Schermann Gábor – 2009. 09. 27. – Tatabánya
Élt egyszer egy király. Valahol, a Földközi-tenger valamelyik városában, a görög-világban. Szkhoineus volt a neve, feleségét, a királynét Klümené-nek hívták. Volt egy lányuk: Atalanta. – Ez az Atalanta lány nem akart férjhez menni. Semmi kedve nem volt hozzá. Mivel csak úgy nem lehetett ellentmondani a kérők ostromának és a szülői akaratnak, ezért Atalanta úgy kosarazta ki sorra és rendre a kérőit, hogy kihívta őket futóversenyre, és mindegyiket legyőzte futásban. Egyszer aztán az egyik kérő a versenyre magával vitt három arany-almát, és futás közben eldobálta őket a földre. Atalanta meg látta a guruló arany-almákat, rendre lehajolt értük és felszedegette őket. Ennyi elég volt ahhoz, hogy kérője győzzön a versenyen. Legyen most, a mai istentiszteletünkön, a tanítónk az arany-alma. A mai igében Pál apostol szava róla szól. A kolossé-beli levélből olvasom az igét. A 3. fejezet első hét versében van leírva: Így ír az apostol: Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafenn valókra törekedjetek, ne a földiekre. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztus-sal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik az Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek. Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság! Ámen.
Kedves Testvérek! Először is azt kellene tisztázni, mielőtt az arany-almára visszatérünk, hogy amikor Jézus Nainba érkezett, megszólította a koporsóban fekvő halott fiatalembert, akkor nem adott neki örök életet. Igazából nem is a fiatalemberről, a fiatalember és Jézus találkozásáról szól ez az evangéliumbeli történet, hanem – mint ahogyan ezt Lukács is hangsúlyozza – az édesanya és Jézus találkozásáról van szó. Ott Jézus az édesanyának ad vissza valamit. Legalább is, ami számunkra tanulság ebből a történetből, az ebben a viszonyban rejlik.
Amiről viszont Pál apostol ír, az nem a szeretteinknek a velünk való megajándékozásáról szól, hanem a mi saját életünkről. Ezért ahhoz, hogy meg tudjuk magunkat vizsgálni, meg okulni tudjunk Pál apostol szavaiból, ahhoz ki-ki próbálja meg eldönteni saját magáról, hogy miben él? Tehát ki-ki egyenként saját magával kapcsolatban, hogy miben él?
Néhány példát próbálok megmondani, hogy hátha valamelyik segít ebben a számadásban. – Aki New-York felhőkarcolói között él, ott született és ott éli le az életét, az, ha reggel fölébred az órája csöngésére, akkor ez a világ jut eszébe: a felhőkarcolók világa. Ebben kezd el gondolkodni, és ebben a keretben kezdi el tervezni a napját is, végig gondolni: hogy hol vagyok, mi következik ma, mik állnak előttem, és a többi. – Aki a tanyán született az állatok között és ott éli az életét, annak reggel, amikor besüt a nap az ablakán, akkor nem a New-York felhőkarcolók jutnak az eszébe és nem azon kezd gondolkozni, hogy milyen sorrendben, melyikbe kell elszaladnia, hanem a saját élettere jut eszébe, és a saját élete: az udvar, a föld és az állatok.
Ezt jelent az, amikor azt mondja az apostol: ezekben éltetek. Illetve amikor azt mondja, hogy azokat keressétek, aki odafenn vannak, ahol a Krisztus van. Oda tartoztok.
Vezetés közben, ha megyek autóval, akkor előfordulhat minden további nélkül, hogy útközben eszembe jut valami valamiért. Járnak a gondolataim és esetleg eszembe jut egy verssor valamelyik költőtől. És az is lehet, hogy nem tudom folytatni hirtelen magamban ezt a verssort, de jó esetben nem kezdek el kotorászni a másik ülésen a kötet után, hogy megnézzem benne: ugyan hogy is folytatódik a költőnek a verssora? Pedig biztos, hogy nagyon szép és hasznos elfoglaltság az is, de mégsem teszem, mert abból még baj is származhat.
Ezt jelent, amikor azt írja az apostol nekünk, hogy meghaltatok. Nem azt jelenti, hogy lejárt a földi életünk ideje, és elhelyeznek minket a koporsóba, urnába, - hanem azt jelenti, hogy vannak céljaink, vannak szempontjaink, amelyek jelentik az életünket, és ami ezekkel ellenkezik, ami ezeken kívül van, arra nem figyelünk oda, mert két ellentétes dologra figyelni nem lehet. Két ellentétes érdeket egyszerre figyelembe venni és kielégíteni nem lehet.
Mindenki állampolgár valahol. Van, aki akár több helyen is. Mindenesetre ki ahol állampolgár, ott áll jogvédelem alatt. Többek között azt jelenti, hogy valahol állampolgár az ember, hogy annak az államnak az intézményei, jogintézményei biztosítanak számára egy életteret, egy keretet, egy védelmet. Ha itt élek, akkor ez a jogvédelem itt van számomra. Ha ott élek valahol, egy másik helyen, egy másik országban, másik államban, akkor az ottani törvények védenek.
És amikor azt írja Bonhoeffer a versében, amit énekeltünk, hogy Isten őriz minket híven reggel-este, akkor ez ugyanazt jelenti, mint amit Pál apostol úgy fogalmaz meg a levelében, hogy el van rejtve az életünk Istenben Krisztussal együtt. Ott van védelem alatt. A mi jogvédelmünk, a mi reménységünk, a mi céljaink megvalósulásának a garanciája ott van őnála. – Tehát nem egyszerű féltékenységből, vagy vaskalaposságból haragszik az Isten, amikor más valamit teszünk, például amit felsorol az apostol itt mindenféle csúnya dolgot, hanem ezek azt jelentik, hogy a céljainkat, azok megvalósulásának a lehetőségét, vagy egyáltalán az életünknek a tennivalóit, tartalmát máshol keressük, mint ahová tartoznak.
Mindenféle arany-almák gurulnak jobbra és balra, röpködnek is néha, de ha nekünk van egy útirányunk, egy célkitűzésünk és azzal tisztában vagyunk, akkor csak azokra a dolgokra érdemes figyelni, amelyek efelé a cél felé mutatnak vagy segítenek.
Elég valószerűtlennek tűnik a görög mítosz Atalantáról és az ő felelőtlenségéről. Hiszen ha valaki annyira nem akar férjhez menni, hogy sok-sok kérővel hajlandó kiállni és vállalni a megmérettetést, akkor a gyakorlatban bizonyára nem fog lehajolni néhány arany-almáért. Bizonyára így van, de a mítoszok valami alapvető emberi igazságra hívják fel a figyelmünket. Így van ezzel is.
Vagy legyen így ez számunkra is tanulságul. Így legyenek ezek az arany-almák tanítók nekünk ezen a mai istentiszteleten is. És életünk folytatásában is, hogy se el ne vonja semmi a figyelmünket az Isten országáról, amit Ő elkészített a számunkra, se ne csüggedjünk el semmiféle akadály láttán vagy akadályt átélve, - tudva, hogy hol van a biztosításunk.
Imádkozzunk:
Áldott vagy Istenünk, mert őrzöl bennünket. Őrzöl jobban, mint bárki tehetné. Köszönet érte. Ámen.
