Schermann Gábor – 2010. 01. 10. – Tatabánya
Kedves Testvérek! Jézus szavát olvasom most. Így szól hozzánk a mai vasárnap evangéliumában a Máté írá-sa szerinti evangélium 5. fejezetének a 13. versétől a 16. verséig: Jézus szava így szól hozzánk: „Ti vagytok föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni: Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatatóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Urunk, szentelj meg minket igéddel. A te igéd igazság! Ámen.
Kedves Testvérek! Aki esetleg nem volt itt szerdán, Vízkereszt napján, az istentiszteleten, az is bizonyára jól ismeri Jézusnak egy másik szavát, amelyet szintén ő mondott - különös dolog, de ugyanaz a Jézus mondta - János evangéliuma jegyezte fel a számunkra, amikor azt mondta Jézus: én vagyok a világ világossága. Most pedig azt mondja nekünk, a tanítványainak, hogy: ti vagytok a világ világossága.
Most akkor hogy van ez? Tulajdonképpen most ki a világ világossága? El kellene eldöntenünk ezen, a mai istentiszteleten. Nézzük meg, hogy miről beszél Jézus: világosságról, sóról. Azt mondja: ti vagytok a föld sója, meg a világ világossága.
Van itt nálam egy kis só. Nézzük meg, gondoljuk végig, hogy ennek a kis üvegcse sónak mit kellett tennie, mi mindent kellett elkövetnie, véghez vinnie ahhoz, hogy ő végre valahára só lehessen. Nos, hát semmit. Ő só. - Van itt nálam még egy csavarhúzó is. Mindegy, más is lehetne tulajdonképpen, az a lényeg, hogy ez nem só. Mit tehetne ez a csavarhúzó azért, hogy ő végre-valahára sóvá lehessen? Erre is egyszerű a válasz. Ugyanaz, mint az előbb, csak most mást jelent: semmit. Ő ugyanis nem só. Ezzel az egyszerű ténnyel, amit most tisztáztunk, talán elejét is vehetjük minden olyan félreértésnek, ami bizony elég gyakran becsúszik Jézus ezen szavai alapján és így aztán félreértést és kavarodást okozhat, hogy most akkor tulajdonképpen ki a világ világossága, sója – és hogyan, miképp és miért és miből?
A sót senki nem teszi sóvá, az Isten teremtette úgy, hogy só legyen. Nem tett érte semmit, ahogyan a csavarhúzó sem tehet semmit azért, hogy só lehessen. Nem fog sikerülni. Ennek ellenére sokszor úgy érezzük, hogy Jézus feladatokat bíz ránk.
Kiírja a hűtőszekrényre, hogy miket kell elvégezni, megcsinálni, és ott vagyunk magunkra hagyva a konyhában; olvassuk a tennivalók listáját, próbáljuk teljesíteni őket lélekszakadva. Szeretnénk felrázni magunkat Jézus szavaival, utasításaival, parancsaival. Szeretnénk fontos küldetést magunkra bízni és úgy érezzük, hogy van értelme az életünknek és fontosak vagyunk Isten számára és a világunk számára. Biztatjuk magunkat, hogy testvérei vagyunk, a „keresztyénség utolsó bástyája”, még most itt vagyunk a templomban, mi, akik még hiszünk az Istenben – mutassuk meg tehát, hogy van bennünk kurázsi, nekünk kell helyt állni, nekünk kell megmenteni az Istent. Írországban történik ez, ott az istenkáromlás ellen – írja a lapszemle. Nagyon érdekes dolog ez. Más európai országokban, itt Magyarországon is sokszor felvetődik bennünk az az igény, hogy szeretnénk az Isten javára irányítani a környezetünket, egymást, különösen a többieket. Szabályokkal, törvényekkel, rendeletekkel az életünk kereteit úgy irányítani, hogy lehetőleg az Isten szerint járjon a világunk. Tegyük meg mindazt, ami tőlünk telik.
Pedig a dolog nagyon egyszerű: semmi más nem történik a világunkban – az emberi bűnökön, sötétségen, gonoszságon kívül – mint az, amit az Isten kíván. Mindaz, ami az ő világossága. ami világosságot tőle jön. Mindent ő teremt meg. Mindent! Ő jelenti ki a tanítványairól, rólunk, hogy ti vagytok! Ezzel nem rak ránk terhet. Ahogy mi sem bízunk kőkemény missziót az üvegcse sóra, ha rászólunk, hogy: „figyelj só! - te mostantól só vagy”. - Nem teszünk semmit és nem mondunk ezzel semmit. Kimondjuk azt, ami már így van, mert az Isten megteremtette, mert ő így alkotta. Képes mindent az Isten megtenni, nem kötelez, hanem felhívja a figyelmünket arra, amit ő tesz, és amit tenni fog. Ezt mondja el nekünk az evangélium. Erről szól: mit tesz Isten! Halljuk meg, értsük meg és örüljünk neki és járjunk az ő világosságában.
A világunk ízetlen és sötét, fényre szorul. A cél tehát az Isten dicsőségének, világosságának a meglátása. Ízetlen és sötét világunkban egy egyszerű tényt közöl Jézus: ti vagytok a só és a fény! Úgy, ahogyan a hegyen épült város ott áll a hegyen. Nincs az az ember, aki olyan lepedőt készítsen a hegy tetejére, amelyik eltakarja. Nekünk sem fog menni, ha akarjuk sem. Odatett minket Isten az ő teremtett világába és nekünk adta az ő világosságát.
„Én vagyok a világ világossága – mondja Jézus -, „aki engem követ, az nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága”. Ez a második fele Jézus szerdai szavának, már jobban rendet tesz: övé az élet világossága, és azé, aki Jézust követi, vele él.
Isten dolgozik, rajtunk keresztül is. Ha nem ütünk a szavunkkal, hanem igazat szólunk szeretetben, - akkor működünk úgy, ahogyan ő elkészített minket. Ha nem átkozzuk azokat, akik minket átkoznak, hanem imádkozunk értük, akkor úgy teszünk, ahogy ő. Ha nem kapcsolódunk bele erőszaknak a sodrásába, akkor azáltal, hogy azt csináltuk, amit a mi Urunk, felhívjuk rá a figyelmet, őrá, aki dolgozik bennünk.
Még valamit. Nyugodtan figyeljük meg, most olvassuk hozzá Jézus szavaihoz még az előtte levő két verset is. Ezt mondja Jézus,mielőtt az előbb felolvasott szakaszt mondja: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a,prófétákat is, akik előttetek éltek”.
Mit mond Jézus? Boldogok vagytok, mert nem kell megvédenetek magatokat. Megvéd a mi Urunk azzal, hogy hozzá hasonlítunk. Nem emel ki semmi bajból, hanem dolgozik, végzi a maga munkáját, a maga teremtő munkáját. Teljesíti a célt, hogy meglátszódjon rajtunk, az életünkön, a hitünkben az Isten dicsősége.
