Napi csendesség 2009. 08. 31. – 09. 06.

Augusztus 31.
ÉKESSÉG, IFJÚSÁG

"Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a
sasé." Zsoltár 103, 5

Jó volna minden reggel azzal kezdeni a napot, hogy mondanánk lelkünknek:
"Áldjad, én lelkem, az Urat!" Amikor az Ige azt mondja: "Jóval tölti be a te
ékességedet", nem a testi, hanem a belső életedre gondol. A testi életed
ugyanaz marad, de a bensőd megváltozik. "Az Ige testté lett, és lakozott mi
közöttünk" (Jn 1, 14). Jézus testében hordozta el a testben elkövetett
bűneinket. Emlékezzünk a megostorozott, meggyalázott, keresztre feszített
testre. Azután Lélekké lett - Szentlélekké -, hogy jóval tölthesse be
ékességedet. Hányan irigylik azokat, akik valóban szépek! Istennek elég szép
vagy arra, hogy jóval töltsön be. Hogy Jézus Szentlélek formájában ott
lakhasson a szívedben. Hogy cselekedjen kezeden keresztül, hogy Ô nézzen ki
a szemeden át. Jézus mondta: "Nincs senki jó, csak egy, az Isten" (Lk 18,
19). Ha Ô benned lakik, Ô szól és cselekszik rajtad keresztül. "Megújul a te
ifjúságod, mint a sasé." Az Úr azt akarja, ne járj, ne fuss, hanem repülj!
Isten tud adni szárnyakat, a hit szárnyait. Semmivé lesz az az erő, ami
eddig tönkretett, lehúzott. "Akik az Úrban bíznak..." Testvérek, ez hit
kérdése. A világon a legnagyobb erő Isten ereje. Bízol-e Benne? "Az én
Istenemmel kőfalon is átugrom" (2Sám 22, 30b). Hinned kell abban az erőben,
amire az Ige azt mondja, hogy legyőz mindent. Krisztus a győztes, bűnön,
poklon, halálon győzött, és ez az erő benned van. És akkor repülhetsz
hazáig. A végállomásig - az örökkévalóságig. Nem kell fáradt hívőnek lenned.
Bízz Benne, és naponta megújul az erőd.

Szeptember 1.
AZ ÁLDÁS

"Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem." Róma 9, 13

Sokáig nem értettem, és igazságtalannak tartottam ezt az Igét. Aztán
megértettem, hogy emberek a Bibliában egy-egy embercsoportnak a jellemzői.
Van Jákob-féle, és van Ézsau féle ember. Jákob az a fajta ember volt, aki
mindent megtett az áldásért. Az elsőszülötté volt az áldás, az Istennel való
kapcsolat. Jákob ezt kereste. Életünkben minden az áldástól függ. Nem az
ügyességünktől, nem a szorgalmunktól. Vajon az a fajta ember vagy, akinek
egyetlen vágya van: hogy áldott lehessen, és áldássá lehessen? Az Úr ezt a
fajta embert szereti, és ezt tudja felhasználni. Ézsau eladta
elsőszülöttségi jogát. Mást keresett, az emberek tetszését, anyagiakat,
dicsőséget. Ez a fajta ember nem felel meg Isten tetszésének. Csak kétféle
ember van: Ézsau vagy Jákob. Minden gyermeke az Úrnak, aki Jézust befogadta,
az elsőszülöttek seregéhez tartozik. Állapítsd meg, odatartozol-e már?
Mindennél fontosabb-e számodra egy életen keresztül az áldás? Az áldásnak
Isten szerint feltételei vannak. Az ószövetségi feltétel: Hozzátok be a
tizedet, engedelmeskedjetek az Úrnak, és áldást árasztok rátok bőségesen
(Mal 3,10). Nagyon sok ember vigyáz arra, nehogy túl sokat adjon Istennek.
És várja az áldást. Az Újszövetség sokkal többet mond. Úgy kell adnia magát,
ahogyan Jézus adta, teljesen az utolsóig. "Amint én szerettelek titeket, ti
is úgy szeressétek egymást" (Jn 13,34b). Magadnak, családodnak mit
szeretnél? Jó állást, jó házasságot, jó körülményeket - vagy áldást?!

Szeptember 2.
KAPCSOLAT AZ ÚRRAL

"Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak."
Zsoltár 133, 1

Hogy milyen bőséges az áldás, azt láthatjuk, amikor Jézus az öt kenyeret
megáldja, és ötezer ember lakik jól belőle. Az áldás mindig annyit jelent,
hogy a kicsiből óriási lesz. Péter egyetlen prédikációjára háromezer ember
tér meg. Ez áldás! Nem ahhoz mérten jön az áldás, amim van vagy amit tudok.
Mérték nélkül jön. Leszel-e az az ember, aki várja az áldást? Amikor a
református templomokat nézem az országban, arra gondolok: ezeknek az
embereknek volt hitük. Isten mértéke sokkal nagyobb és elképzelhetetlenebb.
Várod-e az áldást az Ô mértéke szerint? Sokszor olyan beszűkült a hívő ember
látóköre, hogy keveset mer várni. Az áldás, az Úrral való kapcsolat másik
komoly feltétele: "Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt
lakoznak az atyafiak!" Amikor az övéi szeretetben tudnak együtt lenni,
imádkozni, szolgálni. Ha ez nincs meg, az alapfeltétel hiányzik. Isten nem
gyönyörködhet bennünk, és nem küldhet áldást. Vajon nincs-e olyan dolog az
életünkben, amivel akadályozzuk Isten áldását? Isten beáradó szeretete az
áldásban válik kiáradó szeretetté. Hiába imádkozunk áldásért, ha nem
engedjük beáradni testvéri közösségünkbe, az együttélésünkbe. Vigyázz,
nehogy a jogaiddal, kritikáddal, a hibakereső szemeddel akadályozd az
áldást! Komolyan döntsük el, hogy egészen akarom adni magam. Mindenben
engedni kívánok, hogy ez a kicsi életem hordozhassa az áldást. Félreteszek
mindent, ami az áldás elnyerésében akadályoz. Jákobféle ember kívánok lenni,
aki fölött ott van ez a mondat: "Jákobot szerettem."

Szeptember 3.
VERSENGÉSSEL NEM LEHET MEGSZEREZNI

"És beteltek az Ô szülésének napjai, és ímé kettősök voltak az ô méhében."
1Mózes 25, 24

Az isteni rendben a nagyobb szolgál a kisebbnek. Minél kisebb leszel, annál
inkább tied az áldás. Jákob is mindent megtett az áldásért. A versengés már
az anyaméhben megkezdődött. Jákob már akkor előzni akart. Megszületik Ézsau,
hozza magával az óriási előnyt, az elsőszülöttségi jogot. Az Ige szerint
minden elsőszülött az Úré. Gondoljunk az első két született emberre: Kain a
nagyobb, Ábel a kisebb - és övé az áldás. Ô viszi a bárányt, ô kedves az
Úrnak. A tékozló fiúnál is a kisebbiké az áldás. Miért akarsz mégis mindig
nagyobb lenni?! Jákob a születésnél nem tudott első lenni, ezért
belefogódzik Ézsau sarkába. Nem bírjuk elviselni a lemaradást. A lelki
életben a sarokba fogódzás az utánzás. Látsz valakit, akin áldás van.
Utolérni nem tudod, csak a sarkába fogódzni. Isten gyermekeinél rettenetes
az utánzás. Ézsaunak megvolt az elsőszülöttségi joga, de nem becsülte. Ézsau
testi ember volt. Sokan mondják: mire nekem ez az egész vallásosság? Ezért
mondja az Ige: "Ézsaut gyűlöltem" - azt a fajta embert, akinek nem kell az
Ige, nem kell Jézus. Jákobnak nincs, és mindenáron akarja. Eljön az alkalmas
pillanat, amikor Jákob azt mondja: "Add el hát nékem azonnal az
elsőszülöttségedet." Itt az előzés pillanata. A könnyelmű mondat: "Ímé, én
halni járok, mire való nékem az elsőszülöttségem?" Eladom! Ennek a két
embernek az életében itt a lélegzetelállító pillanat. Jákob csúnyán előz.
Ledobta Ézsaut a pályáról. Sok mindent megkap Jákob, csak éppen az áldást
nem. Megvette, versengéssel megszerezte, és mégsem az övé. Az Úr szeretné,
ha megértenéd, csak az Ô útján van áldás!

Szeptember 4.
CSALÁSSAL NEM LEHET MEGKAPNI

"És lett, amint elvégezte Izsák Jákobnak megáldását... az ô bátyja, Ézsau is
megjött vadászásából." 1Mózes 27,30

Izsák komolyan kezdte életét az Úrral. Isten ígéretét mégis megváltoztatta
az ô gondolatai szerint. Elfelejtett vagy megváltoztatott ígéretek.
Meghomályosodott szem. Vajon úgy látsz-e most is, mint amikor az Urat
megismerted? Izsákban a lelki ember kisebbedett, a testi nőtt. Rebeka
mindegyikünkben ott van. Sürgősen cselekedett, hogy meglegyen az ígéret.
Jákob hallgatott Rebekára. Benne volt az Istentől kapott vágy az áldás után.
Szegény Jákob! Egy komoly fordulat következett be az életében. Vajon nem
szólalt meg benne a Szentlélek? De igen! "Olyan leszek előtte, mint valami
csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra." "Netalán megtapogat
engem az én atyám." - Az észnek erre is volt gondja. Minden sikerült. Isten
engedi? Nem szól közbe? Isten engedte. Jákob mindent megkapott, csak az
áldást nem. Az emberek becsaphatóak. Vigyázz, Isten Lelke nem! Vajon nem úgy
vagy-e, hogy rajtad a hívőséged már csak ruha? Kivel beszélsz, ha imádkozol?
Istennel, magaddal vagy másokkal? Valaki az összes csalásodat ismeri, és
tudja, hogy milyen vagy igazán. Mi kitanult csalók vagyunk. Jákob önmagát
csalja meg. Minden sikerült. Nem jött korábban Ézsau, hogy megakadályozza a
csalást, hogy Jákob ne kapta volna meg az áldást. Jákob még el is mehetett,
hogy Ézsau ne álljon bosszút rajta. Látjuk, hogy sem versengéssel, sem
csalással nem tudja Jákob megnyerni az áldást. Útban van a rokonsága felé.
Rebeka nem látta többé a fiát. Neve nincs a hithősök között. Mert nem "hit
által" cselekedett, hanem saját akarata szerint.

Szeptember 5.
MUNKÁVAL NEM LEHET MEGSZEREZNI

"És monda néki Lábán: Úgy sejtem, hogy teéretted áldott meg engem az Úr."
1Mózes 30, 27

Jákobért áldotta meg Isten Lábánt családdal, unokákkal, gazdagsággal. És
mégsem volt Jákobé az áldás. Sokféle áldás van. Jézus maga az áldás! Akié Ô,
azé az áldás. Istennek sok szolgája komolyan dolgozik, látogat, beszélget,
és nincs áldás. Az áldást munkával sem lehet megszerezni. Jákobnak hiába
volt meg az elsőszülöttségi joga, nem volt meg az elsőszülöttségi áldás.
Lehet, jogod van arra, hogy magad Isten gyermekének mondd, de nincs áldás az
életeden. Nem teljesednek be az ígéretek, nincs körülötted ébredés. Nem tér
meg a házad népe. Jákob családi életében sincs áldás. Veszekszik a két
feleség. Versengés, békétlenség van közöttük. Amikor Jákob megáldja
gyermekeit, csupa földit ad nekik: termést, győzelmet az ellenség felett,
búzát, gazdagságot. Testi dolgokban lehet ügyeskedni, sok mindent
megszerezni. Lelki dolgokban nem! Jákob először megvette, aztán kicsalta,
aztán megdolgozott érte. A Jabbók révénél egyetlen kívánsága van, hogy áldj
meg engem! Bár szívünk mélyéből fakadna fel ez a kívánság, hogy Uram, nem
akarok áldás nélkül maradni! Jákob úgy érezte, nem tud tovább élni nélküle.
Aki még nem jutott ide, az nem is fogja megkapni. Létfontosságú kell legyen
életedben az áldás. Jákob útja egyre szűkül. Egyre közelebb kerül ahhoz a
pillanathoz, amikor nem mehet tovább. Szoros kapu elé kerül, szembesülnie
kell Ézsauval. Emlékezzünk Bálámra, akit odaszorított az Úr, hogy se jobbra,
se balra nem volt már kitérő. Hiába kapsz meg mindent, ha nem nyugszik meg
rajtad az Isten áldása.

Szeptember 6.
MEGTÉRÉSSEL MEGKAPHATÓ

"Jákob pedig egyedül maradt, és tusakodik ővele egy férfiú, egész a hajnal
feljöveteléig." 1Mózes 32,24

Egy történésekkel teli éjszaka. Az első, amit Jákob ezen az éjszakán tesz,
hogy átköltöztette mindenét a Jabbók révén. A Jordán a Bibliában a halál
folyója. Tehát halálba adta mindenét, amije volt. A legnagyobb értékkel
kezdi: feleségeivel. Ráhel volt a bálványfeleség, akit mindenkinél jobban
szeretett. Ha át akarsz jutni, akkor a bálványaiddal kezdd el. Jákobnak volt
egy bálványgyermeke is: József. Átviszed-e most azt, akit a világon a
legjobban szeretsz? A lelki történetünkben ezt így hívják: teljes,
tökéletes, feltétel nélküli átadás. Jákobnál tusakodás, imádkozás közben
történik valami. Isten Lelke nem tud rajta erőt venni. Lehet, te sem engeded
Őt a döntő ponthoz érni. Valahol illetnie kell az Úrnak. A német fordítás
így mondja: "megütötte". Ahol nálad és benned fordul minden, meg kell, hogy
üssön... Lehet, hogy az akaratvilágod a legerősebb az életedben. Isten soha
nem téveszti el a helyet, sem az ütés erősségét. Hagyd abba a kérdést, hogy
miért itt, miért pont ennek kellett történnie? Isten nem üt feleslegesen.
Jákob soha többé nem járhatott úgy, mint előtte. Attól kezdve sántított.
Áldott sántaság! Ezt mondja az angyal: "Bocsáss el engem, mert feljött a
hajnal." Testvér - reggeledik! Elkezdődik a világosság. Elhangzik a mondat:
"Nem bocsátlak el tégedet, amíg meg nem áldasz engemet." Felhangzik a
kérdés: "Mi a te neved?" Jákob kimondta: Csaló. Ma harcold meg az Úr előtt,
hogy őszintén ki tudd mondani a neved. Hogy új nevet kaphass, hogy
felöltözhesd a Krisztust. Akkor rajtad, a hátralevő életeden ott van és ott
marad az áldás.