Hegedűs Attila – Reggeli áhítat – 2009. július 4. Sopron – Határnyitás 1989-2009 – Eljutni a határig konferencia
Textus: Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek. Jn, 8,36
Ének: 1. Átölel minket, jóságod, Teremtőnk, Átölelsz minket, mint tér, mint idő.
Lakhatunk itt, és lakhatunk amott is, Mondhatjuk: nem, s ha úgy van, azt: igen.
Átölel minket, jóságod, Teremtőnk, Átölelsz minket, mint tér, mint idő.
Egyik legszebb nyári élményem: lebegni a Balaton tetején: érezni, hogy a víz körbevesz, fenntart és vigyáz rám, miközben tudok az alattam lévő mélységről, tudom, hogy ami fenntart, az magába szippanthatna és meg is semmisíthetne. Felemelő és félelmetes élmény- éppen úgy, mint amikor rájövünk, hogy Istentől függünk: körbevesz és fenntart bennünket, ha kapálózunk ellene, akkor is benne úszunk. Igent mondásunk és nemet mondásunk is az ő állandó szeretetében történik. Bárhol lakunk, Keleten vagy Nyugaton, bármikor élünk- múltban, jelenben vagy jövőben- az ő jelenlétében élünk.
Átölelsz minket, mint tér, mint idő- a magyar fordítás elvont szinten beszél arról, ami Ádám és Éva számára még közvetlen tapasztalat volt. Koordináta-rendszer jut eszünkbe a térről, ketyegő óra az időről, mint amit mérni, skatulyázni lehet. Holott Isten jelenléte élő, mozgó és mozgató, néha szinte érzéki módon átélhető. Életben tart, fenntart, megnyugtat, mint a hullámzó Balaton felszíne egy szép nyári napon.
Ének: 2. A szabadságot keressük, amelyben Alkothatunk, mint szabad emberek.
Álmok valóra válthatón születnek, Fák és virágok nyílnak mindenütt.
Átölel minket jóságod, Teremtőnk, Átölelsz minket, mint tér, mint idő.
Isten szeretetének állandó jelenléte azt is jelenti, hogy nem kell alakoskodni, nem kell másnak lennünk, mint akik vagyunk. Szabadságra teremtettünk arra a szabadságra, hiszen igazi céljainkat, feladatainkat az adja meg, aki alkotott bennünket.
A szabadság nem a cselekvéstől való szabadságot jelenti, hanem a cselekvéstől való félelem megszűnését. Aki fél, olyan, mint akit mérges kígyóval zártak össze- mozdulni sem mer, a félelem tétlenségre kárhoztatja. Aki szabad, az már mozdulni is mer, az már elindulhat. És aki szabad, az már álmodni is mer- pusztaság helyére virágokat, pocsolya helyére szökőkutat.
Ének: 3. És mégis vannak vén falak közöttünk, Rácsokon át méregetjük egymást:
Börtön az énünk, amelyből kitörni Nem tudunk bűnünk sziklái miatt.
Átölel minket jóságod, Teremtőnk, Átölelsz minket, mint tér, mint idő.
Amikor Sopronba kerültem, egyik istentisztelet előtt véletlenül bezártak a lelkészi hivatal folyosójára. Kulcs nem volt nálam, és hiába rohangáltam, nem találtam, ablakot, amin kikiabálhattam volna. Végül a gyülekezetnek is föltűnt, hogy az istentisztelet ideje eljött, a lelkész meg sehol és kiengedtek. És csak utólag mutatták meg nekem, hogy azon az ajtón bizony volt egy elforgatható retesz, amivel ki tudtam volna nyitni az ajtót- ha észrevettem volna. Nem voltam bezárva, csak azt hittem magamról.
És mégis be voltam zárva: csakhogy a zár nem az ajtón, hanem bennem volt. És szembe kell néznünk azzal, hogy a ’89 előtti szögesdrót sem csak a szemünk előtt, hanem a fejünkben is ott húzódott; hogy a fal a szíveket is kettévágta, nem csak a városokat.
A régi falak, amikről énekeltünk nem csak közöttünk vannak, hanem bennünk is. Nem a Moszkvából irányított politikai hatalmasságok építették az igazi börtöneinket, ők csak kihasználták, hogy félünk, mert saját énünk, bűneink börtönében élünk. S addig, amíg ez így van, minden, ami az első két versszakban megszólalt, csak illúzió, céltalan álmodozás, újabb csalódások melegágya.
Ének: 4. Adj szabadságot Lelked erejével: Hirdettesd bűneink bocsánatát!
Add, minden ember szeretetben éljen, Testvér a testvért hűn ölelje át.
Átölel minket jóságod, Teremtőnk, Átölelsz minket, mint tér, mint idő.
Adj szabadságot lelked erejével- milyen jó, hogy a dalban nem magunktól kérjük, hanem Tőle! Igazi szabadságunkat nem szerezhetjük vissza, de megkaphatjuk ajándékba. Mindaz, amiről énekelünk- szabadság, megbocsátás, szeretet, összefogás- csak akkor válik valósággá, ha ajándékba kapjuk- ha nem mi tesszük, hanem valaki teszi ezt velünk.
Így nyerhet új értelmet mai igénk: Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek. Mondhatjuk, akkor, ha a Fiú szabaddá tesz, és azért, mert a Fiú szabaddá tesz. És ha Jézus lélekben szabaddá tesz bennünket, akkor könnyebben leomlanak a körénk húzott falak is, építse azokat akár egy politikai rendszer vagy saját félelmeink és bűneink tömege.
