Napi csendesség 2009. 11. 30 – 12. 06.
Lehoczky Endre gyűjtéséből.
November 30.
AZ ÚR AZ ISTEN
"Akkor alászállt az Úrnak tüze, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a
port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt." 1Királyok 18, 38
Amikor Illés kimondta: "Mindezeket a Te parancsolatodból cselekedtem... akkor alászállt
az Úr tüze." Fentről! Nem úgy, hogy mi csináltuk. Ez nem olyan tűz, amelyik nem emészt.
Az első nagy áldozatot, Jézust is megemésztette. Ha föltetted életedet az oltárra, ne
gondold, hogy csipkebokorrá változol, amelyik ég, de nem emésztődik meg. Így mondja az
Ige a győztesekre: "Életüket nem kímélték mindhalálig" (Jel 12, 11). Ha az áldozat igazán
elkezd égni, megemészti azokat, akik körülötted vannak. A fát, a lágy embereket. Olyan
tűz ez, aminek a kő sem tud ellenállni. A port, azt a szürke embert: Felnyalja a vizet,
amivel locsolták, akik kinevetik, akik ellenségei a tűznek, akik el akarják oltani.
"Mikor ezt látta a sokaság, arcra borult, és monda: Az Úr az Isten!" El tudod képzelni
azt a hihetetlen erőt, ami arcra borította őket? "És monda Illés: Fogjátok meg a Baál
prófétáit! És megfogák őket, és alávitte őket Illés a Kison patakja mellé, és megölte ott
őket." Akkor mondja Illés Akhábnak: "Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása
hallatszik." Éld a magad életét - én felmegyek a Kármel hegyére az Úr elé, mert valami
még hiányzik. Illés a szent Isten előtt, a földön fekszik. Kicsivé, semmivé lett. Ott
nincsenek nagy szavai. "Leborult a földre, és az ô orcáját két térde közé tette." Elrejti
orcáját Isten előtt. Egy kis csomó lent a földön, egy kis gubanc, egy kis féreg. Nincs
szava engedelmességről, hogy Isten parancsa szerint cselekedett. Mit szólt volna a nép,
ha így látja őt? Ha majd ilyen senki tudsz lenni, akkor használhat az Úr.
December 1.
ADVENTI AJTÓ
"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek." Jelenések 3, 20 Az ajtó egy különös valami.
Elválaszt és összeköt. Az ember és Isten közötti ajtót azonnal a bűneset után az ember
zárta be. Öltözött, bújt, magára zárta az ajtót. Milyen őszintén el lehetett volna még
akkor mindent mondani az Úrnak. Hiszen Ô kérdezett: "Avagy talán ettél a fáról, melytől
tiltottalak?" (1Móz 3, 11). Isten még kereste a kapcsolatot az emberrel, Ô még zörgetett.
Jól tudta, mi történt, mégis zörgetett. Az ember pedig hazugságaival, kifogásaival
bezárta az ajtót. Azóta minden ember zárkózott, bizalmatlan, és ez teszi tönkre az
életét. Vannak dolgok, amiket nem szeretnénk, hogy kiderüljenek. Ha beszélünk, sok minden
világosságra jön. Inkább nem nyitom ki a számat. A bűneset után elkezdődött a képmutatás,
ami azóta is tart. Aztán Isten is bezárta az ajtót. Az Éden ajtajába odaállította a
Kerubokat. Megszűnt a közösség Istennel. Négyezer év zárt ajtók mögött! A négy adventi
gyertya a négy évezredet jelképezi. Jönnek a próféták, hangzik az Ige, vannak
kijelentések, ígéretek. De igazi mély kapcsolat nincsen. Nincs Atya! Nincs szeretet,
nincs igazi öröm! Lehet így élni?! Kinyílik-e még egyszer ez az ajtó? Ki nyithatja ki?
Aki vétkezett? Nem, Testvér - csak az Isten-ember, Aki Isten és ember. Az Ô áldozata az
Emberfiának áldozata. Ô mondja ki a döntő szót: "Elvégeztetett!" A templom kárpitja, a
csukott ajtó a tetejétől az aljáig kettérepedt. Megnyílt az ajtó! Lehet bemenni. Tudsz-e
örülni annak, hogy Jézus nevében mehetsz az Atyához? Jézus a testének kárpitján átmegy az
Atya elé. Bemutatja az áldozatot, és Isten megbékél az emberrel.
December 2.
ÖRÖMÜZENET
"Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te
királyod." Zakariás 9, 9
Adventnek ez az Ige az örömüzenete, a vezérigéje. Így mondja a Zsoltárok 40, 8: "Íme
jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem." Evangéliumként olvasd, hogy jön Jézus.
Hangzik az ígéretek sokasága: "Gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk" (Ézs 9, 6).
"De te Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy Júda ezrei között: belőled származik nékem,
aki uralkodó az Izraelen" (Mik 2,5). Szinte hallani lehet az Ószövetség végén a lépéseket
- jön! Angyalok hirdetik, ég és föld ujjong, betlehemi pásztorok, napkeleti bölcsek,
mind-mind mondják: jön! Jön a betlehemi gyermek! Kinyitottad-e már Előtte a szíved
ajtaját? Jézus hívő gyülekezetnek mondja a Jelenések könyvében: "Az ajtó előtt állok és
zörgetek." Talán vannak még csukott ajtók az életedben. Kérdezd meg: Uram, hol nyithatnék
még újabb ajtót Neked? - hogy ne kelljen tovább búsan várnod. Lehet, hogy régen ott áll
már az anyagi életed vagy a gondolatvilágod ajtaja előtt. Mennyire csukott sokszor a
Szentlélek előtt a legbelső ajtó. Belenéztél-e már abba, hogy mennyi mindent megteszel -
de miért? Igazán az Úrért, igazán az iránta való szeretetből? Igazán azért, hogy Ô legyen
a Király az életedben? Csak akkor oldódik meg minden nálatok, ha Ô lesz a Messiás, a
Felkent, a Király! Ha alárendelitek magatokat uralmának, elkezdődik nálatok is a
békeuralom. Bár lehetnél az a valaki, aki teljes szívből és egészen megnyitja az ajtót,
hogy az a kereszten átszögezett kéz ne zörgessen hiába.
December 3.
A VIGASZTALÓ
"Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek." Ézsaiás 40, 1
Nagyon szeretem az adventet, Jézus várásának idejét. Olyan jó olvasni: "Vigasztaljátok
népemet." Isten gyermekeinek, Isten népének nagyon nagy szüksége van a vigasztalásra. Az
Ige megmondja, hogy miért. "Kétszeresen sújtotta ôt az Úr minden bűneiért." Belsőleg és
külsőleg is. Abban a pillanatban, amikor vétkeztem, belül ott van a szomorúság, az
örömtelenség, az elveszett mennyország. Külsőleg is megvannak a következményei. Az ember
sokféleképpen akar vigasztalódni. Szórakozással, utazással, munkával. Figyelmét
megpróbálja elterelni hogy ne gondoljon arra, ami fáj és ami nyugtalanítja. Isten nem így
vigasztal. Az Ô vigasztalása megoldás. Nem csillapító, hanem egy életre szóló megoldás.
Azt a vigasztalást, Akit Ô küldött erre a földre, úgy hívják, hogy Jézus. Vele akar
vigasztalni bennünket. Nem is csak vigasztalni - megvigasztalni. Rajtunk semmi más nem
segít, csak Isten szava. Emberi szó semmit nem ér. Amikor embereknél keres valaki
vigasztalást, úgy jön vissza: rosszabb, mint volt. A samáriai asszony is embereknél
keresett vigasztalást. Élete akkor oldódott meg, amikor kimondta: "Tudom, hogy Messiás
jő... mikor az el jő, megjelent nékünk mindent" (Jn 4,25). Amikor igazán hozzád ér Jézus,
akkor a legelső, amit tesz, hogy megjelent néked mindent. Jelenné teszi a múltat. Eszedbe
jutnak dolgok, amiket cselekedtél. Egyszer csak ott van előtted, amit rég elfelejtettél.
Jézus azt mondja az asszonynak: "Én vagyok az, aki veled beszélek." Engedd, hadd
beszéljen veled is, hogy igazi karácsonyod lehessen.
December 4.
HOL KÉSZÍTSÉTEK?
"A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi
Istenünknek." Ézsaiás 40, 3
Jön a vigasztalás, jön a megoldás - készítsétek az útját! Hova jön Jézus? Az Ige szerint
a pusztába. Nézzünk körül, igaz-e, hogy az élet, amiben vagyunk, mérhetetlen nagy puszta?
Nemrégen egy ideggyógyintézetbe kellett elmennem. Szépen berendezett, modern intézet
volt, kis várószobákkal. Ott lett valóság számomra, hogy kidíszített puszta az egész. A
mai korban minden ember próbálja szépíteni a lakását, életkörülményeit kényelmesebbé
tenni - olyanná, amiben jó élni -, és rettenetes, hogy se jobb, se más nem lesz ettől.
Minden vonalon csak az önzés uralkodik, és senkinek nem fáj a másik ember baja,
szenvedése. Micsoda pusztává tud lenni egy otthon, és benne a házasság. Már nincs egy
kedves szó sem, csak durva, fájó, goromba mondatok. Nem így indultatok egyszer az
úrasztala elől. Akkor azt gondoltátok, csupa boldogság lesz minden. Hogy lett ilyen
pusztává? Olyan puszta is van, ahol már kemény szó sem hangzik. Csak hallgatás van. Nem
érdemes beszélni, úgysem értjük meg egymást. Gondoljatok bele, ilyen pusztaságban nőnek
fel gyerekek. Még beljebb kell mennünk, mert az igazi puszta a lelkedben van. A
gondolatok pusztája! Amikor csak a saját sérelmeidre gondolsz, amikor nincs más
gondolatod, csak nekem, meg velem, és rólam. Ahogy élsz, mered-e mondani, hogy szeretsz
és megér-tesz-e egyáltalán valakit? Mérhetetlen puszta a hitbeli életed! Olvasod az Igét,
mert megszoktad. Imádkozol, mert megtanítottak rá. De nincs közösséged Jézussal. Halld
meg az adventi üzenetet: Jézus jön! Készítsétek hát az útját!
December 5.
VÖLGYEK - HEGYEK
"Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen
egyenessé." Ézsaiás 40, 4
Gondoltál-e már arra, mit jelenthetett advent a mennyben, amikor Isten készült földre
küldeni a Fiát? Mit jelenthetett Istennek leüzenni - készítsétek a jászolt, készítsétek a
korbácsot, készítsétek a keresztet, küldöm a Fiamat?! És mit jelenthetett advent a
pokolban? Biztos vagyok benne, oda is lehallatszott a kiáltás, és mozgósított a pokol:
jön Jézus! Az Ördög mindent kitalált, ami létezik, hogy az emberek figyelmét másra
fordítsa. Amikor látom a nagy karácsonyi készülődést, mindig eszembe jut, hogy jól
mozgósított a pokol. Az üzletek tele vannak vásárlókkal. Mire eljön a karácsony,
holtfáradt a család, és mindenki boldog, hogy túl vannak az ünnepen. Mit kellene tenni,
hogy igazán karácsonyunk legyen? Mi múlik rajtunk, hogy ne csak egy napra, hanem egy
életre legyen karácsonyunk? Mit vár tőlünk az Úr ahhoz, hogy megjelenjen "az Úr
dicsősége"? Térképezzük fel belső világunkat. Ott vannak völgyek, ahol valami hiányzik.
Szorosan mellette a hegyek, ahol sok van valamiből. Amikor itt a bécsi utat készítették,
hónapokon átgyalulták a hegyeket. Istennek is vannak gyalui. Úgy hívják: szenvedés. Mik
ezek a hegyek? Ahol vagyok valaki, ahol úgy érzem, különb vagyok a másik embernél. Látod
életedben a hegyet, ami mellett talán ott van az életed legmélyebb völgye. Talán az
indulataid, a meggondolatlan mondataid. Amikor életre-halálra mondod, véded a magad
igazát. Nem lesz karácsonyod, amíg egyenetlenségek vannak az életedben. Kérjed az Urat,
hogy Lelke által mutassa meg, hol kell engedned ahhoz, hogy egészen betöltessen.
December 6.
AZ ÚR KÉRÉSE
"És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt, mert az Úr szája szólt."
Ézsaiás 40, 5
Nem jöhet addig Jézus az életedbe, nem lehet addig igazi advented, amíg az igazságod, az
a nagy hegy, útjában áll Isten dicsősége megjelenésének. Jézus világosan elmondja: "Nem
az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre" (Mt 9, 13b). Egy
karácsonyestén együtt voltam öt kicsi gyerekkel. Megkérdeztem, tudjátok-e, hogy miért
ünneplünk karácsonyt? Az egyik megszólalt: az Úr Jézus születésnapját ünnepeljük. Aztán
megszólalt a másik: Tessék mondani, hogy lehet az, hogy a születésnapomon én kapok
ajándékot, és az Úr Jézus születésnapján is? Azt mondtam - tökéletesen igazad van.
Karácsonykor Jézusnak kellene ajándékot adni. Ez a gyermek figyelmeztetett arra, hogy
minden adventben megkérdezzem: Úr Jézus, mit kérsz tőlem karácsonyra? Tavaly emberek
mondták: Szeretnénk hozzád jönni karácsonyra. Azt mondtam - nem lehet. Míg édesanyám él,
a karácsony a családomé. Amikor pár nappal karácsony előtt ott álltam a kórházban
édesanyám ágya mellett, megértettem, hogy aki az egész életét az Úrnak adta, az nem vehet
vissza egyetlen napot sem. Akkor mondtam Jézusnak - Tied a karácsonyom. Azóta olyan
emberek jönnek hozzánk, akiknek nincs hol lenni karácsonykor. Kicsit beleszakadt a
szívem, amikor megmondtam: Édesanyám, nem leszek itt karácsonyeste. Az idén az igazamat
kéri, hogy tegyem oda jászol mellé. Hiszen az Egyetlen, akinek igaza volt, magára vette
bűneimet. Add oda te is! Mert a világnak olyan emberekre van szüksége, akiken át
"megjelenik az Úr dicsősége".