Napi csendesség 2009. 07. 20. – 26.

Július 20.
KRISZTUS-TEST

"Most, édes fiam, legyen az Úr veled, hogy sikerüljön néked házat építeni az
Úrnak, a te Istenednek, miképpen szólott te felőled." 1Krónika 22,11

Krisztus a fej, mi pedig tagjai vagyunk. A fej együtt munkálkodik a
tagokkal. Egyetlen tag sincs munka nélkül. Ha már tagja vagy ennek a
testnek, akkor benned is a Jézus szeretete és szíve dobog minden elveszett
felé. Jézus téged is az Ô munkatársai között akar látni. Azok között,
akiknek csak egy ügyük van. Leszel-e ilyen "együgyű" ember akár a
munkahelyeden, akár az utcán, akár a boltban, vásárlás közben? Az lesz-e a
dolgod, hogy élő köveket vigyél Jézushoz? Ebben a világban nagyon sok olyan
hűséges emberre lenne szükség, akiknek szívügye a most folyó építkezés.
Vannak, akik nem akarnak jönni. Vannak nehéz kövek. Szóljunk egy testvérnek,
hogy ketten vigyük. Emlékeztek arra az emberre, akit négyen vittek az Úrhoz
(Mk 2,3)? Kérd az Urat, tegyen a helyedre, hogy azzá lehess, amivé Ô
szeretne tenni. Aki elkezdte az építkezést, Az teszi majd fel a csúcskövet:
Jézus visszajön. Nem tudjuk, melyik pillanatban fejeződik be az építkezés.
Bizonyosságod van-e már felőle, hogy nem vagy már jövevény és zsellér, hanem
polgártárs, sőt Isten munkatársa? Hadd mondjam befejezésül ezt a néhány szót
az Igéből: "Most, édes fiam, legyen az Úr veled, hogy sikerüljön néked házat
építeni." Sikerüljön lépésről lépésre együtt munkálkodni az Övéivel. Tartozz
Hozzá igazán, és napról napra cselekedd azt, amit Ô mond neked. Áldjad az
Urat, hogy kegyelmében részesített, és hogy gyermekei között "együgyű"
emberré lehetsz.

Július 21.
EGY FÉRFI, AKI TÖBB

"És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és
felvitte őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozott előttük."
Márk 9,2

Jézus a megdicsőülés hegyén nem olyan volt, mint amilyennek eddig ismerték
tanítványai. "Ruhája fényes lett, igen fehér, mint a hó." El tudjátok
képzelni, hogy mit élhettek át a tanítványok?! Az, Akit egészen közelről
ismertek, Akivel együtt ettek, együtt vándoroltak az országúton, hirtelen
átváltozik, és egy ragyogó, fehér alak áll előttük. Aztán megjelenik Mózes
és Illés. Mózes a törvény, Illés a próféták. A Kijelentés beteljesülése. Egy
másik evangélium elmondja, hogy Jézus haláláról beszélgettek (Lk 9,31).
Kinek volt erre szüksége? Jézusnak? Neki is, mint utolsó megerősítésre a
szenvedése előtt; beszélhetett olyanokkal, akik értették Őt. Jézusnak is
szüksége volt arra, hogy a földön erősítést kapjon a mennyei világból. De
még inkább a tanítványoknak - és nekünk -, mert ott megláthatták, hogy
igazán kicsoda Jézus. Mennyei dicsőségben láthatták Azt, Aki velük együtt
vándorolt. Aztán jött a fényes felhő, minden eltűnt, és nem láttak mást,
csak egyedül Jézust. Egy mondatot is hallottak: "Ez az én szerelmes Fiam; Őt
hallgassátok!" Hallhatták, hogy ez a férfi ott előttük - aki majd a
kereszten függ tehetetlenül, véresen - Isten Fia: Maga a testet öltött
Isten! Nekünk ezen a földön nem lehet mást látni a mennyből, csak Jézust
egyedül. A tanítványok elől minden eltűnt, de maradt Valaki. Milyen jó
volna, ha meglátnád azt a Valakit, Aki mindig marad: otthon, a legnehezebb
körülmények között is, amikor már senkid nem lesz, és ha elmúlik az
egészséged, akkor is. Ha Ô veled marad, semmi és senki nem fog hiányozni.

Július 22.
EGY FÉRFI CSÔDBEN

"És felelvén egy a sokaságból, mondta: Mester, idehoztam hozzád az én
fiamat, akiben néma lélek van." Márk 9, 17

Egy férfiról szeretnénk beszélni. Nem volt különleges ember, egy volt a sok
közül. Egy bukott ember volt, és a bukott ember mind egyforma. Ez a férfi
nyomorúságban van. Amikor a gyermekkel van baj, az mindig nagyon komoly
dolog. "Mester, idehoztam hozzád az én fiamat." Szegény apa! Ki tudja, hány
helyre vitte már gyermekét. Iszonyú dolog egy szülőnek a gyermekével
kapcsolatos problémákat elviselni. Minden más baj könnyebben elszenvedhető!
Itt az epilepsziás roham világos leírását olvashatjuk: "Ahol csak előfogja,
szaggatja; ô pedig tajtékot túr; a fogát csikorgatja, és elfonnyad." Ez az
apa együtt szenvedett a gyermekével, és mindent megpróbálhatott már, hogy
segítsen az állapotán. Eljutott a tanítványokhoz, ahol szembe kellett néznie
a végső csőddel. Mennyi csalódottság lehetett a hangjában, amikor Jézusnak
mondta, hogy tanítványaid nem tudtak segíteni. Nem csak az apa jutott
csődbe, hanem a tanítványok is. Szenvedett az apa, a tanítványok, és most
Jézus is a tanítványoktól. Ők kapták a szemrehányást: "Meddig szenvedlek még
titeket?" Jézus szenvedéstörténete nem a kereszten kezdődött. Szeretném
szívetekre helyezni a mondatot, amit Jézus mondott: "Hozzátok őt hozzám!"
Jó, hogy az apa Jézushoz vitte a fiát. Szükségünk van Jézusra, mert sem
akarat, sem elhatározás nem segít. Csak Jézus, Aki a kereszten a kígyó
fejére taposott, és győzött. Jézus azt várja tőled, hogy minden bajoddal
bizalommal Őhozzá menj.

Július 23.
EGY FÉRFI KÖNYÖRÖG

"Ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk." Márk 9,
22b

Amint a fiú Jézust meglátta, azonnal jött a roham. A tömeg figyelt: mi lesz
most? A tanítványok már levizsgáztak. A farizeusok vártak. Milyen
megdöbbentő! Jézus nem csinál semmit, csak az apával beszélget. "Mennyi
ideje, hogy ez esett rajta?" Hát fontos ez most?! "Gyermeksége óta. És
gyakorta vetette őt tűzbe is, vízbe is." Válaszolt ugyan az apa, de érezte,
hogy Jézus sem tud semmit tenni, csak beszélgetni. Csodálatos Jézus
mérhetetlen türelme! Őt nem lehet cselekvésre kényszeríteni. Teljes
nyugalommal áll a tajtékot túró gyermek mellett, és beszélget az apával,
akinek hite nemsokára utolsót lobban. "Ha valamit tehetsz..." Az apának
szüksége volt erre az utolsó csődre. Amikor ez bekövetkezett, akkor kezdett
el igazán imádkozni: "Légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk." Ez már a
végső összetörettetés. Jézus erre a pillanatra várt. Visszafordítja a
felelősséget az apára. Nem az a kérdés, hogy Ô tud-e tenni valamit. "Ha
hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek." Annyit mond Jézus: nem rajtam
múlik itt semmi, hanem a te hiteden! "Hiszek, Uram! Légy segítségül az én
hitetlenségemnek!" Megszületett a legnagyobb dolog: a hit! Az az
újjászületés, amikor valakiben megszületik a Jézus iránti teljes hit,
könnyhullatás és kiáltás közben. Minden úgy történik, mint a szülésnél. A
gyermek is fájdalmak, görcsök közepette, könnyhullatás és sírás között jön a
világra. Az apa kimondta: "Hiszek, Uram!" És Jézus cselekedett. Megtörtént a
szabadítás. A könyörgés élethalál kérdés.

Július 24.
EGY FÉRFI, AKI HISZ

"Jézus pedig... mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked,
menj ki belőle, és többé belé ne menj!" Márk 9,25

Egyetlen bűn van: a hitetlenség. Amikor eljön a Szentlélek, megítéli a
világot "bűn tekintetében, hogy nem hisznek énbennem" (Jn 16,9). "Minden
lehetséges a hívőnek." Minden Istentől jön. A hit az Úrral való kapcsolat.
Ha a kapcsolat megvan, minden lehetséges, és mindened megvan. A hit annyit
jelent, hogy felemeled szemed az Úrra. Istent a hit szabadítja fel arra,
hogy cselekedhessen. Ô nem erőltet ránk semmit anélkül, hogy Tőle kérnénk.
Hinni annyit jelent, hogy mindent Istentől vársz. Ne a saját hitedre, hanem
az Úrra építs, Akire nézel. Valaki azt mondta: mindent az én nagy hitemnek
köszönhetek. Dehogy annak! Csak az Úrnak! Bolondság lenne a villanykörtének
tulajdonítani, hogy világít. Az áramforrásból jön a világosság. Isten
visszautalja a felelősséget rád. Nézz Jézusra, hogy Ô cselekedhessen, Ô
szerethessen rajtad keresztül. Ô az Élet, Ô az, Akire szükséged van. Ezt
jelenti a "Hiszek, Uram!" Hit által Jézus lehetőséget kapott a cselekvésre.
"Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé
ne menj." Adsz-e lehetőséget az Úrnak? A hit ajtónyitás. "Lakozzék a
Krisztus hit által a ti szívetekben" (Ef 3, 17). Minden hit által történik.
Legyen kapcsolatod az erőforrással. A teljes csőd után juss oda, hogy újjá
lesz minden. Kérjed, hogy Uram, ezután minden Te légy az életemben. Hiszek,
Uram! Átadom az életemet, és kezedre bízom magamat. Te élj és cselekedj
bennem! Ismertesd meg velem a szabad, boldog, Téged dicsérő életet!

Július 25.
EGY FÉRFI, AKI GYÔZ

"És erős kiáltás és szaggatás között kiment; az pedig olyanná lett, mint egy
halott, annyira, hogy sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig megfogván
kezét, fölemelte, és az fölkelt." Márk 9,26-27

Ennek az apának az életében azért volt a csődsorozat, hogy végső
kétségbeesésében eljusson Jézushoz, és ki tudja mondani: "Hiszek, Uram!" Az
Úr Jézus alig várta, hogy segíthessen a gyermeken, hiszen látta, hogy
mennyire szenved. Jézusnak szíve van! Szeretném, ha fölmagasodna előtted
Jézus. Senki nem mondhatja a tisztátalan léleknek, hogy én parancsolom
neked, csak maga Jézus. Olyan örömmel olvastam: "Te néma és siket lélek, én
parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!" Lehet, hogy nálad
is ki-be jár. Tehetetlen vagy ezzel a lélekkel szemben. Jézus nem a fiúnak
mondta, hogy szedje össze magát, hanem a lélekkel beszélt. "És erős
szaggatás és kiáltás között kiment." Az apának ez volt az utolsó hitpróba.
Ott feküdt a fiú, mintha meghalt volna. Jézus nem végez semmilyen
szertartást. Megfogja a fiú kezét, és abban a pillanatban élet árad belé, és
a fiú fölkelt. Meg vagyok győződve arról, hogy tudott beszélni. A Biblia nem
mondja; de nyilván hallott, beszélt, mert megszületett egy új élet. Testvér,
halassz már? Hallod, hogy veled beszél Isten? Tudod mondani, amit szeretnél?
A fiút elhagyta a néma és siket lélek, és egy új élet kezdődött. Nem is egy,
hanem kettő! Apa és gyermeke. Kérd az Urat, hogy tudjad Őt hallani, azután
mondani a szót, amit szájából hallottál. Hogy lehess eszköze, gyermeke, sőt
szolgája.

Július 26.
ÚTKÖZBEN

"És elindultak a Hór hegyétől a Veres-tengerhez vivő úton... És a népnek
lelke megkeseredett útközben." 4Mózes 21, 4

Mi is útközben vagyunk. Születés és halál között. Sok mindenre csak most van
lehetőségünk. A két állomás közötti idô a kegyelem ideje. Isten mérte ki
utunkat. Nem tudjuk, mennyire vagyunk a végállomástól. Nem korkérdés ez. Az
Ige azt mondja: "A népnek lelke megkeseredett útközben." Ezt az állapotot
nagyon jól ismerjük. Lehet, egy szót sem szólunk, de belül keserű gondolatok
rágnak bennünket. Izrael életében az volt a nehézség, hogy meg kellett
kerülni egy országot, Edomot. Megkeseredtek a felesleges út miatt. Lehet,
hogy sokszor egy embert kell megkerülni, mert nem enged valamiben. Nagyon
sokszor a bizalmatlanság, igazságtalanság keserítenek meg. Figyelted már,
hogy sokszor belül magadban beszélsz? A megkeseredésből szólás lett.
"Szólott a nép Isten ellen és Mózes ellen." Ne gondoljátok, hogy ami belül
van, az ott is marad. Nagyon sokszor szólok a rendszer ellen. Miért van így?
Ott a keserű gondolat a főnök, a munkatárs ellen. Izrael is kimondja
megkeseredését: "Nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt utálja a
mi lelkünk." Ez a kifogás, hogy valami nincs. Hányszor mondtam már, hogy lóg
a kilincs, és nincs aki megcsinálja! Talán nincs lakásunk. Az utcában minden
háznál bent van a víz, csak nálunk nincs. Sajnos nem tudjuk, hogy amikor
ember ellen morgunk és panaszkodunk, az az Isten ellen irányul. Akármilyen
rossznak vagy kellemetlennek látszik is, Isten mindig úgy szeret, ahogy
nekünk javunkra válik.