Prédikáció Melis György temetésén – 2009. december 14.

Máté 7, 16 - 17.20: „Jézus mondja: ...Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-é szőlőt vagy bogáncskóróról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. ... Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.” 

Gyászoló Gyülekezet, család, barátok, művésztársak, tisztelők! 

Búcsúzni jöttünk hazánk kiemelkedő nagy művészétől, Melis Györgytől. Mennyi mindenre emlékezhetünk most sikerekben gazdag életéből! Hatvan éve az Operaház magánénekese, húsz éve örökös tagja. Több, mint két ezer operaházi fellépés, félezernél több koncert, száznál több rádiófelvétel itthon és külföldön! Jézus igéje szerint az embereket  életük fájának gyümölcseiről ismerhetjük meg. Nála igen gazdag volt a termés! Egy interjúja szerint: „Működésem három alapkövetelményének tartom: tisztán énekelni, szépen beszélni és meggyőzően játszani. A három szervesen összefügg. ...Egy előadóművész akkor álljon színpadra, ha közlendője van, ha valamit át akar és át is tud adni a közönségnek.” Emlékezünk szerepeire, nagyszerű orgánumára, sikereire, humorára. Operaházunk csillaga volt! 

Mennyi közlendője volt és mennyi minden át akart és át is tudott adni mindnyájunknak! Pedig bizony legutóbbi hatvan évünk  társadalmi, politikai és kulturális feszültségekkel volt tele! Ahogyan valaki megfogalmazta: „inger-gazdag” éveket éltünk meg! Nyolcvan éves korában kapta a kérdést, volt-e értelme az életének: „Engem megvigasztal az a tudat, hogy a pályámmal a hazámat szolgálhattam és azt hiszem, sikerült úgy élnem, hogy senkinek ne ártsak. Úgy érzem, hogy 'hasznossá' lehettem, és tudtam adni valamit az embereknek.”  

A bibliai jézusi példázat szerint öt tálentumot, sok ajándékot, kiemelkedő képességeket bízott rá a Teremtő és ezeket nagy szorgalommal forgatta mások javára, gyönyörűségére. Szakmai művészeti színvonal tekintetében nem ismert kompromisszumot! Kazinczy-díjat kapott szövegérthető magyar kiejtéséért, pedig ötéves koráig ilyenkor karácsony előtt még „tótul” énekelhette, „Ćas radosti, veselosti...”, és az iskolában tanult meg magyarul. Kodály Zoltán nyomdokán a nyelvművelést embernevelő lélekművelésként gyakorolta és 1988-ban alapította saját díját, az évente elnyerhető Melis György-emlékplakettet a legtisztább kiejtésű magyar énekesnek.  

Melis György életében és művészetében kimutatható a szülőföld evangélikus egyházi tradíciója. Ez a spiritualitás Szarvas városában a 18. században működő, iskolákat alapító tudós evangélikus lelkészre, Tessedik Sámuelre és még régebbi egyházi gyökerekre, a Bibliára és a Tranoscius énekeskönyvre alapozott szlovák kegyességre vezethető vissza. Egyetemi tanulmányaihoz  az Újtemplom lelkésze, Bartos Pál szerzett pénzt és támogatókat. Pályáján mindig megmaradt kapcsolata egyházával. Számos templomi hangversenyen lépett fel, így például a Budapest-Deák téri templom Lutheránia kórusával együtt, akik itt most énekükkel bűcsűznak tőle. Egy interjúban hitéről így vallott: „A mindennapokban Jakab levelének útmutatását igyekszem szem előtt tartani, amely arra figyelmeztet, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő.” Ez a lelkiség, spiritualitás nem az egyházhoz, mint szervezethez, hanem az egyház Urához, a különös királyhoz,  Krisztus Királyhoz köt.  A föld királyai, uralkodói mindíg alattvalóik életét, vérét, adóját követelték. A karácsonykor szegényen érkező Jézus a maga életét, vérét jött adni a világért. 

Tudta, hogy élete fája gyümölcstermését  figyeli a „Nagy Kertész”!  Ravatalánál mindnyájan magunk tudjuk a legjobban, mit kaptunk tőle és mit kell megköszönnünk   most. Számos díj és kitüntetés jelezte művészete megbecsülését: Kossuth-díj, háromszor a Liszt Ferenc-díj, Bartók-Pásztory-díj, Magyar Örökség-díj, Prima-díj, Szarvas város díszpolgári oklevele. A jézusi ige szerint őt is élete gyümölcseiről ismerhetjük meg. Nála igen gazdag volt a termés!

Búcsúzik tőle szűkebb családja, testvére, aki betegsége miatt nem lehet velünk,  unokatestvérei és családjuk, keresztfia, művésztársai, kedves közönsége, az Operaház igazgatósága és társulata, Szarvas városa. Hallottuk hitvallását: „Hasznossá lenni mások számára, közéletünk kulturális felemelkedését segíteni, hazámat szolgálni”! Ezeket az etikai célokat, az élet Krisztus Urunk szerinti áldozati-szakrificiális elemeit hangsúlyozta. Ez szemben áll az individuációt, az önmegvalósítást és az egyéni haszonszerzést középpontba állító mai  gondolkodással.  

Testvéreim,  mondjunk áldást arra az életre, akinek tehetségén, művészetén keresztül hosszú évtizedeken át  megáldott minket az Isten, szebbé és gazdagabbá tette életünket. Isten kegyelme legyen vele és mindnyájunkkal.  Ámen.