Horváth-Hegyi Olivér – Szentendre, 2010. február 21. – Zak 3,1-7
Létrehozás:
2010. március 10., 15:51
Legutolsó módosítás:
2010. március 10., 15:52
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban! Isten hozott mindenkit a böjtben! Negyven napos zarándokútra indulunk, hogy testben is, de főleg lélekben felkészüljünk Nagypéntek és Húsvét ünnepére. Negyven nap alatt sok minden történhet az életedben, majd' hat hétig másképp élni, mint előtte, átformálhatja életednek azt a részét, amivel sem te, sem a te Urad nincs megelégedve. Elhatározásodhoz erőt kérek, Ő legyen az, aki eredményessé teszi önmegtartóztatásodat. Isten legyen veled!
Böjt első vasárnapján egy bírósági tárgyalás közepébe cseppenünk.
A Kr.e. 6. században működő próféta látomásában egy templomba kalauzol el bennünket, ahol Jósua főpapot láthatjuk, amint egy tárgyaláson a bíró szerepét egy angyal, a vádló szerepét pedig az ember régi ismerőse, a sátán tölti be.
Jósua főpap a babiloni fogságból szabadult nép vallási vezetője, aki egy egész népet képvisel, piszkos ruhában áll előttünk.
Az elmúlt két nap a szécsényi ferences kolostorban voltunk a fiatal konfirmandusokkal, hogy csapatot és lelki kapcsolatot építsünk. A szerzetes jelöltekkel, a novíciusokkal beszélgetve hangzott el, hogy az a barna kapucnis csuha, amit viselnek: a habitus. Habitusnak nevezik, mert egész lényüket átjárja, magatartásukat meghatározza Assisi Ferenc lelkisége.
Jósua főpap "habitusa," tehát lénye piszkos. Megdöbbentő képet használ Zakariás próféta: ez az ember úgy áll ott, mint egy üszkös fadarab.
Aki már fogott a kezébe üszkös fadarabot, jól tudja, hogy nem ússza meg kézmosás nélkül. Persze el lehet kenni, szét lehet dörzsölni a fekete szén piszkát a kezünkön, de tiszta akkor sem lesz. Aki hozzá ér, bepiszkolódik. Az üszkös fadarab csak bajt okoz. Amihez hozzáér, vagy aki hozzáér, beszennyeződik. Régen a szenes embert messziről meg lehetett ismerni.
Ilyen a bűn is. Aki hozzá ér, vagy amihez hozzá ér, bepiszkolódik. A tisztát tisztátalanná, a fehéret szürkévé, a szépet rondává teszi, csak a baj van vele. A bűn, amihez hozzá ér, azt menthetetlenül beszennyezi.
Jósua főpap üszkös fadarabként áll a tárgyalóteremmé vált templomban, s minél többet beszél a sátán, annál piszkosabb lesz a ruhája.
Igen. A sátán így működik, aki nevének eredeti jelentése ellenség, ellenfél, jogi értelemben pedig vádló, ügyész, a vád képviselője, aki bámulatos felkészültséggel érkezik minden egyes tárgyalásra. Hogy ténykedik ez a rafinált istenellenesség? Hát úgy, hogy először elcsábít, aztán beárul, bevádol és mindent elmond rólad. Elég alattomos, nem? Csőbe húzza az embert. Hányszor, de hányszor belesétálunk a csapdába! Szörnyű!
Ezt Jézussal is eljátszotta a negyven napos böjt idején a pusztában, ahogyan azt az oltár előtti felolvasásra rendelt igében, a lekcióban hallhattuk is. Megkörnyékezi az Isten Fiát. Senkit nem kímél, a sátánnak nem kenyere, hogy válogasson. Sőt! Számára az a csemege, ha az Istenhez közel állókat járja körül. Mindig talál valamit, amivel megkísért. Jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy nem a sátán követi el a bűnt, ő csak elénk tárja a jobbnál jobb lehetőségeket. Mi döntünk. Innentől kezdve a sátán olyan mint Pilátus; minden egyes alkalommal azt mondja: Mosom kezeimet. Nem én haragudtam meg, nem én csaltam, nem én kiabáltam, nem én terveltem ki azt a fondorlatot, nem én lustálkodtam, nem én szerettem el, nem én akartam nagyobb lenni a másik kárára, nem én hazudtam, nem én! Ő volt. És Ádám után, Éva mutató úját látva elegánsan visszamutat. Nem én, a kígyó ettem a fáról, nincs is mivel almát ennem, ő volt! Az asszony, meg a férfi volt!
Jósua főpap vádlója a sátán. Elmondja a népnek bűnét, a próféta bűnét és beszennyezi ruháját, s várja, hogy a szennyes ruhájú főpapot végül megkapja, hiszen mit keresne a tiszta ruhájú emberek között?
A tárgyalás azonban nem várt fordulathoz érkezik. Miközben a sátán már tenyerét dörzsöli, a bíró a vád minden pontját meghallgatta és miután látja, hogy a vádpontok mindegyike igaz, ítélet helyett új, hófehér ruhába öltözteti Jósua főpapot, süveget tetet a fejére és azt mondja neki a Seregek Ura: "Ha az én utamon jársz és teljesíted, amit rád bíztam, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimban, sőt, megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj." Vagyis Jósua további élete attól függ, milyen lesz az Úrral való kapcsolata. Engedelmeskedik-e neki, a szentnek és igaznak, vagy nem.
Beszéljünk Jézusról. Emberré lett, hogy közel hozza hozzánk Isten országát, ugyanakkor meghalt értünk, majd feltámadt, hogy ruhát cserélve velünk, nekünk jusson a fehér. Egyik ébredési énekünkben ez így hangzik: "Magára vette szennyes ruhámat, / Így békíté meg Istent, Atyámat..." magára vette Jósua főpap üszkös fától bepiszkított ruháját, magára vette a nép bűnét, magára vette az én szennyes ruhámat és a te szennyes ruhádat és ideadta az Övét. Ez a szennyes, később vérrel mocskolt ruha levettetett róla, ezért lehet például az oltárterítő fehér Húsvét ünnepén.
Jézus magára vette az egyház bűnét, egy közösség bűnét, egy család bűnét, az ember bűnét, a tiedet, az enyémet, az övét. Miért tette? Miért kapott fehér ruhát Jósua főpap? Miért reménykedhetsz abban, hogy te is megkapod a fehér ruhádat? Hát mert szeret. Mert Jézus magatartása, lelkülete odaadó, áldozatkész. Mert önfeláldozó.
Mit mond Isten a korinthusiakhoz írott levélben? "A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje, íme most van az üdvösség napja."
Beleremegek, ha belegondolok, hogy Isten mennyit küzd értünk. Mennyi bíztatást és bátorítást kapunk tőle arra vonatkozóan, hogy térjünk hozzá. No, ne őmiatta, hanem magunk miatt. Nekünk van őrá szükségünk.
A böjtöt sem Isten előtti jó színben való tündöklésünk miatt gyakoroljuk. Aki azért böjtöl, hogy Isten szemében kedvesebb lehessen, jobb, ha el sem kezdi. Ő az őszinteségedet nézi. Mit teszel az ő segítségével annak érdekében, hogy életed, hitéleted, vagy gondolkodásod bajos, vagy hiányos rész megváltozzon.
Böjt első vasárnapján Jósua-arcú emberekként állunk Isten előtt. Lelkiismeretünkben és fejünkben hallgatjuk a vádakat, sok van belőle, fáj is, de még hogy; aztán megajándékozottságunk és értetlenségünk közepette átéljük, milyen az új, hófehér ruha tapintása, az új élet öröme, a tisztaság semmi máshoz nem hasonlítható érzése, a felszabadultság öröme, a megbocsátás feletti örvendezés, a Jézusban megélt szabadság, az átöltözés csodája, amit Pál apostol többi apostoltársa nevében is így ír: "... mint akiknek nincs semmijük, és akiké mégis minden."
Ámen.
A Kr.e. 6. században működő próféta látomásában egy templomba kalauzol el bennünket, ahol Jósua főpapot láthatjuk, amint egy tárgyaláson a bíró szerepét egy angyal, a vádló szerepét pedig az ember régi ismerőse, a sátán tölti be.
Jósua főpap a babiloni fogságból szabadult nép vallási vezetője, aki egy egész népet képvisel, piszkos ruhában áll előttünk.
Az elmúlt két nap a szécsényi ferences kolostorban voltunk a fiatal konfirmandusokkal, hogy csapatot és lelki kapcsolatot építsünk. A szerzetes jelöltekkel, a novíciusokkal beszélgetve hangzott el, hogy az a barna kapucnis csuha, amit viselnek: a habitus. Habitusnak nevezik, mert egész lényüket átjárja, magatartásukat meghatározza Assisi Ferenc lelkisége.
Jósua főpap "habitusa," tehát lénye piszkos. Megdöbbentő képet használ Zakariás próféta: ez az ember úgy áll ott, mint egy üszkös fadarab.
Aki már fogott a kezébe üszkös fadarabot, jól tudja, hogy nem ússza meg kézmosás nélkül. Persze el lehet kenni, szét lehet dörzsölni a fekete szén piszkát a kezünkön, de tiszta akkor sem lesz. Aki hozzá ér, bepiszkolódik. Az üszkös fadarab csak bajt okoz. Amihez hozzáér, vagy aki hozzáér, beszennyeződik. Régen a szenes embert messziről meg lehetett ismerni.
Ilyen a bűn is. Aki hozzá ér, vagy amihez hozzá ér, bepiszkolódik. A tisztát tisztátalanná, a fehéret szürkévé, a szépet rondává teszi, csak a baj van vele. A bűn, amihez hozzá ér, azt menthetetlenül beszennyezi.
Jósua főpap üszkös fadarabként áll a tárgyalóteremmé vált templomban, s minél többet beszél a sátán, annál piszkosabb lesz a ruhája.
Igen. A sátán így működik, aki nevének eredeti jelentése ellenség, ellenfél, jogi értelemben pedig vádló, ügyész, a vád képviselője, aki bámulatos felkészültséggel érkezik minden egyes tárgyalásra. Hogy ténykedik ez a rafinált istenellenesség? Hát úgy, hogy először elcsábít, aztán beárul, bevádol és mindent elmond rólad. Elég alattomos, nem? Csőbe húzza az embert. Hányszor, de hányszor belesétálunk a csapdába! Szörnyű!
Ezt Jézussal is eljátszotta a negyven napos böjt idején a pusztában, ahogyan azt az oltár előtti felolvasásra rendelt igében, a lekcióban hallhattuk is. Megkörnyékezi az Isten Fiát. Senkit nem kímél, a sátánnak nem kenyere, hogy válogasson. Sőt! Számára az a csemege, ha az Istenhez közel állókat járja körül. Mindig talál valamit, amivel megkísért. Jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy nem a sátán követi el a bűnt, ő csak elénk tárja a jobbnál jobb lehetőségeket. Mi döntünk. Innentől kezdve a sátán olyan mint Pilátus; minden egyes alkalommal azt mondja: Mosom kezeimet. Nem én haragudtam meg, nem én csaltam, nem én kiabáltam, nem én terveltem ki azt a fondorlatot, nem én lustálkodtam, nem én szerettem el, nem én akartam nagyobb lenni a másik kárára, nem én hazudtam, nem én! Ő volt. És Ádám után, Éva mutató úját látva elegánsan visszamutat. Nem én, a kígyó ettem a fáról, nincs is mivel almát ennem, ő volt! Az asszony, meg a férfi volt!
Jósua főpap vádlója a sátán. Elmondja a népnek bűnét, a próféta bűnét és beszennyezi ruháját, s várja, hogy a szennyes ruhájú főpapot végül megkapja, hiszen mit keresne a tiszta ruhájú emberek között?
A tárgyalás azonban nem várt fordulathoz érkezik. Miközben a sátán már tenyerét dörzsöli, a bíró a vád minden pontját meghallgatta és miután látja, hogy a vádpontok mindegyike igaz, ítélet helyett új, hófehér ruhába öltözteti Jósua főpapot, süveget tetet a fejére és azt mondja neki a Seregek Ura: "Ha az én utamon jársz és teljesíted, amit rád bíztam, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimban, sőt, megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj." Vagyis Jósua további élete attól függ, milyen lesz az Úrral való kapcsolata. Engedelmeskedik-e neki, a szentnek és igaznak, vagy nem.
Beszéljünk Jézusról. Emberré lett, hogy közel hozza hozzánk Isten országát, ugyanakkor meghalt értünk, majd feltámadt, hogy ruhát cserélve velünk, nekünk jusson a fehér. Egyik ébredési énekünkben ez így hangzik: "Magára vette szennyes ruhámat, / Így békíté meg Istent, Atyámat..." magára vette Jósua főpap üszkös fától bepiszkított ruháját, magára vette a nép bűnét, magára vette az én szennyes ruhámat és a te szennyes ruhádat és ideadta az Övét. Ez a szennyes, később vérrel mocskolt ruha levettetett róla, ezért lehet például az oltárterítő fehér Húsvét ünnepén.
Jézus magára vette az egyház bűnét, egy közösség bűnét, egy család bűnét, az ember bűnét, a tiedet, az enyémet, az övét. Miért tette? Miért kapott fehér ruhát Jósua főpap? Miért reménykedhetsz abban, hogy te is megkapod a fehér ruhádat? Hát mert szeret. Mert Jézus magatartása, lelkülete odaadó, áldozatkész. Mert önfeláldozó.
Mit mond Isten a korinthusiakhoz írott levélben? "A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje, íme most van az üdvösség napja."
Beleremegek, ha belegondolok, hogy Isten mennyit küzd értünk. Mennyi bíztatást és bátorítást kapunk tőle arra vonatkozóan, hogy térjünk hozzá. No, ne őmiatta, hanem magunk miatt. Nekünk van őrá szükségünk.
A böjtöt sem Isten előtti jó színben való tündöklésünk miatt gyakoroljuk. Aki azért böjtöl, hogy Isten szemében kedvesebb lehessen, jobb, ha el sem kezdi. Ő az őszinteségedet nézi. Mit teszel az ő segítségével annak érdekében, hogy életed, hitéleted, vagy gondolkodásod bajos, vagy hiányos rész megváltozzon.
Böjt első vasárnapján Jósua-arcú emberekként állunk Isten előtt. Lelkiismeretünkben és fejünkben hallgatjuk a vádakat, sok van belőle, fáj is, de még hogy; aztán megajándékozottságunk és értetlenségünk közepette átéljük, milyen az új, hófehér ruha tapintása, az új élet öröme, a tisztaság semmi máshoz nem hasonlítható érzése, a felszabadultság öröme, a megbocsátás feletti örvendezés, a Jézusban megélt szabadság, az átöltözés csodája, amit Pál apostol többi apostoltársa nevében is így ír: "... mint akiknek nincs semmijük, és akiké mégis minden."
Ámen.
