Németh Zoltán lelkész pécsi beiktatásakor elhangzott prédikációja

Kedves Testvéreim, Barátaim!

Lakhelyváltozás -különösen ha egyben a munkahely, az emberi környezet változását is jelenti - sok szorongással, izgalommal is jár. Az egyik legnagyobb aggodalmam az elmúlt hetekben az volt, hogy vajon mi lesz a kisfiam jele az óvodában. Mindjárt az első nap megnyugodhatott apai szívem, mert Bendegúz ragyogó szemekkel újságolta: Apa, gőzmozdony a jelem! Jobbat nem is kaphatott volna az én energiával teli, örökmozgó fiam. A saját egykori jelemre nem emlékszem - talán nem tudtam igazán azonosulni vele és ezért inkább elfelejtettem - a tiédre viszont igen, Gáborom! (Ő az én állatorvos öcsém, aki csak akkor jár templomba, amikor engem valahová beiktatnak, vagyis az elmúlt 15 évben kétszer is volt, ugyanakkor összeszedi az út mellett fekvő elütött állatokat, és ha tud, segít rajtuk. Egy izgalmas samaritánus) Na, emlékszel - e rá? (Csend, öcsém láthatóan zavarban, gyorsan könyörülök rajta) Pöttyöspohár! Pöttyöspohár volt a jeled, sokszor odarajzoltam helyetted a képeslap aljára, amit édesanyánknak írtunk, amikor még Keszthelyen tanult.

Arra is emlékszem, hogy az egyik óvodás társamnak gumicsizma volt a jele, és nagyon sajnáltam érte. Szerintem egy élet nem elég hozzá, hogy egy ilyen gyermekkori traumát feldolgozzon az ember.

Fontosak a jelek. Azonosulunk velük, kifejeznek minket. Megkülönböztetnek minket - "az én jelem", és egyben kifejezik összetartozásunkat - "a mi jelünk". Címerek, zászlók, emblémák, kitűzők stb. mindannyiunk életében több kevesebb szerepet játszanak. Akik itt vagyunk kitűzhetjük például a keresztet a kabátunk hajtókájára, alá a Luther-rózsát, alá a Déli Kerület logóját, és a sor elméletileg saját, egyéni jelünkig folytatható, ha van ilyen. Van ilyen? Mivel tudsz azonosulni, mi az, ami kifejez téged? Amit odarajzolnál a levél aljára az aláírásod helyett. Vagy amit bepötyögsz amikor bejelentkezel az iwiw-re. A jelszavad is jel, ami sokat elárul rólad, amellett, hogy védi az inkognitódat.

Mi a jele a Názáreti Jézusnak?

Talán túlságosan gyorsan és automatikusan vágjuk rá: a kereszt.

Egyik nap a Misinára tekertem felfelé, és az állatkert bejáratával szemben, a kereszteződésben megpillantottam egy kőkeresztet. A talapzatán felirat. Kedves pécsiek, egy kis helyismereti vetélkedő keretében hadd kérdezzem tőletek: mi van annak a keresztnek az aljára írva, tudjátok-e?

(Költői kérdésnek szánom, de Papp Zoli barátom, drámapedagógus, aki a szószék alatt elhelyezkedő ifjúsági zenekarban a konga mellett ül, egyből rávágja a választ)

- Úgy szerette Isten a világot.

Majdnem pontos. Csak egyetlen betű eltéréssel, ami azonban a kereszten függő Jézussal szoros összefüggésben már értelmezése is a bibliai mondatnak: Így(!) szerette Isten a világot!

Igen, ez fontos. Fontos, hogy így, ilyen halálosan, halált vállaló módon szeret Jézusban, Jézus által az Isten. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a szeretet jeleiben, szimbólumaiban, gesztusaiban gazdag jézusi életútnak, az ő küldetésének egy olyan állomása a kereszt, amivel neki magának sem volt könnyű azonosulnia. ("Atyám, ha lehetséges távozzék el tőlem ez a pohár...Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem....nem tudják, hogy mit cselekszenek..") Csak néhány órát töltött a kereszten, és azt sem küldetésének boldog beteljesítésének érzésével, hanem a fizikai kínokon túl azzal a lelki kínnal, hogy övéihez küldetett, de az övéi nem fogadták be őt.

Vajon ha megkérdezhetnénk őt magát, biztos, hogy a kereszt jelét választaná? Biztos, hogy ő is a keresztben látja az általa elvégzett mű lényegét?

Ha az evangéliumok történeteit olvasom a jellegzetesen jézusit keresve, egyre inkább egy asztalközösség képe bontakozik ki, tisztul le előttem. Példázatainak gyakran visszatérő tartalma. Beszédeinek és beszélgetéseinek gyakori színtere. Még olyan történeteknek is asztalközösség jellege van, amelyekben asztal nem is szerepel, gondoljunk a négy, vagy ötezer ember megvendégelésére. Az első igazi megbotránkozást a bűnösökkel vállalt asztalközössége váltja ki. Asztaltól indul a keresztút, és utolsó állomása, amikor az asztalnál kezébe veszi a kenyeret. Utána már nem ő cselekszik, hanem vele cselekszenek. Különös talán az is, hogy megváltásunk drága mondatait nem a kereszten, hanem asztalnál ülve, kezében a kenyérrel és a pohárral mondja el. A feltámadott pedig a tanítványaival Emmausban asztalhoz ül, a Genezáret partján pedig asztalt terít. És a tanítványok erről ismerik fel: az Úr az!  Asztalnál ülve, bűnösök, nyomorultak, gyámoltalan tanítványok társaságában látom őt önmagának, látom őt boldognak, látom őt küldetésébe feledkezve tevékenynek.

Él bennem egy kép. Ha lenne tehetségem hozzá, biztosan vászonra vinném, így kénytelen vagyok szavakkal lefesteni. 13 ember ül egy asztalnál. Jézus és tanítványai. De nem lehet tudni, melyikük Jézus. Nincs különbség. Nincs központi hely. Nincs égre fordult, réveteg tekintet. Egyik arcon sem tükröződik nagypéntek előre vetülő melankóliája. Mindenki jelen van. Testben és lélekben. Mindenki feloldódik az egymással megélt asztalközösségben. Akik nézik a képet megkérdezi: Melyikük Jézus? Ki erre tippel, ki arra. Nézd, annak a kezét, mintha áldásra emelné, biztosan ő az. Annak a másiknak a szemében viszont mintha az Isten országának békéje csillogna, szerintem ő az. Mert mindegyikben lenne valami a Názáretiből. Még a távozni készülő Júdás mozdulatában is.

És tudjátok mi lenne még a képen? Az asztal mellett, az ott ülő 13-én kívül még néhány üres szék. Hívogatóan. Gyere, ülj asztalhoz te is. S ha leülsz, valaki talán terád mutatva mondja: nézd a kezét, nézd, ahogy megérinti a mellette ülőt, nézd a tekintetét, talán ő az! 

Kedves Pécsiek, Pogányiak, Vasasiak, Kozármislenyiek, és mindazok, akik között az elkövetkezőkben a szolgálatomat végezni fogom. Szeretnék Jézus asztalának jegyében szolgálni közöttetek. Jelentse ez a baráti, lelkipásztori beszélgetéseket, a különböző gyülekezeti csoportok alkalmait, a templomokban az oltár-asztalt az úrvacsora jegyeivel, Jézus szószék-asztalát, ahol lelki táplálékot kapunk. De jelentse azt a reménységemet is, hogy az esetleges feszültségek, viták, nézeteltérések ha mindannyian akarjuk asztal mellett, akár egy pohár kávé, vagy bor mellett feloldódhatnak, megoldódhatnak.

Ha lehet, ha megengeditek, én az asztal jelét kérem tőletek. Nem lesz belevarva a lutherkabátom gallérjába, belerajzolva a Bibliámba. Csak azt szeretném, hogy szavaim, gesztusaim Jézus asztalához hívó, mellette hellyel kínáló szavak, gesztusok lehessenek. Ahol Ő önmagát, az Isten országának megannyi gesztusát, mozdulatát, fényét és melegét megosztja velünk, szétosztja közöttünk. Ámen