Nem tudod, hogy Isten jósága téged megtérésre indít?

Böjt felé tartunk, és ez a vidám farsang után éles kontrasztot jelent. A böjthöz a megtérés, a lemondás, az örömöktől való elfordulás gondolata társul.

Ezzel az áhítattal tartozom az egyetemista ifjúsági körünk egyik tagjának, aki azt mondta: nem értem, miért kell az egyháznak minden önbecsülésemet, eredményemet lerombolnia, engem erkölcsileg lealáznia ahhoz, hogy Isten kegyelmét hirdesse nekem?

Vajon jól látja ez a fiatal? A megtérés tényleg azt jelentené, hogy állandó bűntudatban, bocsánat, hogy élek hangulatban kell élnünk?

Két, egymást kiegészítő gondolattal válaszolok erre a kérdésre.

Az első az, hogy a megtérésben, az Istenhez fordulásban valóban van egy életrendezési motiváció. Talán leginkább a tavaszi nagytakarítási, lomtalanítási akcióhoz hasonlíthatnám. A felgyűlt szemetet, elromlott, használhatatlan, felesleges kacatot kihajítjuk, mert csak rendetlenséget okoz. De nem hajítjuk ki azt, ami jó és hasznos. Sokszor nehéz a döntés, hogy mit dobjunk ki, és mi maradjon. A megtérés lomtalanítási akciójában Jézust hívjuk segítségül, hogy ő mondja meg mi az, amitől meg kell válnunk, és ő hagyja jóvá, hogy mi maradjon továbbra is életünkben. Lelkiismeretünkben meg fogjuk érteni Jézus szavát.

A másik gondolatom az, hogy a megtérésben nem csak a bűntől való megválás motívuma játszik szerepet, hanem az Isten iránti hála. Számomra mindig sokat jelent Pál apostol erre vonatkozó szava a Római levélben, amikor azt írja: Nem tudod, hogy az Isten jósága téged megtérésre indít? Eszembe jut, hogy mennyire üdítő és elgondolkodtató volt egykori fiatal egyetemi tanársegédem tanúságtétele, aki elmondta, hogy ő nem a bűneit látta meg, hanem azt a sok jót látta meg, amit Isten vele tett. Ez indította őt Jézus követésére, a megtérésre.

Vallom, hogy a megtérés nem arról szól, hogy Isten először a porig le akar alázni minket, hogy azután felemeljen. Jézus nem ezt tette. Ő a megtérés felkínálásával megadta az embereknek a nagytakarítás, lomtalanítás, életük rendbehozásának a lehetőségét. Felemelte azokat, akik szerettek volna változtatni az életükön, de nem találták ennek a módját. Esélyt adott az esélyteleneknek, kitörési lehetőséget azoknak, akik foglyai voltak természetüknek, sorsuknak, felébresztette a jóság utáni vágyat az elcsüggedtekben. Jézus nem lealáz, hanem felemel; önmagunk fölé, tökéletlen, hiányos emberségünk fölé emel. A böjt, a bűnbánat, életünk nagytakarítása, a megtérés nem félelemből, nem Isten előtti érdemszerzésből fakad, hanem Isten jóságára, irántunk való szeretetére, tőle kapott lehetőségeink kihasználására adott válasz. Ámen.