Schermann Gábor – 2009. 12. 25. – Mikeás 5,4.

Szemléltetésül nézzünk meg néhány arányt, amely ugyan nem a maga teljességében beszél Isten nagyságáról, de a nagy és kicsi közötti arányokat segít egy kicsit elképzelni a magunk számára.

Itt látható néhány bolygó. Közülük a legnagyobb a Föld (Earth), mert most olyan bolygókat  rajzoltak oda mellé, amelyek történetesen kisebbek, mint a Föld. – Hozzá kell tegyük: ezen a Földön, amit ott láthatunk, ezen a Földön még nagyon bajos lenne megmutatni önmagunkat, vagy bármit abból, ami hozzánk tartozik, ami a miénk, amit mi hoztunk létre. Ez, a mi templomunk sem lenne kimutatható ezen a Földön, mert olyan picinykék vagyunk, hogy még mikroszkóppal sem találhatnánk meg magunkat rajta.  

De ez nem minden! Mert ha továbbmegyünk, akkor azt látjuk, hogy más bolygókhoz képest milyen picinyek vagyunk mi, a Föld. Valahol itten sorakoznunk a picinyek között. Hozzánk képest vannak óriások is.

De ha továbblépünk, akkor azt láthatjuk, hogy a Nap (Sun) óriási, még azokhoz az előbbi óriásokhoz képest is, amiket láttunk, és mellette a Föld bizony már nem látszik.

És ha még továbbmegyünk, akkor azt láthatjuk, hogy az az előbb, még óriási Nap is picike nagyobb testvérei mellett.

És ha még továbbmegyünk, akkor azt láthatjuk, hogy még azok a nagyobb testvérek is eltörpülnek a még nagyobb testvéreik mellett. Itt bizony már a Nap sem igazán látszik. 

Isten tehát nagy. Nagyobb, mint a Kormányunk. Nagyobb, mint az amerikai hadsereg. Nagyobb, mint Oroszország és Arábia az összes olajával és sejkjével. Isten amikor erre a világra azt mondja, hogy: „Legyen!”, akkor az ilyen lett. És tessék elhinni, hogy tud ő még ennél többet is.

Így hallgassuk meg most azt a próféciát, amely nem másról szól, mint ennek a Nagy Istennek a tettéről, cselekedetéről, hogy ő mit csinált! Mi az a nagy, amit ő tett, a mi kicsiny életünkben? - Mikeás próféciájából szól, könyvének az 5. fejezetének az első 4. versében a mai ünnepünknek az ószövetségi igéje:

Így szól Mikeás próféta Izráel népéhez, az Úr népéhez:

Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba. Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg a szülőasszony szül, de megmaradó honfitársai hazatérnek Izráel fiaival együtt. A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával, az ÚRisten fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. Ez lesz a békesség!

Urunk, szentelj meg beszédeddel, mert igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Isten nagy, - de ez egy nagyon-nagyon becsapós jelző akkor, ha Istennel kapcsolatban mondjuk. Ha magunkat nagynak érezzük – mondjuk a környezetünkben valakikhez képest -, akkor felmagasodunk gondolatban-lélekben, és a nálunk kisebbeknek a feje felett elnézünk. Ebben áll a mi nagyságunk. Most ne tessék a szeretetlen hatalmasokra vagy gonosz emberekre gondolni, akik ilyent csinálnak, hogy elnéznek mások mellett, mások feje fölött, - nem rájuk gondolok, hanem ez emberi adottság. Ez így van. Velük, velem így van, a hitben-járó, Krisztus-követő, szeretetben élő emberekkel így van, mert a mi emberségünk ebben áll, a mi nagyságunk, amikor mi nagyok vagyunk. - Az elefánt mindig eltapossa az egeret, akkor is, hogyha ezt akaratlanul cselekszi, és akkor is, hogyha utána nem tesz semmit bocsánatként.

Isten nagy – ez azonban mást jelent. Az, hogy Isten nagy, nem azt jelenti, hogy elnéz mások feje fölött. Azt jelenti az Isten nagysága, hogy ténylegesen és végérvényesen rajta múlik minden. Minden. A legkisebb dolgok is. A gondolatában ugyan olyan naprakészen, aktuálisan ott vagyunk mi, külön-külön mindannyian, mint a legnagyobb űrbolygó. Sőt, az Isten a lehető legkisebb folyosót választotta ki, hogy hozzánk szólni tudjon.

Kiválasztotta – mint a prófétától tudjuk – egy nagyon kicsi nép nagyon kicsi országának nagyon kicsi városkáját. Kiválasztotta abban a nagyon kicsi istállót. Kiválasztott egy nagyon kicsi embert, akit csak az emberi hitetlenség és az Istenben való bizalom hiánya magasztal föl istennővé: Máriát.

Valójában az Isten nagysága rejlik abban, hogy egy nagyon egyszerű ember formájában érkezett meg a mi világunkba, a mi életünkbe azért. Nem véletlenül tette ezt, nem magának, az ideérkezésnek dolgában vagy érdekében, hanem azért, hogy a legkisebbekhez tudjon jönni, és a legkisebbek számára legyen ő a nagy, vagyis aki mindent tud.

Kiválasztotta az emberéletet, hogy azon keresztül legyen velünk. Kiválasztotta a legkisebbeknek, legutolsóknak járó törvényszéket, hogy az elé állítsák ítéletre. Kiválasztotta a legalantasabb gazembereknek járó kereszthalált, hogy abban legyen a mi Megváltónk.

„Bár a legkisebb vagy” - mégis. Ugyanis éppen ezért, nagyon felülről és nagyon közelről szól hozzánk az Isten. És nagyon közel tud jönni akkor, amikor a legkisebbek vagyunk. Már pedig azok vagyunk. Ez azt is jelenti, hogy nagyon-nagyon könnyű az Istennek a feje felett elnézni. Ami persze nem igaz, de mégis érezhetjük, hogy nagyok vagyunk, akkor emberségünkből fakadóan óhatatlanul elnézünk az Isten feje fölött is, mert ő a legkisebbet választotta. 

Pedig a dolgok őrajta múlnak. A mi dolgaink is. A mi nagy dolgaink és az egész.

Imádkozzunk:

Urunk! Te tetted velünk, az életünket áldd meg azzal, hogy engedjünk téged cselekedni, hogy legyen életünk, legyen holnapunk. Ámen.