezen csak úgy lehet segíteni ha kiváltanak bennünket és újra a közösség részévé válhatunk. Ez meg-történt. Nagyon egyszerű, sokszor egész pici apróságon múlik. A szójáték is ezt mutatja: válság vagy váltság? Csak egyetlen betű különbség. Ráadásul a magyar nyelvben ez a betű a „T”. Régi római ábrázolásokon hasonló alakú bitókat látni, melyeken keresztyéneket végeztek ki. Valószínű, hogy Krisztus keresztje is hasonló lehetett. Ez a „T” alak ékelődött be pontosan a „válság” közepébe és adott nekünk kiutat, játék és életlehetőséget. Nem kell hozzá más csak így olvasni; válTság, és így fogadni Krisztus hívó szavát.

Gyülekezeti körlevelünkben és a hirdetésekben található programjaink célja pont ugyanez. Életre, játékra hívni az embereket mindenféle feltétel nélkül. Az egyetlen fontos, hogy halljad és érezd Krisztus hívását is ezen alkalmak mögött, valamint fogadd el az Ő váltságát! Így, szeptember elején számos gyermek kap pl. meghívót az iskolába, ahova az induláskor még szüleik el is kísérik. Ehhez hasonlóan, az élet kezdetét követően sokak érzik szükségét annak, hogy gyermeküket elvigyék a templomba és megkereszteljék. De az élet, a „játék” itt nem ér véget. Az iskola, a tanulás is egy életen át tartó folyamat, ahol egymás mellé kell állni, hogy örömmel és ne válsággal éljük át az egészet. Ezért áll vagy ül a szülő órák hosszat gyermeke mellett, és segíti iskolai készülését. Evangélikus, keresztyén életünkben „játékunkban” is fontos szerepe van a részvételnek. Fontos, hogy ebben is segítsük egymást és bevonjuk az élet, a játék örömébe. Persze először saját magunkkal kell kezdeni. Nem szabad válságként megélni egy-egy szekundát, vagy kiesést. Újra kell kezdeni, – amint tesszük ezt szeptember elején – és az örökkévalóság ajándékának birtoklásával kell folytatni. Országunk boldogulásához ugyanis nem elég a kiművelt elme, a tehetséges és szorgalmas ember, a becsületes polgár, szükséges még a lelkes, boldog és hittel jövőbe tekintő, szerető testvér is. Ezért is tartjuk fontosnak a tanévkezdő istentiszteletet az Úr áldásával, valamint azt, hogy a szülők, keresztszülők felelősséggel kísérjék gyermekeik hitben való növekedését is. Ebben egyházunk minden tőle telhető segítséget megad. Körleveleink hátoldalán ezért részletes leírást olvashatunk a hitoktatási alkalmakról.

Zakariás némasága utáni első szava a háláé. Mi is köszönjük, hogy Isten szeretete Jézus Krisztus által meglátogatott bennünket és váltságot szerzett az Ő népének, azaz nekünk is itt Dunaújvárosban, Kisapostagon, a környéken és az egész világon. Köszönetünk legfőbb jele mégis az lehet, hogy részt veszünk az Ő országában, itt e földön ideig-lenesen, hogy ott örökké áldhassuk szent nevét az angyalokkal együtt. Ámen.